Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Kajal

<599 nek, sőt adakozásával lehetővé tesz?, hoey anyaegyházzá alakuljon. Legyen áldott az Űr, a ki ily nagy dolgokat mivel szent lelke által ! Legyen áldott az az egyszerű, puritán jellemű öreg, a ki életének alkonyát a jótevés és boldogitás sugaraival aranyozza meg. Fényesebb, ragyogóbb templomszentelés bizonyára sok volt a kajalinál, de meghatóbb, lélekemelőbb aligha. Régi tapasztalás, hogy a diaspora hiveiben, talán mert több ellenség ostromolja hitüket, melegebb a buzgóság és lángolóbb az egyházszeretet. Az ünnep tulajdonkép már szombaton délben, dr. Bal tik Frigyes püspök érkezésekor, Galánthán kezdődött, a hol a pályaudvaron a főpásztor fogadására megjelent a felső szelii és kajali presbyterium, a galánthai hivek majdnem teljes számmal. A püspököt Pozsonyvármegye nevében Ujj István galánthai főszolgabíró üdvözölte oly szép és emelkedett beszéddel, hogy a jelenlévők kikiáltották tiszteletbeli protestánsnak. A pozsonymegyei esperesség részéről Rásó Mihály alesperes intézett a főpásztorhoz beszédet. A főtisztelendő űr válasza után az egybegyűltek a felső-szeli anyaeklézsiába indultak. A menet élén a felső-szelii legények szép bandériuma s a főszolgabiró kocsija haladt. Útközben megálltunk Taksonyban, a hol az evang. iskola épülete előtt várt a maroknyi leányegyház aprajanagyja. Minden arczon, szemben meghatottság és öröm. A főpásztort egy őszes, nemes tekintetű gazdaember fogadta oly szép biblikus beszéddel, hogy a hallgatóság szeme könnybe lábadt. Néni e t h János volt, a taksonyi filia gondnoka, a ki régebben, mig taksonyi testvéreinknek nem volt tanitójuk, vasárnaponkint maga köré gyűjtötte a hiveket s buzgón, épületesen olvasott, magyarázott nekik az Írásból. Ritka értelmes, megnyerő alak, a kinek ajkáról gazdagon ömlött a XVII. század meleg és kenetes egyházi nyelve. A beszéd a következő : Méltóságos püspök úr ! Jákób pátriárkának, a ki a szentírásban Izraelnek is mondatik, számos fiai valának, mégis halála előtt mindegyiket megáldotta. Volt is ezen áldásnak a fiakon foganatja, mig az atya tanácsán jártanak. Egy fia eltűnvén, elveszvén a háztól, évek nmlva találtatván meg, nagy öröme lőn apának és fiúnak, örömökben együtt sirának. Ezt is megáldotta. A magyarhoni ág. h. ev. egyháznak sok fiai vannak, a kik szinte szűkölködnek az atyai áldás nélkül ; mi is ezen egyetemes egyháznak egy kiskorú gyermeke vagyunk, és áldása s támogatása nélkül könnyen eltévedhetünk. Most öt éve mult, hogy a miről apáink csak álmodtak és mint hajdan Mózes a Nébó begyéről csak láthatta az igéret földjét, ók is hittel tekintettek a jövőbe, nekünk fiaknak és unokáknak jutott a szerencse, hogy egy szegény házat szerezhetvén, azt átalakítva iskolává, egyszersmind imaházzá, a hol összejővén örömeinkben és bánatainkban vallásos érzelmeinket az Ur előtt kinyilváníthatjuk. En tehát ezen kicsiny sereg nevében, melyet méltóságának örömmel bemutathatok, azt mondom Jákobbal, nem eresztlek el Uram, mig meg nem áldasz minket, mert ez által nekünk, mint Pál apostolnak, tágas kapu nyílik az Úr igéjének hirdetésére. Hisszük s tudjuk, hogy méltósága, a szeretet és békesség olajágát hozta közzénk, kívánjuk, hogy az ő köztünk való mulatása legyen neki lelki nyugalmára, mi reánk nézve pedig áldást hozó és örök emlékben maradó, mi pedig hű gyermekei, imádkozzunk nemes drága élete és boldogságáért és haláláig hivek maradunk. Isten hozta. A püspök a szép üdvözlő szóra meghatva válaszolt s a hitben való erősségre, összetartásra buzdította a gyülekezetet. Majd megtekintette a világos, szépen felszerelt iskolatermet. Felső-Szeli határán Bócz Sándor községi jegyző várt a főpásztorra az elöljárósággal, a faluban az ev. templom és parochia előtt Endreffy János helybeli lelkész intézett hozzá beszédet. Fehérbe öltözött leányok virágot nyújtottak át. Jól esett, hogy láttuk, népünk lelkesedése, kitörő öröme mennyire ünneppé tud avatni egy napot. Mennyivel szebb és meghatóbb volt az egyszerű, melegen érző szivek ez ünneplése, melyből kisugárzott az őszinte ragaszkodás és szeretet, a követválasztások idején megrendelt tüntető bevonulásokhoz képest, a hol érzelmek helyett érdek a mozgató erő. Ez a józan, vallásosságát piaczra nem vivő magyar nép, az egyházi életet szent földnek tartja, a hol meg kell oldani a sarut s a hová csak alázattal, tiszta szivvel lehet lépni. A századvég romboló szelleme ezt a kegyeletet s ragaszkodást nem birta kiirtani lelkéből. Felső-Szeli virágzó egyház, jómódú hívei minden áldozatra készek vallásukért. Szép templomuk, három termes iskolájuk van, a hol hivatásukat szerető tanitó neveli az ifjú nemzedéket. A parochia a gyülekezeti élet középpontja. A megérkezés után tartott istentiszteleten a főpásztor az evangéliumhoz való hűségre intette s megáldotta a hiveket. Majd az iskolát nézte meg s a gyermekekhez intézett megható szavakat. Szeressék Krisztust, a ki a gyermekek legjobb s legigazabb barátja. A felekezetek jó viszonyát jellemzi, hogy a helybeli plébános is megjelent a tisztelgők közt s a vacsorán emelkedett felköszöntőt mondott dr. Bal tik püspökre. A végén felhangzó éljen egyiránt szólt az ünnepeltnek s a szónoknak. Másnap reggel Kajalra indult a püspök ; Felső-Szeliről hosszú kocsisor kisérte Taksonyon, Galánthán át. Az anyaeklézsia megmozdult s elküldte tagjait a leányegyház nagy ünnepére. Az ev. hivek az új templom előtt egybegyűlve várták fópásztorukat,