Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Feuchtenberger Ede. Terjed a világosság

Tizenhatodik éviolyam. 45. szám. Orosháza, 1898. nov. 10. EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetés dija : Egész évre . . ö frt. Fél évre ... 3 „ Negyed évre l frt£>0 kr. Egy szám ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija : Egész oldal . . Ö frt Fél oldal . . . . 4 , Negyed oldal . . 2 , Ennél kisebb . . I , Bélyeg külön 30 kr. Terjed a világosság. A Protestantismus — mint a történelem is igazolja — mindenkor az igaz keresztyén szellemnek, a tiszta erkölcsnek s lelki felvilágosodásnak volt zászlóvivője. Méltányolnunk kell tehát mindama jelenségeket, melyek összefüggeni látszanak a protestáns vallásnak akár alanyi, akár tárgyi megnyilatkozásaival. A mi szempontunkból csak örvendetesnek találhatjuk, ha a közfigyelem egy időre oly eseményekre irányul, melyek a protestáns jelleget elvitathatlanul magukon viselik. Nem egyszer találkozunk az egyházi téren is a nagy hangzású, üres reclammal, de annál megnyugtatóbb, ha vallási szempontból jelentőségteljes események jutnak a napi kérdések szőnyegére, melyek komolyságuknál fogva a történeti feljegyzés érdemével is dicsekedhetnek. A németek fiatal császárja, — kit most az egész műveit világ figyelme kisér palaestinai útjában, — már nem egyszer ragadta csodálkozásra a napi események figyelmes szemlélőit. Mostani útját — kisérjék azt bár sokféle cominentárral — vállalkozó, tudni vágyó, romantikus hajlamú, népének érdekeit okosan mérlegelő s a protestáns vallás iránt meleg szeretetet ápoló lelke megnyilatkozásának kell tekintenünk. Egy kisded, a nagy nyájtól elszigetelt protestáns gyülekezet mellett emeli fel oltalmazó kezét, mutatja meg fejedelmi hajlamait. És ha egyfelől útjának politikai, német nemzeti jellege kétségtelen, másfelől annak keresztyén, protestáns jellegét tagadni szintén nem lehet. Az az „Erős vár a mi Istenünk," mely ott a jeruzsáJemi templomban október 31-én a fényes gyülekezet ajkain felzendült, első accordja, bevezetése lészen a protestantismus térfoglalásának keleten. A legprotestánsabb fejedelem védópaizsával fedezi, tekintélyével biztosítja s személyes jelenlétével elősegíti annak tovább fejlődését. Egy modern Gusztáv-Adolfot látunk ő benne, ki nem a harczmezőn száll síkra a vallás igazainak védelmére, de mint az, ó is idegen földön veti meg lábait, hogy hitrokonainak támasza, buzditója, lia kell, az erőszakkal szemben, erős oltalmazója legyen. Szép szolgálat ez az általános keresztyénség érdekében ott, hol a fanatikus mozlimek között ma is napirenden van a keresztyének rendszeres üldözése. Lehetetlen, hogy az a meleg kézszorítás, mely a szultán és II. Vilmos császár barátságának jeleként nyilatkozott, a mohamedán uralom alatt élő keresztyének sorsában is kedvező fordulatot ne jelentene. A „defensor fidei" cziniet ily értelemben a németek császárja is megérdemli ; az ő barátságos megjelenése a Keleten bizonyára felér sok fenyegető diplomácziai ultimátummal, mely a keresztyének érdekében intéztetett a magas portához. De ránk nézve legközelebbről a protestáns érdek bir fontossággal, inert tagadhatatlan, hogy II. Vilmos útja a protestantismus erkölcsi hódítását jelenti ott, a hol eddig a görögkeleti és római katholikus befolyás küzdött a hegemóniáért. Könnyen indokolliato tehát ama féltékenység, melynél fogva mindkettő nyugtalankodva kiséri a császár ezen útját. De ne féljen egyik sem, nem keresztes hadjárat ez ellenök, nem fog elvenni tőlük a protestáns egyház Keleten semmit sem. Ha a protestantismus ott rovásukra hódításokat teend, bizonyára az evangeliom s a prot. erkölcs és szabadság lesz a fegyver, lesz a világosság, mely elől minden setétségnek hátrálnia kell. Ebben igen is lehet missiója a prot. egyháznak ott is, mert elve visszatérni amaz ősforráshoz, a melyből a keresztyénség örök eszméi fakadtak : a legtisztább evangeliomszerű hithez, mely elvet minden