Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Temető - Radó Kálmán

r ; •337 landóknak semmiféle törekvése eltörülni nem tog, mert egyedül Rómát választotta Jézus Krisztus, az emberi nem Megváltója arra, hogy magasztos •és szent szolgálatokat tegyen neki, nem ok nél­kül készitette ó elö titokszerű en s hosszú időn keresztül e helyen az ó uralmát, ide helyezte az ő utódjának szókét minden időkre, itt őrzik a mennyei tan fényét, innen, mint legfőbb helyről és legtekintélyesebb forrásból terjed ez a tan min­denfelé, úgy hogy magától Krisztustól szakadt el, a ki az itt hirdetett hittől elszakadt. A helynek szentségét csak öregbitik mindazon őskeresztyón emlékek, a fenséges Isten házai, az apostol feje­delmek sirjai és a hós vértanúk földalatti nyug­vó helyei. A ki ezen szent emlékművek magasztos értelmét felfogja, úgy fogja érezni, hogy itt hazá­jában, nem pedig idegenben van s Isten segítsé­gével jobb lélekkel tórend vissza, mint a minő­vel jött. (Az utolsó szent évet IX. P i u s z pápa avatta fel hasonló bullával 1875-ben. A felavatással ju­bileumi bűnbocsánat is jár. XIII. Bonifácz pápa 1300. április 22 ón kiadott bullájában teljes bűn­bocsánatot adott azoknak a rómaiaknak, akik har­mincz napon át, továbbá azoknak a külföldi za­rándokoknak, a kik tizenöt napon át naponta legalább egyszer elmennek Péter és Pál apostolok templomaiba. VI. Kelemen pápa 1343-ban min­den ötvenedik évet szent évvé avatott. VI. Orbán pápa megváltoztatta ezt a bullát és minden har­minczharmadik évnek megadta ezt a jelleget II. Pál 1470-ben még jobban megkurtította a szent évek határidejét ós minden huszonötödik évet szentté avatott. VI. Sándor pápa 1500-ban a szent óv megünneplésére külön szertartást létesí­tett. Karácsony estéjén a pápa ünnepi körmenet élén a Szent Péter-templomba ment és a befala­zott szent ajtót egy kalapácscsal háromszor meg­kopogtatta. Az ajtót erre megnyitották ós nyitva hagyták az egész szent év alatt. A jövő jubileumi évben, az eddigi számítás szerint, körülbelől 300,000 zarándok megy Rómába a világ minden részéből, 1300 ban két és fél millió, 1450 ben másfél millió volt a jubileumi zarándokok száma. A zarándokok legnagyobb része gyalog ment Ró­mába távoli országokból. 1825-ben csak 400,000 volt a zarándokok száma. Az 1900-ik óv a hu­szadik szent óv lesz.) TEMETŐ. ! Szentmártoni Radó Kálmán temetése. Megreszkét a toll kezemben, mikor a felejthe­tetlen halottról írok, mert annyi sokak közül en­gem is kitüntetett szeretetével ! Midőn július 2 án itt elterjedt a hír, hogy a kegyelmes úr július 1-énr d. u. Karlsbadban hirtelen elhúnyt, egy ideig el­hinni nem akartam. Fájdalom, igaznak bizonyult a hir. Radó Kálmán június 23-án utazott el Buda­pestről Karlsbadba a legszebb reményekkel eltelve. A fürdőorvos azonban tudtára adta, hogy szív­bajban szenved ós ajánlotta, hogy a kúrával hagy­jon fel, mert annak hatása könnyen végzetes lehet. El is határozta, hogy mihamarabb odahagyja Karls­badot és Bécsben akarta kikérni egy orvosi te­kintély tanácsát. Azonbau állapota július 1-én d. u. rohamosan rosszabbra fordult ós ^5 órakor örök álomra húnyta le szemeit. Neje aznap este sietett Karlsbadba Lajos fia kisóretóben, nem is sejtve, hogy már özvegygyó lett 1 F. hó 4-ón hozták vissza a holttestet e szere­tett hazába, Alakon délután 4 óra tájban érkezett meg. Ez alatt kitűzték a gyászlóbogókat nem csak a középületekre, hanem sok magánházra is. Rep­czelakon. Szombathelyen, Sopronban, Győrben s egyéb községekben is. Az özvegyhez postával ér­keztek a részvét táviratok és a ravatalra a sok­sok koszorú, a többi közt a dunántúli evang. egyházkerületé ós a soproni főiskoláé. Gyászje­lentést adott ki a család, az egyházkerület, a győr­sopron-ebenfurt-vasut-igazgatósága, Vasvármegye fő- és alispánja pedig köriratban értesítették a törvényhatósági bizottság tagjait a nagy veszte­ségről. A temetés július 6-án voit d. u. 4 órakor. A temetésre Szombathelyről, Sopronból külön vo­natok, Kis-Czell felől a megerősített rendes vonat szállította el a közönséget, melynek soraiban je­len volt a kormány, az országgyűlés, Vasmegye, a felső eőri választó kerület, a dunántúli egyház­kerület, a soproni s felső lövői tanintézetek, több város ós község, több társulat ós intézet, a ka­tonaság képviselete, négy vármegye papjai, közön­ségének szine-java állotta körül a koporsót! A róm. kath. papság részéről ott volt a szombathelyi prépost plébános, a csornai pre­montrei rend 4 tagú küldöttsége, a környékbeli clerus. Az evangelikus egyház részéről részt vet­tek a temetésen 47 lelkész papi öltönyben, köztük két püspök, öt esperes, több egyházmegyei s gyülekezet felügyelő ós — énekkart alkot rá — vagy 40 tanitó. A temetési szertartást a háznál főtisztelendő s méltóságos Gyurátz Ferencz püspök, az el­hunytnak iskolatársa, benső barátja s egyházke­rületi elnöktársa végezte, megható beszédjének kiinduló pontjául választván Jelenés, k. III. r. 12 versét. Kegyelettel, hálás érzülettel áldozott azon férfiú emlékének, ui családját forrón szerette, a haza, az egyház közügyeit fényes sikerrel gon­dozta, kötelességérzete, igazság szeretete, hite által győzedelmes volt és oszlop az Istennek templomában. A temetőben alulírott imádkozott;

Next

/
Oldalképek
Tartalom