Evangélikus Egyház és Iskola 1898.
Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Zólyomi egyházmegye
359 naszkodik Mariano, hogy a pápás katholicismus megrontotta a nép lelkiismeretét, aláásta a közerkölcsiséget s vallásával és egyházával tönkre tette a közművelődést, s végső Ítéletét eme léteibe foglalja össze: „A vallásos lelkiismeret Olaszországban babonás pogányságban van elmerülve, a minek kimondhatatlan morális nyomor és pusztulás lesz a vége." ím ez a pápás katholicismus majd két ezer éves történeti szívességének műve Olaszországban. „Gyümölcseikiöl ismeritek meg őket" — mondá az Úr I — A Vatikánban van ma Olaszország benső jólétének és nyugalmának ősi gonosz ellensége. Adná Isten, hogy egy második hohenstaufi Frigyes császár szabadítaná föl az olasz népet a szellem fegyvereivel a vatikáni fogságból ! A legújabb milánói zavarok úgy látszik tanulságosak lesznek az olasz politikusoknál. Így értelmezi a kérdést a Luthardt-féle „Alig. Ev. Luth. K.-Ztg. u legújabb száma „Vom Vatikan" c. czikkében. Valóban félő, hogy az nltramontanismus végveszélybe dönti az egységes olasz királyságot, mely a pápaság történeti szívességeinek romboló hatásaiból máig sem tudott teljesen felgyógyulni. Mint Spanyolország, úgy Olaszország is kezdi érézni a pápaságnak, mint „a trónt oltalmazó konservativ hatalomnak" rettenetes ítéletét. Nem kevesebbről van itt szó, mint arról, hogy az egységes Olaszországnak apró köztársaságokra való felosztása romjain épüljön fel teljes fényében a klerikalismus ideálja: a pápa világi hatalma. Az olasz királyság veszedelmének nagysága épen a pápaságnak s az ultramontanismusnak a radikálisokkal való titkos szövetkezésében van, mely az elégületlenséget s a nyngtalankodást szitva, az egyházi állam s a papi uralom helyreállítását czélozza. Épen ez a radikális-klerikális szörnyeteg fenyegeti meg létérdekében az olasz királyságot, mely ha soká késik az egyházpolitikai reformok létesítésével és következetes keresztülvitelével, könnyen áldozatul esik prédára leső belső ellenségeinek. Mert hát a vallási babona, az élettelen ceremoniális formalismus, a radicalisme s a fanatikus klerikalismus az egységes olasz királyság legnagyobb és legveszedelmesebb ellensége ma épúgy, nünt a politikus Machiavelli korában. Ép azért videant consules ! „Nürnbergi ünnepi hétnek" nevezi az „Alig. Ev. Luth. K.-Ztg u a „Lutherische G ot t e s k a s t e n a legközelebbi június 6-ikával kezdődő közgyűlését. A Gusztáv Adolf-egyesület hivta létrp, melynek pedig ma — mint Frickétől néhány évvel azelőtt személyesen hallottam — oppositiót csinál az egész vonalon. A lutheri felekezeti érdekeket nagy buzgósággal szolgálja, s szeretetadományai évről-évre szaporodnak. Az évi közgyűlést Kóberle bernecki lelkész elnöklete alatt missziói értekezlet előzte meg, a melyen maga az elnök és a nálunk is ismert Schwartz direktor tanúlságos dolgokat mondott a missziói értekezletek hasznáról és czéljairól, s a római propaganda türelmetlen hódításairól és terjeszkedéseiről. Az ünnepi főnapon június 7-ikén Hölscher lipcsei fői el kész (nálunk egy idő óta az „egy ház nagy" járja!) Ján. 12. 20—24. alapján a szent Lőrincz templomban arról prédikált, hogy a misszió az istenfia megdicsőülésének a jele, és pedig a) azon alapnál fogva, a melyen áll, b) azon munkásságnál fogva, a melyet folytat, s c) azon igéi etek miatt, a melyek annak szóllanak. Az éti jelentés szerint az elmúlt évben missziói adományok czimén 130,000 márka folyt be, a melyből a lipcsei misszió 80,000, a nettelsdaui 26,000 márkát kapott. A keletindiai misszióról Schwartz direktor referált ; 26 európai, 22 benszülött misszionárius, 47 katecheta s 10 evangelista áll ott a világot meghódító evangélium szolgálatában. Az iskolákat 6600 gyermek látogatta. A keresztyének száma 16,000, 35 státión. Kevésbé örvendetes a misszió eredménye Ausztráliában és Keletafrikában. Június 8-ikán a lelkészi értekezlet ülésezett. Örvendetes képet nyújt az is a maga munkásságáról. Igy Braun müncheni lelkész „a Hofm a n-féle (hírneves erlangeni professor, a Schriftbeweiss" nagyhírű szerzője) theologia maradandó jelentőségéről tartott érdekes és tanulságos előadást. Szerinte „e theológia a jelenben nem foglalja el az azt megillető helyét. Bár nem egy gondolata közös kincse ma a theol. tudományosságnak, voltaképeni jelentősége annak ama formális vívmányában keresendő, hogy egy egységes elvből kiindulva épitette fel a theol. tudomány egészét, s ennyiben legalább a Lutheri hitvallás érvényére vonatkozólag messze fölülmúlja Schleiermacher theológiáját. A Hofmann-féle theológia egyházias jellegében s annak ápolása és fejlesztésében rejliií annak maradandó jelentősége." 4 Ez előadás fölött megindult diskusszióban helyesen utalt Bach mann tanár arra, hogy a H o fm an n-féle theológia még nem jelenti a Lutheri theológia tetőpontját, a mint hogy Frank rendszeres munkássága azzal szemben haladást mutat. Caspari tanár a hitvalláshűséget egyenesen a Hofman n-féle theológia vívmányának mondotta. Végül Eichorn erlangeni lelkész a babonának a beszédben, oktatásban és lelkipásztori gondozásban való tárgyalásáról mondott el tanulságos gondolatokat. A szűnnapi theol. póttanfolyamnak Erlangenben való berendezése is foglalkoztatta a lelkészi értekezletet. Reméljük, hogy a bonninak mintájára üdvös munkásságot fog kifejteni, de kevesebb támadásban fog részesülni. Valóban épületes és örvendetes dolgok ezek a német protestantismus beléletóból. Csak mi nem tudunk a sok bajból kiépülni, s nem marad időnk