Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Dunántúli énekügyi biz.

4. Az ekként készült szabály ne vétessék be s ne olvasztassék plane egybe a törvénykönyvünk­ben foglalt fegyelmi intézkedésekkel; de igenis adassék meg a szabálynak a törvényes szankczió azzal, hogy mondassék ki a törvénykönyvben, hogy: .,az egyháztársadalmi élet szilárditására s nemesbítésére czélzó egyházfegyelmi szabályok ke­rületenként belkörüleg megállapitandók, s azoknak szoros betartására fegyelmi vétség terhe alatt lel­kész, presbiterek, presbitériumok s egyháztagok leköteleztetnek." 5. Minthogy bármily szabály semmit érő leend, ha a megtartására hivatottak magán és tár­sadalmi eletökkel önmagok rántják azt le, — ezért elengedhetetlennek tartja lelkészi karunk, hogy első helyen mi lelkészek fegyelmezzük magunkat kivá­lóan, hogy példaképül tündökölhessünk hallgatóink előtt minden tekintetben. E végből 6. Az egyházi törvénynek reánk, magán, csa­ládi és társas életünkre vonatkozó rendelkezései szigorúbban szivünkre veendők, úgy hogy mind öltözetünkben, mind beszédünkben, mind cseleke­deteinkben igazi lelkipásztorokul jelentkezzünk; a hivatásunkkal homlokegyenest ellenkező foglalko­zásoktól pedig szigorúan óvjuk magunkat. 7. A gondnok és presbiterek választásánál törvényileg biztosittassék számunkra az az ellent­mondást nem tűrő jog, hogy mi lelkészek ajánl­hassuk azokat, a kiket lisztesebb életüknél s vallásos erkölcsi érzületüknél fogva méltóknak is­merünk az egyházi elöljárói szép tisztre. 8. A mi világi jobbjainknak szives támoga­tását és segédkezését üdvös czéljaink kivitelében kikérni nem szűnünk meg soha, valahányszor erre alkalom kinálkozik, -— s közülök is mindig poli­tikai pártszinezetre, személyes összeköttetésre, avagv bárhonnan jöhető presszióra való tekintet nélkül csak azokat ajánljuk presbyteriumaink előtt egyházi tisztségeinkre, a kik igazán kiismert val­lásos gondolkozású, nemes erkölcsű, tisztes csa­ládi életű, önzetlenül fáradni kész férfiak, s egy­házi bizalmi állásukat nem magán czélok eléré­sére óhajtják kiaknázni, hanem Isten országa ja­vára munkálkodva betölteni. A dunántúli egyházkerület énekügyi bizottsága június hó 14 én ülést tartott Sopron­ban, melyen birálat alá vette a beküldött énekek ünnepi sorozatát. Az eredmény általában jó és örvendetes, jóllehet a birálók igen szigorú mér­téket alkalmaztak ós kénytelenek voltak sok éneket tisztelettel félre tenni. Különösen Sántha Károly­nak lesznek a gyűjteményben igen becses énekei, újak és átdolgozottak. Mig azelőtt a feladat nagy­ságával szemben nem egyszer kétség fogta el lelkünket, vájjon lesze-e sikere munkánknak : most örömmel, lelkesedéssel láttuk, hogy már az eddigi eredmény is nagy nyereség egyházi irodalmunk­ban, s ily alapvetés után bizalommal dolgozhatunk tovább. A folyó évi kerületi gyűlésen már be­mutathatjuk az első próbafüzetre szánt anyagot. Kovács Sándor, Nagy Lajos, Osengey és Hamvas megigért dolgozatait még várja a bi­zottság. Elfogadta a bizottság Sántha Károlynak az énekügy egyetemes jellegére vonatkozó indítványát oly értelemben, hogy a többi kerületek is gyűjtsék össze a szükségletüknek megfelelő énekeket s ezeket a dunántúli munkálatokhoz adva az egész közös gyűjtemény felülbírálására és kiadására a Luther-társaság kóressék fel. S mivel ez idő s'.e­rint egy közös, egyetemes énekeskönyvnek szer kesztése már csak a dallamok eltérő száma miatt sem remélhető : legalább az igy készítendő bővebb „Egyházi Enektár" szolgáljon közös alapul és for­rásúi, melyből mindegyik kerület a megfelelő anyagot kiválogathatja és a maga énekeskönyve számára felhasználhatja. Egy ily közös gyűjtemény, mint pl. a német Knapp-féle, ha a többi kerületek is szigorú bírálattal járnak el, igen nagy szol­gálatot tehet énekügyünknek. Helyesléssel fogadta a bizottság S c h o 1 1 z Ödönnek az elnökséghez benyújtott azon indítvá­nyát is. hogy a kiadandó magyar ónekeskönyvbe valamely liturgikus formulát is vegyünk fel, hogy ezzel magyar gyülekezeteinkben is elősegítsük az isteni tisztelet liturgikus részének kibővítését. — A bizottsági ülésen jelen voltak Kapi Gyula elnöklete alatt Zábrák Dénes, Bancsó Antal, Vojtkó Pál, Payr Sándor. Sántha Károly akadályozva volt a megjelenésben s csak írásban tette meg előterjesztéseit. — r. A derencsényi (Gröm örm.) ág. h. ev. egy­ház nagy ünnepségre készül. Ez év aug. havában fogja ünnepelni temploma 100 éves fennállásának évfordulóját. Az egyház új oltárt emel s templo­mát festeti. A foalog-YÖlgyi ág. h. ev. tanitó testület f. ó. jún 23-án tartotta meg évi értekezletét Per­jésen. Az igazságügyminiszter a nazarénu­SOkrÓl. Vaj na Károly, a szegedi Csillag-börtön igazgatója nemrég fölterjesztést intézett Plósz Sándor igazságügyminiszterhez, hogy tegyen vál­tozást a nazarénus rabok megbüntetése dolgában. Az alföldön ugyanis egyre szaporodik a „Krisz­tusban hivő testvérek" gyülekezete, melynek tag­jai nem akarnak fegyvert venni a kezükbe. Ezért aztán börtönbüntetést kapnak s az ilyen rabok demoralizálják, a szegedi börtönigazgató tapaszta­latai szerint a többi rabokat. Az igazgató tehát azt kérte, hogy a nazarénusokat ne kényszerítsék a fegyverfogásra, hanem alkalmazzák őket a ka­tonaságnál más szolgálatra, de aztán kétszer vagy háromszor annyi esztendőt töltsenek a hadsereg­ben. Az igazságügyi miniszter most adott vála­szában kimerítően nyilatkozik t, nazarénus szekta

Next

/
Oldalképek
Tartalom