Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Mayer Endre. A jeruzsálemi okt. 31.

<23 jogot magának a keresztjén népek között, hogy annál hatalmasabban hirdethesse az Igét. Minden keresztyén felekezet s minden nagy nemzet eldicsekedhetett azzal, hogy a szent sir közelében van egy otthona, hol az Istent a maga nyelvén imádhatja s hol a messze földről zarándokoló vérbelijét fogadhatja, útbaigazíthatja, megvédheti, megtámadtatása esetén segítheti s ekkóp ott tartózkodását biztossá s hasznossá teheti : csak a protestánsoknak nem volt ott tulajdonkép semmijök s legtöbbnyire idegeneknek támogatására szorultak bajaikban. A német protestánsok egymás ellen folytatott heves theologiai s egyházi küzdelme és ádáz harczukból folyó gyengesége elfeledtette s lehetetlenné tette annak a kötelességnek teljesítését, melyet a vallási kegyelet, hitbuzgóság s Jézus Krisztusnak szeretete minden buzgón vallásos embernek lelkiismeretébe bele ir, hogy egyesülten az Úrral s őt szeretve hirdessük evangéliumát minden népeknek s hirdessük azt mindenkor s mindenhol még a ház fedelekről is. Elfeledtette velők, hogy az Úr sírjánál méltó hajlókot kellene emelniök evangéliumának tiszta hirdetesére ! Egymást támadva, tépve s rmrczangolva belső bajaiban, emésztették fel erejöket s védtelenül állottak az idegen támadásokkal szemben. S volt idő, hogy a katholikus egyház a protestáns német honban hatalmasabb volt a protestantismusnál ! A német egység politikailag egy főnek kormánya alá hajtotta a partikularismusra hajló német fejedelemségeket s csudálatraméltó virágzásnak indult a nemzet ; de a protestantismus csak nem tudott egygyé lenni s egységéből hatalmat s erőt meritve külsőleg is oly szellemi hatalomnak mutatkozni, a minőnek a felvilágosodás, közművelődés s az emberiség boldogítása terén bizonyult. Az utazásairól nevezetes, de népének javát szivén viselő II. Vilmos császárnak jutott eszébe, hogy mint a protestantismus képviselője külsőleg is adjon kifejezést annak, a mire elhivatott, hogy vezetője s irányitója legyen kifelé a protestáns világnak. Vallásos buzgósága s egyházának szeretete templomot épittet s elfeledteti vele a kényelmet, melyet mivelt hazájában legnagyobb gondjai közepette is teremthet s élvezhet és elindul egy kényelmetlen, hosszú, nehéz s veszedelmes útra, hogy bemutassa szivének áldozatát az Urnák ott, hol fiának kínszenvedései leginkább emlékeztetnek áldó jóságára. Mily magasztos jelenség: eltávozni egy nagy nemzet koréból csak azért, hogy vallásilag is példát mutasson alattvalóinak ! Utazása emlékezetünkbe idézi a hohenstaufeni német-római császárok küzdelmét a szent-sir érdekében, megaláztatásaikat és véradójukat. A lángeszű Hohenzollern sarjadék ime nyomukba lép császári elődeinek s önkénytelenül összehasonlításra késztet. A hohenstaufenek hadseregek élén pusztító hadjáratba mennek, hogy az ellenségtől a szent sirt fegyverrel elfoglalják ; Vilmos császár hadsereg nélkül a török császár barátja s vendégeként, fényesen fogadtatva s nagy kísérettől környezve teszi meg bókét biztosító útját, hogy a szent sir közelében épített evangelikus templom beigtatásának ünnepélyét s tényét emelje s első legyen, ki a szent sir közelében tartandó német evang. istentiszteletben részt vegyen. Helyet kér ő is, mint nagynevű elődei, de kérésére nem következik vérontás s öldöklő háború, hanem béke, vallásos megnyugvás. Mint a németek uralkodója, császári fényben s gazdagságban jelenik meg a pompa kedvelő keleten, hogy ezzel is bizonyítsa nagy hatalmát s tiszteletet követeljen az általa kép viselt egyháznak ; azonban nem úgy, mint a hohenstaufeni II. Frigyes, hogy magát Jeruzsálem királyává koronázza, hanem, hogy meghódoljon a keresztyénség királya s ura a Jézus Krisztus előtt s alázatos, bűnbánó és gyarló emberként zarándokoljon szivének erősítése s lelkének nemesítése végett. Egykor átkot szórtak a pápák a hohenstaufenekre s pusztító hadjáratokat vezettek ellenök, hogy meghódoltassák s kényszerítsék a pápai akarat végrehajtására és a történelem hangosan kiáltó bizonyságot tesz arról, mennyire sikerült törekvósök, midőn megalázták, trónjaiktól megfosztották s végül az utolsót vérpadra vitették. Most is zúg a pápai átok ; enyhén ugyan s leplezetten, de ugyanazon kívánsággal s ugyanazon czéllal, mint egykoron ! Az éjszakának mindig voltak baglyai s azon mindig huhogtak; hogyne szóllalna meg most a pápás Róma, midőn veszélyeztetve látja jeruzsálemi hegemóniáját? Bízunk Istenben s a magunk evangeliumi hitében, hogy az ellenfél összes törekvései meghiúsulnak Isten dicsőségére s az emberiség boldogságára. Az 1517. okt. 31-iki kalapácsütések most már nemcsak Bómában hallhatók, hanem a szent városban, Jeruzsálemben is. Az evangelium ekkép hódító út-