Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Lukácsy Imre. Jézus vitatkozása Jeruzsálemben

<564 képző művészetről s végül Busch tübingai tanár „A reformátióról s a német birodalomról" tart előadást. — Tanulhatnánk német testvéreink egyházi és irodalmi életéből. A jeruzsálemi Krisztus-templomnak a német császár jelenlétében a reformatio emlékünnepén való felavatása ünnepélyére a legnagyobb örömmel és megelégedéssel tekinthetünk vissza. II. Vilmos császárnak erős evang. meggyőződésű hitvallását méltán vezette be BarIrha use n porosz főegyházi tanácsos a templom .megnyitása előtt hozzá intézett ama üdvözlő beszéde. a melyben a német s a külföldi prot. küldöttség élén mély hálát adott a kegyelem istenének azért, hogy a legszentebb keresztyén emlékek helyén templom volt építhető a megfeszített és feltámadott üdvözítő dicsőítésére s az ő áldozati halálából eredő s a reformátorok által újból földeritett újélet terjedésére és erősítésére. A felavatás elvégzése után a császár az oltár előtt remek beszédet mondott, a melyet szószérint a következőkben közöljük : „Az isten kegyelme megengedte nekünk, hogy az összes keresztyének e szent városában a lovagias szeretetmunkásság egyik felavatott helyén a világ megváltójának dicsőítésére templomot emelhettünk ós felavathattunk. A mit az ón istenben megboldogult őseim több mint félszázad óta óhajtottak s a mire az evang. értelemben alapított szeretetművek fejlesztésében és megvédésében törekedtek, az a megváltóról elnevezett templom fölépítésével ós fölavatásával ím megvalósult. A szolgáló szeretet erejével vezessék itt a sziveket ahoz, a kiben egyedül talál a szorongatott sziv üdvöt, nyugalmat és békét most ós mindörökké. Valódi részvéttel kiséri az egész ev. keresztyénség Németország határain túl is a mi örömünnepünket. Az ev. egyházak és ev. hitsorsosok képviselőikben minden országokból sereg lettek ide, hogy személyesen is bizonyságot tegyenek ama hit- és szeletetmunkásságnak befejezéséről, mely által a legfőbb úrnak és megváltónak neve dicsőíttessék és istenországának műve a földön fölépíttessék. Jeruzsálem, ez a magasra épitett város emlékezetünkbe juttassa nekünk urunk és üdvözítőnk hatalmas megváltási művét. Bizonyságot teszen az ama közös munkáról, mely az összes keresztyéneket felekezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül az apostoli hitben egyesíti. Az innen megindult evangéliomnak világot megújító ereje ösztönöz bennünket az ó követésére. A kereszten érettünk meghalt üdvözítőre való hiterős tekintetünk intsen bennünket ker. türelemre, minden ember iránti önzetlen felebaráti szeretetre s illetve arra, hogy az evangéliom tiszta tanához való hű ragaszkodásunk mellett a pokol kapui sem dönthetik meg drága ev. egyházunkat. Jeruzsálemből jött a világosság a világnak, a melynek fényében nagygyá ós dicsóvó vált a mi német népünk. A mivé a germán népek lettek, Krisztus golgothai keresztjének, az önfeláldozó felebaráti szeretetnek jelvénye alatt lettek. Mint közel kétezer év előtt, úgy ma is hangozzék innen az egész világnak : békesség a földön az emberek között! Nem fény, hatalom, dicsőség vagy földi jó az, a mit mi itt keresünk. Mi mindnyájan vágyódunk, szomjúhozunk és törekszünk az egy legfőbb jó: lelkünk üdve után. S a mint az istenben boldogult őseimnek fogadalmát e szent napon itt ismétlem, a melv szerint én és az én házam szolgálja az urat, úgy hasonló fogadástételre s/.óllitom fel önöket in ind nyáj okat. Mindenki gondoskodjék az ó állásában és hivatásában arról, hogy mindazok, a kik a megfeszített úr nevét viselik, a név jelében folytassák életüket a bűnből ós az önzésből eredő sötét hatalmasságok legyőzésére. Engedje az isten, hogy innen gazdag áldás áradjon az egész keresztyónségre, hogy úgy a trónon, mint a kunyhóban, odahaza ép úgy. mint idegenben az isten iránti bizalom, felebaráti szeretet, a szenvedésekben való türelem és keresztyén munkásság legyen és maradjon a német nép legnemesebb vonása, s hogy a béke szelleme hassa át és szentelje meg mindinkább és inkább az ev. egyházat. A kegyelmes isten megfogja hallgatni — ez a mi bizodalmunk — a mi fohászunkat ; ő, a mindenható ez az erős szikla, a melyre mi építünk. Hisz min erőnk nem segit rajtunk, mert mi könnyen elveszünk ; de küzd értünk hós bajnokunk, kit isten küldött nekünk. Kérded, hogy ki az? Jézus Krisztus az, Zebaoth isten, egyéb urunk nincsen. A győzelmi tér övé." E császári hitvalláshoz méltó a Krisztustemplom fölavatása alkalmából kiadott következő kézirat : „Az atyának, a fiúnak s a szentléleknek nevében. Ámen. Jeruzsálemben. Dávid városában, hol urunk és üdvözítőnk Jézus Krisztus keserves kínszenvedése, halála és feltámadása által a megváltás művét fejezte be, a reformátió egyházának állandó otthont emelni istenben boldogult őseim rég táplált óhaja vala, hogy ne hiányozzék Németország ev. egyháza sem ott, a hol a különböző hitvallású keresztyének hálaáldozatot hoznak a megváltás kegyelemtényeért. Miután már IV. Frigyes Vilmos király a szent városra figyelmét irányította s benne az ev. hitnek tért szerezni törekedett, istenben nyugvó nagyatyám uramnak, nagy Vilmos királynak és császárnak szívbeli kívánsága az vala, hogy a johannita rend szeretet művének felavatott helyén, a melyet az úrban nyugvó atyám III. Frigyes király és császár a szent sirhoz vezető palástinai útjában tu-