Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Felső-szeli - Fűrészmező

•262 szabadságnak, a vallásszabadságnak klasszikus íöldje s lelkére kötötte az új püspöknek, hogy hazafias kötelességeit buzgón teljesítse. A beszéd után Bartók püspök letette az esküt, majd letérdelt és Antal püspök megáldotta, mire az esperesek, kezüket a püspök fejére téve, egyenkint megál­dották. Azután következett az új püspök beköszöntő beszéde, a melyet a gyülekezet mély áhítattal hall­gatott. Az ünnep az esperesi kar és a gyülekezet énekével végződött. A szertartás után a tisztelgő küldöttségeket fogadta az új püspök. Elsőnek báró Bánffi Dezső vezette elébe a főgondnoki kart, lelkére kötvén vallásának és hazájának sze­retetét. Azután az esperesi kar és a többi egy­házi és világi küldöttség tisztelgése következett. Prónay Dezső báró egyetemes felügyelő m. hó 26-án Pozsonyban járt a theologiai akadé­mia és a theologusok otthona meglátogatására. A pályaháznál dr. Masznyik E. igazgató fogadta, kivel a délelőtt folyamán őméltósága az akadé­mia ügyeit beszélte meg; majd meg délután meg­látogatta az akadémia épületét, a melynek egész berendezését a legbehatóbb figyelemmel vizsgálta meg, Hosszabb eszmecsere után, melyet a tanári karral ennek tanácskozó termében eltöltött, őmél­tósága most megtekintette a II. emeletben elhe­lyezett theologusok otthonát, melynek lakói, élükön Kovács S. felügyelő tanárral, a magas vendéget a társalgó teremben üdvözölték, s kiket aztán szobáikban is meglátogatott. A magas vendég szí­vélyes szavai, buzdításai, bizonynyal termékeny szivekbe hullottak 1 Mint a nemes báró előkelő gondolkozására s áldozatkészségére jellemző tényt megemlítjük, hogy a midőn az „Otthon" megte­kintése után,- a felügyelő tanár arra kérte őt, hogy irja be nevét az otthon vendégkönyvének egyene­sen az ő neve számára feltartott első lapjára, ezt nem cselekedte meg, hanem „csak sorba" helyez­kedett; de egyúttal oda helyezkedett az intézet alapitóinak sorába is, mint már egyszeres alapító, újabb 100 frt kegyes adománynyal. FelsŐ-Szeli ev. anyaegyházának m. hó 22 én. pünköst hétfőjén kedves ünnepe volt; e napon látogatták meg t. i. a derék egyházat, derék lel­késze Endre ff y János meghívására, dr. Masz­nyik E., Stromp L. és Kovács S. theologiai akadémiai tanárok. A vendégeket a galántai állo­máson Endreffy lelkész fogadta Csemez Miklós nyug. lyc. tanárral együtt, a kajali egyház e nagylelkű regenerátorával. Útközben Németh János vendégszerető házában, Taksonyban, eltöltött barátságos reggeli után, a taksonyiakkai megsza­porodva hajtattak Felső-Szelibe, hol a paplak előtt fehérbe öltözött leányok csinos bokrétákkal s meleg üdvözlettel várták a vendégeket, kiknek nevében, valamint később a presbyterium tisztel­gésére is dr. Masznyik E. válaszolt. Időközben megérkeztek a galántai vendégek is, Michnay járásbiró és dr. Neumann ügyvéd. A délelőtti istentiszteleten dr. Masznyik Endre oltári szol­gálata után Kovács Sándor theol. tanár mondott nagyhatású pünkösti beszédet; a délutáni istentisz­telet pedig felolvasással volt összekötve — dr.­Masznyik Endre „A szentlélek és a vagyon" czimen a vagyonnak a keresztyénség szellemében való felfogásáról s értékesítéséről tartott épületes felolvasást, Stromp László pedig „a három gyűrű" ismeretes meséje alapján arra buzdította a híveket, hogy igazi hit és szeretetólet által mu­tassák meg, hogy a mi vallásunk az igazi. End­reffy János emelkedett zárószavai s buzgó imája fejezték be a szépen sikerült felolvasási órát, a melyre Básó Mihály alesperes is kedves család­jával együtt Alsó Széliből átrándult. A napot mél­tón zárta be a kedélyes estebéd, a melyen szép számú vendégsereg vett részt s a mely a háziak meleg vendégszeretetéről tett fényes tanúbizony­ságot A templom úgy a délelőtti, mint a délutáni alkalommal zsúfolásig megtelt s jól esett látnunk, hogy hiveink sorait r. kath. atyafiak diszes száma is ékítette, a kik közt első helyen kell megemlí­tenünk Bócz Nándor állami anyakönyvvezető, községi jegyzőt s Fejér Gyulát, a gr. Eszterházy uradalom számtartóját, a kiknek a felekezetek között békés egyetértés ápolásában, a derék ifjú plébános Troc h Pál ós az evang. lelkész oldalán kiváló érdemeik vannak. Adja isten, hogy a szép nap emléke sokáig tartson a derék gyülekezetben s községben, lakóinak lelki hasznára s épülésére, Templom avatási ünnepély Ffírészme­zőll. A sok viszontagságot átélt fűrészmezei egy­ház is megérte már azt az igazán megérdemelt örö­met, hogy új templomát felszentelhesse. Soha egyház annyi szenvedésen még keresztül nem ment, mint ez. Egy ideig volt papja, de nem volt temploma, azután lett temploma, de elment a papja. Azután jött új pap, hanem annak még annyi ideje sem volt, hogy megtelepedjék, máris elment, nem­hogy még templomot szenteljen. Ha még valaki ehhez az esperességünkben uralkodó szellemet ismeri, fogalmat alkothat arról, hogy a kedvezőt­len körülmények között, mennyire próbára volt téve a különben mindennemű áldozatra kész fű­részmezei nép. Végre rendelt az úr pásztort az ő már-már elszéledő nyájának, vaskézzel, de ezer nehézséggel küzdve megszerezte híveinek azt az örömet, hogy a verejtékkel épített isteni hajlékot használatba vegye. Az ünnepély m. hó 7-én vasárnap ment^ végbe. Kezdetét abban a pillanatban vette, midőn Zei­len ka püspök diszes kíséretével a papilak elé ér­kezett, hol az ünneplő egyház lelkésze Petro­vics Pál szeretetteljes szavakkal üdvözölte, mely után kedves meglepetésül, 24 fehérbe öltözött leányka állt a főpásztor elé, ezek közül egyik rö­vid szavak kíséretében, szép virágcsokrot nyúj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom