Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Rácz Károly. A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Ism. Krupecz J. - Rácz K. Egyházi beszédek. Ismerteti Thormay József

(Síi Temtés remeke s igy, mint ilyen, egyetlen is. Vagy mikor igy szól: „Nem oly tehetetlen az Isteni" hát milyen? Isten és tehetetlen. Nagyon primitiv, iskolás gyermekeknek való elemi dolgokról tart előadást; pl. „az emberrel kezdődik az állat-világ ; testénél fogva az állatvilághoz, szelleménél (talán leikénél) fogva a szellem-világhoz tartozik. A 2-ik rész is igen pongyola. „Nézzetek le a földre!" Honnan? „Uj magvakat szór szét minden állat." Ehhez kommentár kell. „Tudnál-e szellemi világra képzelni igazság és kegyelem nélkül." Igen ; mert vannak gonosz szellemek is, s ezeknek a birodalmában nincs igazság és kegyelem. Már a 2-ik részben ismétli a 3 ikat „a pusztulás új teremtményt hoz" (151. 1.) A 3-ik rész elcsépelt frázisokkal áll elő. Az egész beszédben legtöbbet ér a beszéd vége, nemcsak azért, mert örül az olvasó annak, hogy már vége vari, hanem mert a végén van egy jó hexameter. A közkedveltség. (Lukács VI. 26.) Jó, hogy mindjárt az előbbi után következik, mert éppen olyan, mint az; t. i. igen fogyatékos. Hanem hát ez megint más fajtából való. Mesét mond el a sasról, a macskáról és a disznóról. j Tanulság : Ne higyj a hizelkedőnek. Gyermek-olvasókönyvbe való, vagy irka lapra, annak is a hátára. Az evangeliumi vallás létjoga. Reformátiói beszéd. (Zsid. H. 1. 3. 4.) Az emberiség nagykorúsága dicső napjának mondja a reformátió napját. Idézi és megczáfolja Schlauch beszédéből: „A protestantismus élete csak vergődés, végeredménye a katholicismusba való beolvadás, vagj végfelbomlás." Létjoga van az evang. vallásnak a szabadságban és a történeti múltban, bizonyítékul alkalmas szentírási helyeket idéz. A hanyatlás okát a hitközönyben látja. Végül van még egy „Templom- és iskolaszentelési beszéd" és egy „Búcsú beszéd." Mind a kettő épületes tanitás. A mi a nyelvezetet illeti, az általában véve' egyszerű, de azért nem pórias, helylyel-közzel szép költői hasonlatokkal is találkozunk ; de azért akadunk olyan beszédekre is, a melyek stylus tekintetében rem ütik meg a mértéket; számos hibák fordulnak elő, a melyek részint a nyelv tisztasága, világossága, részint a szépészeti érzék s a jó izlés ellen követtettek el. Pl. „Emeljétek fel fejeiteket az isteni gondviselés hitéhez tapadva" (16. 1.) Mi a gondviselés hite ós hogyan kell és lehet ahoz tapadni : „Magába szivja az első lélekzést." (23. 1.) Hiszen a lélekzés maga már légszívás. „Ujabb gondolkodású korok." (24. I.) „Verejtéket küld homlokunkra." (26. 1.) „Szivszükségek." „És mi megyünk bátran tovább." Később meg igy folytatja: „Az egyik mosolyogva, a másik könnyben úszó szemekkel" (tud. ill. megy tovább) — tehát még sem megyünk tovább bátran. (31. 1.) „Önözve," „elkevélyít" (48. 1.) helytelenek. „Egy parányi csirája a jónak újra szárba indulhat." (52. 1.) Így nem beszélünk. Minek ez a szó „fantom," ha mindjárt utána mondja: „Puszta képzelet." (92. 1.) Megint „fantom," mert már: „Üres ábránd." (102. 1.) „Igazul fogadtatás" e helyett igazság. (109. 1.) „Hiszitek-e erős hittel" — tehát hittel hiszünk. (117. 1.) „Lankáson" tájszó. (148. 1.) „A kóválygó sas" (149. 1.) Nem kóvályog biz az, hanem bátran tör a magasba. Különben ez a leggyengébb beszéd csak úgy hemzseg a sok hibáktól. Pl. „Még hiányzik a nagy lánczból a karika : ész, akarat, szabadság, értelem és beszéd;" tehát ezek mind a karika fogalma alá esnek. „Hozzánk hasonlónak" mért nem a mi hasonlatosságunkra? (150. 1.) „Hova testi lab be nem léphet" (150. 1.) hát van lelki láb is? Ad normám lelki szem. „Czélját mind betölti . ." A czélt elérni lehet. „Minden állatnak meg van a maga fegyvere, élelme és helye? Semmi sincs rendellenes, semmi törvényszerűtlen, minden idejére. És semmi sem hiába" s. t. (151. 1) Szakgatott, döczögős, homályos nyelvezet. „Mind az, a ki csak felnyitja szemeit" (151. 1.) „világatya" (152. 1.) „Miköze az alaknak és a szinnek a szellemmel?" „A ruha levettetik, a sátor szétbontatik." (153. I.) „Dübögését" (164. 1.) méltó társakul szegődhetnek az előbbiekhez. Sajtóhiba kevés van pl. „szemtanéi — megtanulni" (90. 1.) s talán ez is az: „dolgozz" (163. 1.) Daczára ezen többrendbeli kisebb-nagyobb hibáknak s daczára annak, hogy néhány beszéd. — miként feltüntettem, — szétmállik a kritika bonczkése alatt, úgyannyira, hogy önkénytelenül azt kérdezzük : hogy is állhatnak ezek a többiekkel egy sorba, — mindazonáltal tekintettel az árnyakat túlszárnyaló fényoldalra, a nagy szorgaU