Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Hetvényi Lajos. Bíráló bizottsági jelentés a confirmatói pályaművekről

6 lek alatt isteni ígéretet nyerünk," mint azt a 6-ik munka szerzője teszi. Ez utóbbi az isteni kegyelem igéretét összefoglalja a külső jelekkel, holott a szentírásnak ama kitételeihez mérten, hogy a jelekhez igéret járul, tanítja az ágostai hitvallás, hogy a szentségnek két főtényezője van, t. i. az isteni kegyelem ígérete az igében ós a külső jel. Minő tévedésbe ejtheti az az evangeliumi egyházhoz tartozó hívőt, ha az egyik lelkész azt mondja néki, hogy Krisztus érettünk (a mi érdekünkben) halt meg (6 munka), a másik pedig, hogy Krisztus helyettünk (p. 5 munka) szenvedett. Egy kis szócska teszi a különbséget, mégis oly lényegbe vágó ez, hogy mindegyik szócska más irányt ad hitünk egész rendszerének. Az előbbi szócska (az „érettünk") kifejezi s magában foglalja Istennek kegyelmességét, az utóbbi pedig („helyettünk") kizárja a kegyelmet, mert ha Krisztus helyettünk szenvedett, helyettünk lefizette a váltságdijat, akkor Istennek kötelessége minket kivétel nélkül — még a meg nem térő gonosztevőt is — az üdvösségre fogadni. Ez utóbbi felfogás ellenkezik a szentírás tanításával s csak az Anselm-féle theoria alapján csúszott be az orthodoxia korában egynehány dogmatikus munkájába, meghamisítva az igaz evangeliumi tant. Tehát elfogadjuk azt, hogy egyházunknak némileg dogmatikus tanává lön, de a symbolikus iratokban annak nyomát sem találjuk s ellenkezik a szentírás tanításával is s igv az nem is lehet egyházunknak elfogadott tana. Már pedig a közös hittudat keltése terén irányadóul egyes dogmatikus irányok nem szolgálhatnak, ott van a szentírás ós a smybolikus könyvek, ragaszkodjunk kizárólag csak ezekhez ; egyházunk positiv egyház csak így lehet. A ki p. o. az Anselm-féle theoriát konfirm. dolgozatába felvette, az bizonyára ilyen szellemben prédikál is s hogy ennek minő rontó hatása lehet a hivők hitéletére, az elképzelhető, mert ennek alapján felmentve érezheti magát attól, hogy buzgó hittel elsajátítsa a Krisztust, minthogy ő helyette úgy is lefizette a váltságdijat. Kinek higyjen továbbá a protestáns ember, annak-e, a ki a kegyelmi eszközök közé : az Isten igéjét ós a szentségeket sorozza (3 munka), vagy a ki ezekhez hozzácsatolja még az imádságot is (7, 9 munka), vagy annak, a ki az Isten igéjén és a szentségeken kivül a koníirinácziót, a gyónást, az imádságot, az istenitiszteletet és az egyházat is kegyelmi eszközöknek veszi (1 munka). Ezen pályamunkák megértetik most már velünk, hogy miért van prot. egyházunkban a hit dolgában olyan zűrzavar, ingadozás és miért nincs összetartás, úgy hogy sokan abban látják a protestantismust. hogy protestáljanak minden ellen, ha kell, még a jó Isten ellen is. A tárgy önkényes kezelésén, a fogalmi meghatározások eltérésein kivül a tárgyalási alak terén sincs egység, a mennyiben az egyik a közlő, a másik pedig a kérdezgető tanalakot használja. Fontos dolog tehát, hogy végre ezt a kérdést is eldöntsük és legyen e téien is egység. A felsorolt elvi és tapasztalati okok alapján határozott meggyőződésünk, hogy egyetemes egyházunknak magának kell kezébe venni egyáltalán a vallástani kézikönyvek, de mindenekelőtt a.konfirm. tankönyv kérdését. Ez annál is fontosabb, minthogy egyházunk legtöbb híve a konfirmácziót megelőzőleg részesül utoljára vallástani oktatásban és ha ez ingadozó, akkor megtéveszti ez egész életére. A beérkezett pályamunkák is magyarázatául szolgálnak annak, hogy miért van egyházunkban dogmatikus téren is sok helyütt oly nagy ingadozás és zavar. Tehát magának egyetemes egyházunknak feladata az, hogy mindenekelőtt kijelölje a konfirm. oktatás tárgyát s az ahhoz való alkalmazkodást tegye minden lelkésznek kötelességévé. Mondja ki az egyetemes gyűlés, hogy a konfirmácziói oktatásnál saját kéziratát senki nem használhatja, mert ha száz lelkész között van egy, a ki saját összeállítását használva tévesen tanít, már ez egyedül beláthatlan veszedelmet rejt magában egyházunkra. (A beérkezett pályamunkák különben arról győznek meg, hogy száz között több is van olyan.) Mondja ki az egyetemes közgyűlés úgy az agendára, énekeskönyvre, valamint a konfirm. tankönyvre is azt, hogy ezek közül csak az használható, a melyet az egyház elfogad. Ha helyes és az ügy érdekében czélra vezető az, hogy a ministerium által nem engedélyezett tankönyveket az állami iskolákban használni nem szabad, úgy egyházunk érdekében nem volna-e kívánatos, hogy maga az egyház gondoljon azzal, miszerint a konfirm. oktatás megfelelő legyen? A konfirmácziói káté Ugyan, mint ilyen, nem symbolikus könyv, de mint káté az s az usus, mint konfirm. kátét is symbolikus könyvvé tette, a mennyiben az egyház a maga meggyőződésének kifejezését látja benne s igy a dolog lényege sem engedi meg, hogy a konfirm. oktatásnál olyan könyvet használjunk, a melyről az egyetemes egyház ki nem jelenti, hogy a konfirm. oktatáshoz jónak s alkalmasnak találja. E czélból nevezzen ki az egyetemes közgyűlés egy állandó bíráló bizottságot, a mely a kiadásra szánt konfirm. tankönyveket s népiskolai vallástani kézikönyveket s egy másikat, mely a középiskolai vallástani könyveket megbírálja ós véleményes jelentését az egyetemes közgyűlés elé terjeszti, a mely azután a saját hatáskörében hoz végérvényes határozatot. A protestáns szabadságot ez legkevésbbé sem sértené, mert több konfirm. káté is foroghatna közkézen, de csak annak venné az egyház elejét, hogy a konfirm. oktatásnál lényeges különbségek legyenek, Ez egyházunknak nemcsak joga, de határozottan kötelessége is.