Evangélikus Egyház és Iskola 1899.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Stromp László. Confirmatiói oktatásügyünk reformjához
•267 mely a Krisztussal való e benső közösségre előkészíttetést kívánja meg. Tehát a keresztségben a Krisztusóvá avatott gyermeket a keresztyén nevelés és az ezt betetőző eonfirmácziói oktatás révén valósággal is a Krisztusévá, Isten gyermekévé, istenfiúságra kell nevelni s ezen vallásos állapot tudatos birtoka az, a mit mi keresztyén érettség alatt értünk. Természetes, hogy ez érettség vajmi relatív fogalom s igen sokan vannak — még a polgárilag nagykorúak között is — a kik ez érettségnek esak igen alacsony fokozatán állanak. Nézetünk szerint keresztyénileg érett az. a ki nemcsak hogy felismerte, hogy üdvösségét csak a Jézus Krisztusban bírhatja, hanem életét is e felismert igazság alapján rendezi be, s evvel már a megszentesülés útjára lépett. Az ilyen lélekben már valósulásnak indult a keresztség kegyelme s méltó az Úrral az úrvacsorában való egyesülhetésre. A keresztyén érettség tehát valami más, mint a mit e szó alatt a polgári társadalomban értünk. Egy polgárilag éretlen is élvezheti a fenti feltételek alatt az úrvacsorát, mert ennek méltó élvezetéhez nem közönséges értelemben vett érettség, de hit kell. Ep azért is én a magam részéről igen természetesnek tartom Schleiermacher azon követelményét, hogy a katechuménnak úrvacsorai érettsége s egyéb egyházi jogositottsága között különbséget kell tennünk s a confirmáczió végczéljaképen egyelőre csupán az úrvacsorára való jogositottságot kitűznünk. Az egyháznak bizony még a confirmáczió és az ezt megkoronázó első úrvacsora után is marad hivén elég nevelni valója. E feladat azonban már túlesik a confirmácziói oktatás mesgyéjén, tárgyalásába tehát itt nem bocsátkozhatom. 1 9) Az érettség kérdésének ilyetén megoldásával azt hiszem már magától eldőlt azon sokat vitatott kérdés is, vájjon a megvizsgált confirmandusok azonnal 'az Úrvacsorához bocsátandók e, avagy nem hagyandó-e a confirmáczió aktusa az oktatás és ezt befejező vizsga után jóval későbbre? A mikor aztán — pl. i 9) A keresztyén érettségre nézve lásd Sachsse i. m. 302 sk. 1. — H ö f 1 i n g i. m. II. R. 431. 1. inkább Schleiermacher szellemében szintén megkívánja, hogy a confirmáczió actusát iúrvacsorával együtt) meg kell különböztetni a gyülekezet teljes polgári jogaiba való felvételtől, a mi csak később, érettebb korban történhetik, miután az illető kimerítőbb hitvallást tett és magát az egyházi fegyelemnek alávetette. Azt hiszem, itt túlmegy a határon. von Hoffmann szerint, a ki a confirmáczió ide* jéül a 18-ik életévet jelöli meg — a confirmât czióval nemcsak az úrvacsorához való bocsáttatás, de az egyházi jogokba való vezettetés is járna. Különösen Wichern fellépése óta, ki e kérdési az 1869. évi stuttgarti Kirchentagon formulázta, s von Hoffmanntól lényegileg csak annyiban tér el, hogy a tulajdonképen való confirmácziónak s evvel együtt az úrvacsorának idejéül nem állapit meg határozott életkort, 2 0) e kérdésNómethonban állandóan napirenden van s végleg még ma sem dőlt el. Mi e tekintetben már csak pusztán paedagogikai szempontból is a régi egyházi traditio mellett állunk s nemcsak megengedhetőnek, de sót elengedhetlennek tartjuk, hogy a confirmáczió egyházi cselekménye a confirmácziói oktatást betetőző vizsgával szerves összefüggésben maradjon 2 1) s hogy a confirmácziót nyomban az úrvacsorához való járulás kövesse Hiszen maga az a confirmácziói oktatás is alapjában véve már a confirmáczió intézményének egyik cselekménye s lia e törzsétől elszakítjuk, ugyan hát akkor minek kitépni az általános vallásoktatás keretéből? Az a vizsga, mely ezen egészében mindvégig ünnepélyes confirmácziói oktatást betetőzi, vájjon mit akar ugyan constatálni egyebet, ha nem a keresztjén érettséget, melyről fentebb szólottunk? S e keresztyén érettség, vagyis a hit tudatos birtoka s az örömteljes szándék alapján, hogy t. i. a confirmandus immár Krisztusával akar élni, nem jogosult-e az úrvacsorára ? Ne rontsuk le hát magunk a confirmácziói oktatás jelentőségét akkor, a mikor még gyermekeinkben a legtöbb fogékonyság van az eszményiség iránt ! E kor pedig bizonynyal azon idő, a midőn átmennek a pueritiából az adolescentiába, s lelkükben, mint lepke a gubóban, sejtelemszerüen készül egy új élet, a mely már annyi kísértéssé állja majd az ifjú útját. Siessünk hát épen a fejlődésnek induló nemi életet előre is megszentelni s gyermekeinket, mielőtt e világ fejedelme reájuk tette volna kezét, élő hittel, élő hitben, minél bensőbben ós szorosabban Jézushoz csatolni! E követelménynyel áll elénk egyébként 2 0) Wie her n két pontban állítja fel követelményét: a) megfelelő oktatás után vizsga s a gyermekeknek áldással elbocsátása ; — s ettől időileg elválasztva b) különös jelentkezésre a hitvallás ós fogadalom elfogadása ós az Úrvacsora. Hasonlóan nyilatkozik Sachsse is i. m. 411 sk. 1. 2i) A mivel épen nem mondjuk azt, hogy a vizsga közvetlen a confirmáczió actusa előtt tartassák meg. Ellenkezőleg. A kettő két, de egymásra következő napon tartandó
