Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Nógrádi can. vis.

•310 nyelv mellett ez nem történhetik meg. Miért nincs főpásztorainknak gondjuk arra. hogy a czél el­éressék? Ennek csak egy módja van: a latin tan­nyelv megszüntetése. Ne legyenek latin tanköny­vek; a latin nyelv elsajátításáról pedig másként gondoskodjanak fópásztoraink. A jelen módszer tarthatatlan. Tudományos papság képzésére nem alkalmas: a latin nyelv alapos elsajátítását szintén nem eszközli." Erre válaszolva egy másik czikk, igy nyi­latkozik : „A szemináriumoknak nem czéljok „dob­torokat" képezni, ez az egyetemek feladata. Es egy íalusi lelkipásztornak nincs is szüksége a theologiai ismeretek oly bő tárára, mi pl. egy theologiai tanárnak, a mellett azonban olvashat theologiai munkákat latinul, magyarul egyaránt, s igy folyton képezheti magát az egyházi tudo­mányokban. Hozzájárul, hogy a magyar theolo­giai tankönyvek jobbára rosz latin fordítások és nyelvünk még szegény arra nézve, hogy a latin theologiai terminus technikusokat kellően kifejezni bírja Tessék csak Müller morálisának magyar for­dítását elővenni. Tehát én nem értem, mint lehetne a latin nyelvnek csak hátránya, de semmi előnye. A szemináriumok nem elemi, sem nem középiskolák, de gyakorlati theologiai tanfolyamom. Es egy kath. papnak bár a magyar nyelvet terjeszteni kötelessége, nem szabad annyira sovinistának lennie, hogy az egyház ősi nyelvét nyilvánosan megtámadja s annak kiküszöbölését követelje.. Mi meg azt kívánjuk, hogy tanítsák a főgymnasiumokban jobban a latin nyelvet S ' egy át a Ián a klaszikai nyelveket intenzivebben ; a theoiogián pedig ne engedjenek meg egy tárgyat sem magyarul, ele minden egyházát szerető kath. pap­nak szent kötelessége latinul tudni, mert ez a kath, egyház egységének legfőbb vára."—(Bezzeg, ha protestáns iskolában mondanák azt, hogy „ne en­gedjenek meg egy térgyat sem magyarul" : majd hallanánk szemrehányást ! Róma nyelve iránt tehát megvan a tisztelet, a magyar állam nyelve iránt nem szabad óhajtást sem kifejezni I Ha nem birja a magyar nyelv a latin theologiai terminus tech­nicusokat kellően kifejezni : mivelni kell az irodal­mat magyarul : majd bírná akkor!) Katii, hitvédelmi folyóirat. „Kézzelfog­ható tény az, hogy a tévely, ha jó dolga van, "dölyfös lesz s mihelyt a hatalom birtokába jut, zsarnokoskodni kezd. A világért sem alkalmaznék « mondást protestáns atyánkfiaira, ha a tapaszta­lat rá nem kényszerítene erre. Hisz meg vagyunk győződve az atyafiságos jóérzületről annyira, hogy •szerencséseknek mondhatjuk magunkat, ha guny­hónkban meghúzhatjuk magunkat és lélekzetet ve­hetünk. Összezsugorodott állapotunkkal tehát tel­jesen meg lehetnek elégedve jóságos atyánkfiai, -s ha mindamellett türelmetlenséget vetnek sze­münkre, ez: kétszer kettő négy, biztos jele an­nak, hogy posicziójuk erősödni kezd, beigazolva látjuk Lessing Ítéletét, mely szerint a protestan­tizmus tolerenllát követel s ha megerősödik*, annál intoleransabb lesz. — A gyakorlatban ér­vényesülni is látjuk ezt minden téren, különö­sen ott, hol a katholikusok elnyomásáról és hatalmi érdekről van a szó. — Igaz, hogy a paritás elve, a jogegyenlőség, azt kívánná, hogy egyenlő mértékkel mérjenek, de hát hogy kí­vánhatjuk ezt a „gyönge" atyafiaktól, kik még izmosodni akarnak! Neme volna rút dolog és égbekiáltó igazságtalanság, növekedésükben szár­ujukat szegni? És a katholikus „intolerantia" dehogy zavarja őket. A protestáns izmosodásnak és háborítatlan növekedésének élénk jeleit szem­lélhetjük a protestáns Szabad Sajtóban, melynek egyik száma a politikai helyzetre vonatkozólag a többi közt ezeket írja : „Legyen meggyőződve az ultramontán párt arról, hogy ha arról van szó, hogy a jelenlegi kormányt egy ultramontán kor­mány váltsa fel, mely még gondolatnak is abszur­dum ; akkor mi protestánsok, tartozzunk bár po? litikai meggyőződésünk szerint bármely párthoz r egy szívvel-lélekkel sietünk a jelenlegi kormány támogatására." Nagyon köszönjük e felvilágosító sorokat. Ezeknek kapcsán eszükbe juttatjuk ama protestáns kirohanást és kvalifikálhatatlan táma­: dást, melyet a katholikusok ősz vezére ellen in­téztek akkor, midőn ez egy gyűlés alkalmával katholikus meggyőződésének nyíltan is kifejezést adott. Elénk emlékezetünkben él a protestáns tá­bor dervis táncza és üvöltése az enuncziáczió fö lött. Es ime, a protestáns tábor egyik főorganuma palam ós publice hirdeti az állami érdekek háttérbe szorítását, midőn protestáns felekezeti ér­dekekről van szó. Tehát először protestáns, azu­tán hazafi. Denikve csak kibújik a szeg a zsák*? ból. Látjuk, mivé zsugorodik össze az a fennen hangoztatott protestáns hazafiság. Különben az ok­tatást köszönjük és iparkodunk majd kellő időben felhasználni." — (Csak az a megjegyzésünk erre, hogy nagy a különbség, ha Zichy Nándor, a néppárt bevallott vezére, a gazdag, az aranygyap­jas, a gróf mond valamit hivatalosan, gyűlésen,., megint, más, ha Péntek F. ir valamit egy ke­vésbbé elterjedt heti lapban.) Kérelem. A kiknek az utolsó számmal utalványt küld-' tem : azoknak előfizetése lejárt; tisztelettel kérem^ méltóztassanak az előfizetést megújítani! VEEES JÓZSEF. ÜZENETEK. G. H. Vajha mentül előbb! — S. L. Levél ment. — S. K. Köszönöm. Teljesen egyet értek, mentül előbb írok is róla. Nagyon igaz, a segélyeket-

Next

/
Oldalképek
Tartalom