Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Jónás János. Carlyle Tamás

•196 fcap rajtunk. Aggódva kérdezzük, hol vannak p. o. csak itt a Tátra bérczei alatt a Szatmáry, Al-hor­tis, Spóner, Kis, Székely, Okolicsányi, Berzeviczy, Hollo, Badányi, Horváth, Budaházy, Görgey stb. prot. családok ivadékai, kik még ma is útmutatói volnának az egyháznak, ha súlyos idők érik ? ! Szintén örül az embernek a szive, ha a meghivó levél átolvasása közben arról győződhe­tünk meg, hogy a kegyesség, a vallásos benső­ség, az egyház iránti vonzalom és tisztelet igen magas és kifejlett fokon állott. Vasárnapon dél­előtt és délután sz. beszédben hirdettetett az is­ten igéje, hétköznapokon könyörgések tartattak, csütörtökön még külön prédikatiónak helye volt. Minden vasárnapon kiosztatott a sz. vacsora. Nem volt temetés egyházi szónoklat nélkül. A hivek tömegesen keresték fel az alkalmat az isten igé­jének hallgatására. Jó példával járván elő az elő­kelők és a tanácsbeliek a sz. vacsorát is élvezvén a pásztor primárius közreműködése mellett. A dí­szes, művésziesen előállított ós most üresen álló külön birópadok — Richterbänke — néma tanúi ezen szép vallásos időknek, Á mai idők és viszonyok értéke szerint Fischer Mihály késmárki főlelkésznek évenkint legalább 5000 frtnyi fizetése volt. Olyan arányban a többi városokban is dijaztattak a lelkészek. Mi­lyen hatalmas eszköz volt az olyan összeg a csa­lád tisztességes ellátására, a jótékonyság gyakor­lására, a papi állás ós egyháza tekintélyének és befolyásának fejlesztésére, az isten országának megalapítására kisebb helyen is. Ma az alig is­kolázott napi irók módjára 600—800 frttal akar­ják a pap fizetését rendezni, ki érettségi vizsgára köteleztetik, négy évig a theologiai tanfolyamot végzi és még azonkívül 1—2 évig a külföldi egyetemet is látogatja. Valóban nem igen kecseg­tető a papi állás jövője, annál kevósbbé, mert az anyakönyvi kivonatokkal járó jövedelmek és a stólailletékek napról-napra mindinkább fogynak. História est testis temporum 1 Ezen kis ösz­szehasonlitás a hajdan ós most között, a mellett tanúskodik, hogy 200 óv óta sokat veszítettünk és némely tekintetben visszafejlődtünk. Csak foly­tonos éberség, el nem lankadó munka, határozott fellépés, vallás ós egyház iránti szeretet és áldo­zatkészség által menthetjük meg egyházunk hajó­ját az elmerüléstől. WEBEB SAMU. Carlyle Tamás. Felolvasás, tartotta a pozsonyi ág. h. ev. Theologiai Aka­démiai „Prot. Esték" V. ciklusában (1899. márczius 11.) Jónás János. (Folytatás.) Carlyle saját szavaival szólottam ama kétség­beejtő meghasonlásról, mely férfikorának elejét komor sötétségbe borította. Mi volt az oka e meg­hasonlásnak? Ezt a kérdést kell legelső sorban vizsgálnunk, ha eredménnyel akarunk bepillantani Carlyle lelki világába. Carlyle a puritán szülei házban abban a ko­moly és őszinte vallásosságban nőtt fel, melynek az isten a lét középpontja ós hordozója, a benne való hit az emberi élet alapja, az emberi törekvés czólja, az emberi kötelességteljesítés alphája és omoegája. Dédapja vértanú halált halt e hitért és annak vallásáért. Egész környezete cselekvésének ez volt a bűnbeesés nélkül félre nem billenthető tengelye. És midőn a fiatal Carlyle az edinburghi egyetemre került, hol annál többet tanult, minél többet koplalt ós sanyargott; midőn szorosabb érintkezésbe lépett oly társakkal, kik, mint ó, szin­tén útnak indultak az igazságot keresendők ; midőn mohó szorgalommal már ifjan felkapaszkodott kora tudásának legmagasabb fokaira: e tudásból nem lelke meggyökerezett meggyőződéseinek rnólyitóeét és tisztulását, hanem csak a kétkedést lehetett, merítenie. De mit mondok kétkedést? A kétkedés­nek a XVIII. század volt a korszaka. A XIX. század már csak romokon épített, melyekbe a franczia felvilágosodás a keresztyén világfelfogást döntötte vala; épített pedig vagy ratio nalis­tikus rendszereket, melyek az emberi véges ész hideg okoskodásával akarták érthetővé tenni az emberi véges észnek érthetetlen; vagy pedig, és még inkább, a gyermekmese országába száműz­vén az emberi lélek legszentebb sejtelmeit, épített materialistikus rendszereket, melyek csak az emberi mértékkel mórhetőt, az emberi kézzel foghatót ismerték el igaznak, valónak, a mindig korlátolt és relativ tudást tették a korlát­lan ós absolut hit helyébe. Ezt látta, érezte, de látott és érzett még egyebet is Látott egyházat, mely a hitélet el­vesztett belső tartalma helyett annak külső for­máiba szenteskedve kapaszkodott, s az emberi, szivekre nyert befolyását nem a szegények ós elnyomottak istápolására, hanem a hatalmasok

Next

/
Oldalképek
Tartalom