Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Temető - Terray Béla

<579 "hogy az adott esetben az u—i járás főszolgabirájának kötelessége lett volna az S. Gyula ellen támasztott adóhátraléki követelés ellen a nevezett fél által emelt kifogást alapos tárgyalás és vizsgálat tárgyává tenni, — a tárgyalás eredményéhez képest határozatot hozni, és a további végrehajtási joglépéseket mindaddig függőben tartani, a mig határozata jogerőre emelkedik. A menynyiben tehát az u—i járási főszolgabíró a jelen ügyben nem a fentirt módon járt el, — eljárása helytelen és szabályellenes, ós azért megsemmisítendő volt. A főszolgabíró által követett helytelen eljárás fentiekben indokolt megsemmisítésének okszerű folyománya gyanánt a jelen ügyben hozott ílispáni és közigazgatási bizottsági határozatokat, melyekkel a főszolgabíró eljárása helybenhagyatott, szintén meg kellett semmisíteni, és pedig az alispáni határozatnak birtokon kivüli felebbezést kimondó részét külön még abból az okból is, mert a birtokon kivüli felebbezés kimondása a határozatban mindenkor külön és tüzetesen indokolandó, a mi a jelen esetben teljesen elmulasztatott. A es—i ev. ref. hitközség által követelésbe vett 120 írtból 40 frt egyévi adótartozás kivetésének jogosságát S. Gyula maga is beismerte, de ezt egyébként utólagosan, vagyis az alispán által tartott tárgyalás megtartása után — a megkereső egjházi hatóság is igazolta, minélfogva megállapítandó volt, hogy a követelés ezen része jogerős határozaton alapuló kirovást képezvén, mint ilyen nem fizetés esetén behajtás tárgyát is képezheti. Ellenben a fentebbi 40 frton felül követelésbe vett 80 frtnyi egyházi adó behajtására nézve az állam közigazgatási hatóságainak segédkezósét megtagadni, illetőleg az egyházhatóságot megkeresésének erre vonatkozó részével elutasítani kellett, mert a megkereső egyházi hatóság ezen 80 frtnyi adÓKövetelés jogossága ellenében a fél által támasztott kifogásokkal szemben nem igazolta azt, hogy ezen összeggel a fél tényleg tartozik, vagyis, hogy az a félre törvényszerűen hozott és jogerőre emelkedett egyházhatósági határozattal tényleg ki lett vetve, sőt a megkereső egyházi hatóság az ennek igazolására szolgáló iratoknak a közigazgatási hatóság előtt való bemutatását egyenesen megtagadta. ! temető. ! Terray Béla. 1898. növ. 19. — 1898. nov. 11. Temetésről jövünk. Egy evang. lelkésztársunk temetéséről, kinek ravatalát a családon, a kiterjedt rokonságon és hivein kivűl, az ismerősök, barátok és a jellemes munkálkodás iránt fogékonyságot érző nemes szivek nagy sokasága állotta körül, s kit folyó hó 13-án, férfikora delén, síri álmára kisértünk ki. E férfiú Terray Béla süvetei ág. hitv. ev. lelkész és a gömöri egyházmegye kitűnő tollú főjegyzője volt. Fájdalom, már csak volt. Született Vizesréten 1848. év november 19-én, atyja Terray Pál, Coburg gothai heiczeg erdőmestere, anyja Koricsánszky Emilia volt. Iskoláit Rimaszombatban. Kézsmárkon, Rozsnyón, a theol. tanfolyamot pedig Pozsonyban, kitűnő eredménynyel végezte. A hittani tanfolyam bevégzése után, Rozsnyón néhai Néhrer Mátyás úri házánál László és Gyula fiai mellett, nevelői állást nyert, a honnét Czékus István püspök oldala mellé káplánul hivatott. Rövid 9 hónapi káplánkodása után, — mert időközben a tanítói oklevelet a losonczi állami képezdében megszerezte — a rozsnyói községi iskola tanítójául, később a gömör-panyiti egyház lelkészeűl, majd Dobsinára, ismét a községi iskola tanítójául választatott. Ezt a helyét az oláhpataki egyház lelkészi állásával cserélte fel, a honnét 1890. év nyarán. Süvetébe lelkészül hivatott. 24 esztendőre terjedett nyilvános működését itt fejezte be, midőn nov. 11-én, az erőteljes, egészséges férfiú, reggeli 5 órakor, szeretett családja, testvére, rokonai, barátai és hivei nagy fájdalmára váratlanul, epekiömlés, s azután agyszélhűdés következtében meghalt. Sokoldalú képzettségét, a nevelés és tanügy, nemkülönben egyházmegyéje szívesen vette igénybe. Két ízben dékán, majd esperességi jegyző, végre főjegyzői tisztséggel lett kitüntetve. Egyházának hű papja, népének igaz lelki atyja, családjának odaadó gondos feje, öníeláldozó testvér, rokon, igaz barát, becsületes férfiú volt. Sok megpróbáltatásai közepette is, vidám kedély uralta lelkületét, melyet szerettei körében, a szülői házban öröklött egyliázias érzületével és a zene iránt táplált nemes érzékével ápolt. Lelkes szónoklataival és kitűnő hangjával, az isteni tiszteletek komolyságának és áhítatának emelésére nagy ós lélekemelő befolyást gyakorolt. Szorgalom, munkásság, kötelességében és rendszeretetében példás tevékenység jellemezték. Teitietésóre, nemcsak a közelből, hanem messzebb vidékekről is eljöttek azok, kik váratlan halála által megdöbbenve, a közszeretetben álló derék ós tiszta jellemű fórfiút nyugvóhelyére el akarták kisérni. Ravatala a zsúfolásig megtelt templom oltár hajójában volt felállítva, azon szentélyben, melynek megújításán oly sokat fárad ott, oly szép öszszegeket egybegyűjtött, s a mely szorgalmávsl, testvérbátyja és hivatali elődje megkezdett művét oly szépen befejezte, s tiszteletreméltó igyekezetét,