Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Mayer Endre. A jeruzsálemi okt. 31.

<522 Hungária. Eredj el Sátán ! Szavad lelket öl, Nem vagy te orvos, hanem börtönőr. Jaj nékem ! igy kell hát elfogyni lassan, Nincs Gileádban, nincs e sebre balzsam? E vangyéliom. Ne félj, csak higyj ! Él még az igaz Isten, Hogy végtelen kegyelme megsegítsen, Mely az Ö szent Fiában megjelent — Új ég lesz fent és új föld ide lent. Világ Világossága én vagyok. S szemök világát vészik a vakok ; Gyermekeid látván látják a bajt, S a czél tündöklik és a pálma hajt. Bölcscsé lesz az, a ki tart én velem És a bölcseség: Istenfélelem. Ez által megkönnyebbül a kereszt, Ez fájó, égő sebeket hegeszt. Halld, zúg is már a Szentlélek szele, Mert e világ fojtó léggel tele ; Itt az idő, meg kell tisztúlnia, Tisztítja megtérés, buzgó ima. Oh zúgd te is gyermekeid fülébe A megtérést s övék leend a béke! Ti gazdagok oly vagyont gyűjtsetek, Hogy megmaradjon drága kincsetek! A földön égi kincset gyűjteni : Mily gazdagság, mily áldás, isteni ! Ti bölcsek, költők, művészek, mi szép, Ha lelketek az éggel frigyre lép ! Az Úr félelme — hajtsatok reája : A bölcseség gyökere s koronája. Ifjak s ifjú nők, virágozzatok. Az Úr Jézusnak illatozzatok, Kelyheteket: a szivet, égre tárva — Úrnak tetsző a tiszta sziv imája. Hungária. Oh hála, hála! Újra éledek, Megtart a tiszta Evangyéliom. Élni fogok, gyermekim, értetek, Irtván azt, a mi bűn, gaz, a mi gyom. Karom erős, szivem-lelkem megedzett, Örökre élsz, az ég akarja, nemzet ! Vakhit eloszlik egy lehelletemtől, Hitetlenség elvész erős hitemtől. Boldog leszek igazán, végtelen, Fogadd hálámat, édes Istenem ! Jó barát. Dicsőség a nagy Isten nagy nevének! Széchenyi jósigéi betelének : „Nem volt, hanem lesz!" Zúgja Ádria, Kárpátok zengjék : Él Hungária. Ahhoz, ki téged oltalmába' tart, Szállj himnusz : „Isten, áldd meg a magyart !" A jeruzsálemi okt. 31-ike. A protestánsok még nem ünnepelték úgy október 31-ikét, mint a hogy azt ez évben fogják tenni. Az egész világ figyelme Jeruzsálem felé fordul, a hol a német császár jelenlétében s közreműködésével avatják fel a német evangélikusoknak egyszerű templomát! A mit a protestáns világ a maga szégyenének tekintett s amit eddig lemosni hiába törekedett, ime az megtörténik s az a titkos sóhajtás és vágy, mely eddig hiába élt a legbuzgóbb evangélikusok szivében, megvalósult s lesz az Urnák ott oly otthona, melyben evangeliuma tisztán fog hirdettetni s az ő szentségei rendelése szerint fognak kiszolgáltatni. Hol az Úr járva-kelve serénykedett a megváltás végrehajtása érdekében, hol az emberi bűnösség ármánykodása miatt oly sokat szenvedett, hol a bűntelen Jézus, mint szeplőtelen és makula nélkül való bárány feláldozta magát érettünk s hol a „via dolorosa" keskeny s rendetlen utczájának minden háza, omladéka s köve az Úr nagy szén* vedéseire emlékeztet és hol a szent sir felé épitett ősrégi templomok a keresztyének kiontott véréről s rajongó szeretetéről tesznek tanúságot: ott a megtisztított keresztyén evangeliumi egyháznak, az újkor megindítójának s az igazi keresztyén szabadság, miveltség s tudomány létesítőjének nem volt igazi hajléka ! Idegen volt az evangelikus egyház éppen ott, a hol az Úr érettünk meghalt; idegen volt éppen az az egyház, mely az Úrért oly sokat szenvedett, annyi vérkeresztségen átment s mely az újkori egyházi alakulásokban legjobban megértette, méltányolta s követte tanait s leginkább teszi ezt most is! Avagy talán az igazi egyháznak együtt kell szenvednie az Úr Jézussal? Méltóvá csak úgy lehet reá, ha ő is vele együtt szenved ? Szenvedett, meghalt . . . de nem . . . csak látszott holtnak s feltámadott, hogy annál nagyobb erővel követeljen