Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Veres József. Megnyitó beszéd

•314 Az ág. hitv. ev. egyház hivei Magyarország népességének 1857-ben 7*2$.át, 1890-ben már csak 69#-át tették, tehát fogytak 0'3$-kal; a r. katholikusok ugyanezen idő alatt szaporodtak 2'7$kai. Az egyházpolitikai törvények előtti Most már hónapról-hónapra tudjuk : hogyan fogyunk a vegyes házasságoknál kötött házasságok által. 1895. óta 1898. végéig 1179 eset a veszteségünk a gyermekek vallására nézve kötött egyezségek által. A vegyes házasságok országos átlaga 1896ban 1T32$ volt, de az ág. h, evangelmiakó 18'60$, ellenben a r. katholikusoké csak 8*77$. Itt a mi számbeli veszteségünk oka, de ez lesz erkölcsi előnyeink forrása is: a vegyes vallású családok kebelében enyhiti a más vallású fél szivében ellenünk az elfogultságot és gyűlöletet. Jól tudja a r. kath. egyház, miért ellenzi oly hevesen hiveinól a protestánsokkal a házasságra lépést 1 Sokan bennünket, lelkészeket okoznak és kárhoztatnak a bajok miatt, s ezért minket serkentgetnek éberebb tevékenységre. Nézetem szerint nincs igazuk. Azt hiszem, egészben és nagyban nem vagyunk rosszabbak, renyhébbek, gyarlóbbak, kevésbbé képzettek, kevésbbó buzgók, mint elődeink, hanem sokkal nehezebb körülmények között, sokkal kedvezőtlenebb helyzetben, sokkal erősebb ellenfelekkel, sokkal kevesebb támogatás mellett kell helyünket megállanunk, mint elődeinknek. Aranyszájú lelkész leglelkesebb szónoklata sem képes ellensúlyozni a sok millió példányban megjelenő hirlapok czikkeinek naponkint mételyező hatását ! Sajtó, irodalom, művészet, törvény, intézmények, korszellem nem segítségünkre, hanem gyöngitésünkre szolgál, régebben ez mind a lelkész támogatására működött ! Meg van fosztva a lelkész minden fegyelmi jogtól ; ahol egyetlen egy templom várja a hallgatókat komoly magába szállásra: ott tiz csapszék is csábitja a legravaszabb fogásokkal féktelen dorbézolásra ; mulatság, vásár, üzlet, gyűlés, iskolai előadás, egylet, könyvtár, hirlap versenyeznek abbán, hogy tőlünk maguknak hóditsák el a népet, melynek régebben egyedül a templom adott lelki táplálókot; új eszmék, új világnézet, új megélési módok, új viszonyok, új élvezetek, új közterhek, új kötelességek ragadják meg a nép lelkét, foglalkoztatják képzelmót, alakítják jellemét, irányozzák törekvését olyan reklámmal, olyan kecsegtetéssel, a mivel a mi, megtérésre hivó beszédünk, egyszerű templomunk nem szállhat versenyre. Ki van a nép zavarva régi, egyszerűi életmódjából, megnyugtató vallásosságából, a megélésért folyó küzdelem lefoglalja idejét, gondolatát. Lépten-nyomon rossz példát lát; sikkasztásról, vesztegetésről, párbajról, öngyilkosságról, csalárd bukásokról, hamisításról, börzei játékról, ravasz fondorlatról, államférfiak cselszövényeiről, megdöbbentő leleplezésekről olvas és hall napról-napra ; de nem olvas a tisztességes munka, csendben működő erény, becsületes élet áldásairól. Megzavarodik, megtántorodik, megtéved ; megcsökken a tekintély, meghomályosodik a tisztesség, megbomlik az erkölcs, megnémul a lelkiismeret, megernyed a vallásosság. Ezeknek nem mi, lelkészek vagyunk okai, ezeknek nem vagyunk okai, mi lelkészek I Kit lehet a kárért kárhoztatni : azt e, a ki könnyelműen átvágja a gátat a zajgó árviz előtt, vagy azt, a ki azután erőlködve sem bírja a gátszakadást újra betömni a tóduló hullámokban? Mi fájdalommal látjuk a pusztulást, érezzük erőnk elégtelen, fáradozásunk sikertelen voltát, de a vész elől még sem menekülünk; védjük a mit lehet mentjük, a mit szabad, helyt állunk, a meddig kell. Helyzetünk képe ez : körülzárt várban va4 gyünk; régi bástyáinkat új találmányokkal töri, zúzza a tudomány, falainkat szünet nélkül más rendszer terve szerint akarja más-más helyre átépíteni a korszellem, tetőinket röppentyűivel gyújtogatja fejünk felett a hitetlenség, mérges nyilakkal sebezget önvédelmünk közben a gúny, gyűlölet, hálátlanság. lankaszt küzdelmünkben a felszereletlenség, az elhagyottság tudata, lazítja az egyöntetű működést a fegyelem hiánya, lohasztja híveink szivében a harczi kedvet, elszántságot, a bizalmat a kívülről folyó csábítás, mely az el— pártolónak zaklatástól nyugalmat, tehertől szabadulást, előtörekvósében pártfogást ígérget ; s még mindezeken felül az állam törvénye kinyittatta a vivott vár kapuját, hogy a kinek tetszik : kivonuljon az élethalálharez fenyegető veszedelmei helyéről. Bevalljuk, hogy veszélyes a helyzet, csábitó a kísértés; segélyre sürgős szükségünk van. Sem a család, sem az iskolák, sem a társa-