Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Magyar prot. irodalmi társaság

94 alatt. 3. Az 1000 frt után ötödévenként 100 frt "pótlékkal az 1000 frtnak 25 év alatt 1500 frtra emelését. Egy 800 forintos lelkészi fizetés 10 év alatt lenne 1000 frtos, 15 év alatt 1100 frtos, 20 év alatt 1200 frtos, 25 év alatt 1300 frtos, 30 év alatt 1400 frtos, 35 év alatt 1500 frtos. Nekem teljes meggyőződésem az, hogy tisztességes megélhetést követelhetünk az egyháztól és az államtól, és a 600 frtos alamizsnát nem is kellene elfogadnunk s jaj nekünk, de jaj a hon békéjének is, ha a protestáns egyház belenyugodnék a miniszteri tervezetbe. Inkább semmi, mint ez. A jóságos Isten sem segit többé rajtunk, ha most nem vigyázunk." Keresztény újság. „Könnyű belátni, hogy ezekkel az intézkedésekkel könnyen vissza lehet élni, s bizony ellehetünk rá készülve, hogy választások idején és után mindig lesz sok olyan pap, akitől a segélyt megvonják. De hát nem is a segítség ennek a javaslatnak az igazi alapja, hanem az, hogy az egyházak szabadságát megtörje. Most már csak az a kérdés, hogy a nem katholikus egyházak fel fognak-e ülni ennek a tervnek, s belehajtják-e nyakukat a járomba, melyből többé aligha lesz számukra menekülés." Pesti napló. „Gondoskodik a javaslat róla, hogy a lelkészek közül a legszűkebb viszonyok között élőknek jusson kárpótlás azért, amit az egyházpolitikai reformok által anyagi tekintetben vesztettek. " — Nagyon téves felfogás ! Az egyházpolitikai törvények előtt kértük a fizetések rendezését, ez tehát nem kárpótlás az elveszett jövedelemért ; ha pedig csakugyan kárpótlás volna : miért nem kapnak kárpótlást azok is, a kiknek fizetése megüti a 800 frtot? Azokat kárpótlás nélkül illik és szabad az államnak megkárosítani?! Schellwien, Nietzsche und seine Weltanschauung. Leipzig (A. Janssen) 1897. 50 1. Ara 1 márka. Nietzschéről, erről a lipcsei megőrült philosóphusról s a keresztyénség erkölcsi tábláit a jezsuiták módjára megsemmisítő „úri moráljáról" dr. Szlávik M. irt először magyarul az „Athenaeum" 1896. évfolyamának 3 ik füzetében. Ma már egész irodalma van, s mivel a keresztyénséget létalapjában támadja, azért őt hallgatással mellőznünk nem lehet. Szerző nem érinti az anarchista philosóphusnak a keresztyénséghez való romboló viszonyát és tisztán csak philos, alapjaiban és feltételeiben ismerteti az ő „korszerűtlen" világnézetét. Teszi pedig ezt egy bevezetésben és 4 fejezetben. Bevezetésében nem osztjuk szerző ama nézetét, hogy „Nietzsche alapgondolatai egységesek, egy forrásból eredők és összefüggők," sőt inkább úgy találtuk, hogy az új lipcsei morálpródikátor nagyon is szereti a problematikus formát, a talányos kifejezésmódokat s az aphoristikus ötletszerű gondolatokat. Nietzsche .világnézetének psychol, alapja az akarat causalitásában van, mely szerint minden ösztönünk és gondolkozásunk a hatalomhoz való akarat kifolyása. Az ismerő tehát egyúttal az akaró lény, kinek minden ténykedése csupa akarat. Egyedül a hatalomhoz való akarat az életprincipiuma, megvalósítója az emberfölötti lény („Übermensch,") megvalósulásának eszliöze a gyöngéket könyörtelenül feláldozó „úri morál." A 2-ik fejezetben szerző Nietzsche morálját ismerteti, a melynek főelve, hogy a jó és a rosz csak relativ értékfogalom. A jó az erős és előkelő, a rosz a gyönge és alázatos. S itt a keresztyénség „elmúlt zsidós szolgai morálja" helyére a hatalmasaknak szólló „új úri erkölcsi értéktáblát" állított fel, a melynek főszabálya a féktelen egyéni szabad akarat. Végül a 3-ik fejezetben Nietzsche jogi elveit s a 4-ikben az ő pessimistikus világfájdalmát bírálja a szerző. Szerintünk ez a Nietzsche már ideges korszakunknak egyik német tudós specialitása, a kinek némi philos, jelentősége legfeljebb az akaraterős személyiség ösztöneinek hangsúlyozásában s a mai mesterkélt kultúra egyenlősítő túlzásainak kérlelhetlen földerítésében kereshető. (sz.) Debreczeni prot. lap. „Felekezetünk szempontjából bírálva a törvényjavaslatot, habár az,, csak a családi nyomorúságon segit, csak annak veszi elejét, hogy a papi család tagjai télen szalmakalapban ne járjanak és papjaink szocziális tekintetben jövőre ne legyenek társadalmi nullák — állami, pénzügyi szempontot tekintve — el kell fogadnunk ; a magyar állam szegény ; miniszteri, főispáni nyugdijak nagy összeget elnyelnek, a szegény prot. pap az oka, „mért nem született belső titkos tanácsosnak" — a pénzügyi szempont előtt meg kell hajolnunk ; de nem mondhatunk le, ós nem mondunk le azon hitünkről, hogy feljön hazánkban is a teljes vallásegyenlőség éltető napja, és a nemzet törvényhozása nem csak előhozza, de életre támasztja azt az eszmét, melyet az 1844. orsz. gyűlés aug. 29-én tartott kerületi ülésén Borsodmegye hires követe e szavakkal tett le : ,.e tárgy jelen állapotában a jövendő feltámadásig nyugalomba helyeztessék." Mi magyar protestánsok hiszünk e feltámadásban ! A törvénvjavaslatban — a mi prot. felekezetünkre életkérdés — nem találunk semmit, a rm egyházunkat fentartó egyháztagjainak helyzetén segítene ; e javaslat szerint marad minden jelen nehéz, majdnem elviselhetlen állapotában, a javaslat 15. §-a arra, hogy t. i. kedvezőbb helyzet állhasson elő, kellő garanciát épen nem nyújt ; mi azt vártuk, hogy az államkormány, melynek hű értesülése van arról a nagy áldozatról, melyet hitsorsosaink úgy a népnevelés, mint egyházuk fentartása — s majdnem mindenütt a nemzeti miszióból teljesítenek ; a kormány tudja, látja azt, hogy érdekében ez áldozat terhei alatt összeros-