Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Kund Sámuel. Elutasító válaszok

<502 gatási bíróságok méltányolták az egyházak ma­gok megerőltetését, melylyel az állam helyett a kulturális czélokra áldoznak ; igy terjesztettek fel a kérvények a minisztériumhoz ... és azok te­kintélyes része kedvezőtlen elintézést nyert I Meg­döbbentő minden esetre, hogy a szolgabirók hi­vatalos nyilatkozata, a kik pedig járásuk viszo­nyait közelről ismervén, felelősségük tudatában nyilatkoztak, a magasb regiókban teljes hitelessé­gűnek nem találtatott. Félő. hogy e körülmény nagyon képes a köznépnél alapjában megingatni a felsőség iránti köteles tiszteletet és bizalmat ! A dolog érdemére nézve mit cselekedjünk? Azt hiszem igaz ügyünket űjból a miniszter elé kell terjeszteni, nem általánosságban mozgó pa­nasz irattal, sérelem miatti feljajdulással, hanem annak kimutatásával és pedig minden egyes visz­szautasitott kérelemre nézve külön-külön kimuta­tásával annak, hogy azon megokolás, melyre a miniszter a kérelem visszautasítását alapította, meg nem állhat; ós azon megújított esedezéssel, hogy a korpótlékot f. évi októbertói engedélyezze. Ezen kérvényezés ugyanis első sorban az érdekelt gyülekezetekre vár, de az egyházmegyei elnökség­nek nem szabad a gyenge gyülekezeteket magokra hagynia, sőt bölcs tanácsával, útbaigazításával támogatnia kell azokat. Tapasztalásom, hogy a mely kérvények jól voltak felszerelve, a mi alatt nem csak a mellékletek számát, hanem azok tar­talmát, megfogalmazását is értem, azok kedvezően lettek elintézve, a hol ellenben csak némi kitétel volt, a melybe bele lehetett kapaszkodni, azt két kézzel megragadták és irgalmatlanul kihasználták. Igy például egy miniszteri rendelet az 50 frt korpótlék megtagadására érvül hozza fel, hogy a gyülekezet költségelőirányzata 26 frt 99 kr. fe­lesleget mutat ki. Huszonhét forintnyi összeggel hogyan lehet ötven forintnyi szükségletet fedezni I — Mire pedig az előirányzatból zárszámadás lesz. a 27 frt felesleg bizonyosan elenyészik, egy ré­szét egyházi adóleirások emésztik fel, más része hátralékos követelés czimet fog kapni, no meg talán az előre nem láthatott költségek is — apasztani fogják ! — Aztán a tanügy előmozdítá­sának érdekében áll-e akkép elkészíteni az évi költségelőirányzatot, hogy előirányzati többlettel ne maradjon egy fillér se, ós évközben fenn­akadjon a gondnok a szükségletek fedezésében? Sőt inkább nagyon dicséretes dolog, ha évről­évre marad egy kis felesleg véletlenül bekövet­kező szükségletek fedezésére, melyektől a hívek akkor nem idegenkednek czélszerü javításoktól sem, ha van reá fedezet. A lelki atyák a tanügy és egyház érdekében folytonosan buzdítják a hi­veket, adjatok, áldozzatok Isten dicsőségére, emel­jetek magatoknak emléket hagyományok, alapít­ványok által. És a vallásügyi s közoktatásügyi kormány a lelkesedós tüzére bőséges zuhanyt bo­csát, ki fog jókedvűen adakozni, áldozni, midőn azt látja, hogy alig van a pénztárban néhány fo­rint felesleg, máris találnak fel reá szükségletet, melyre ő nem is akart gondolni ! Szólesbre ki­ható szomorú következménye lesz annak, ha a bármi csekély pénztári felesleget azonnal az egyháztól idegen — mert általa fel nem talált — szükségletekre fordítani kénytelenittetnek : az evan­gelikus egyház csodatevő erejét, az áldozatkész­séget bénitja meg ! Másfelől buzdittatunk újabb-újabb áldoza­tokra. Nyilvános egyházkerületi gyűlésen illetékes helyről lett elmondva, azért itt is elmondhatni, hogy 37 frt felesleg találtatott egy gyülekezet költségelőirányzatában, a még hiányzó összeget^, úgymond a miniszteri leirat, majd csak megbírja a gyülekezet. A tanács mindenesetre jó, hisz ha követik az állam hajójának kormányzói, akár a status adósságok csinálását is meg lehet előzni ; fizessék a polgárok évről-évre, a mire a nagy gépezetnek szüksége van. Punctum ! A dolog azonban ezen fordul meg, lehetséges-e a tanácsot követni, birják-e a felemelt terhet? Minden húr, melyet túlságosan feszítenek, elszakad. — Ezen kérdésnél a következőket kellene tekintetbe venni. Ha állami iskola költségvetésével a polgárok 5%-os iskolai adója ki van merítve, a korpótlék jár az állami pénztárból, melyhez a felekezeti is­kolafentartók egyes tagjai, mint honpolgárok, szinte hozzájárulnak; ha a községi iskola pénz­tárában az 5% iskolai adóból nincs fedezet a korpótlékra, az állampénztár adja a megkívántató összeget, mert külön le nem kötött vagyona ke­vés községnek van. A méltányosság, a felekeze­tek áldozatainak méltánylása, melyeket a tanügy oltárára letesznek, azt hozná magával, hogy a hol a felekezetek az 5% iskolaadót elvállalták, és ez nem elég a korpótlékra, hát a hiányt pótolja az állam. Evangélikus egyházunk a papi jövedelmek kiegészítésekor legmostohább elbánásban részesül mivel egyházhiveink megerőltették magokat ós egyházi hatóságaink minden erkölcsi befolyásukat

Next

/
Oldalképek
Tartalom