Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Rendeletek, körlevelek, tudnivalók - Útadó - Megyei pótadó

<467 ségi pótadóva! meg nem róható.* (37045/84. sz. belügym. hat.) Útadót a templomok szintén nem fizetnek, épen mivel állami egyenes adót sem fizetnek; mert az útadó is az egyenes állami adó bizo­nyos százalékában vettetik ki. A templomnak azon jövedelmei, birtokai, alapitványai azonban, melyek állami adókötelesek, egyúttal útadó alá is esnek. „Templomi alapítványok, amennyiben egyenes állami adóval meg vannak róva, útadó­val is megrovandók. (77.782/92 sz. kereskedelmi miniszteri hat.) A lelkészek azon jövedelmeik után, melyek állami egyenes adóval vannak meg­róva, útadót is kötelesek fizetni. Ugyanezt kell mondanunk a megyei pót­adóról és annak egyes nemeiről, pl. a kórházi adóról. Amennyiben a templom állami adót nem fizet, megyei pótadót s igy kórházi adót sem fizet. Amennyiben pedig a templom bizonyos bir­tokai, alapitványai vagy jövedelmei állami adó alá esnek, megyei pótadóval is megrovandók. „Ha az egyházi tulajdont képező fekvőségek egyenes állami adóval ténylegesen meg vannak róva, akkor ezen egyházi ingatlan a törvényható­sági pótadó alóli mentességre igényt nem tart­hat." (76160/87 sz. belügym. rend.) „Azon lel­készi jövedelmek, amely után az egyenes állami adók fizettetnek, a megyei pótadó alóli mentes­ségben nem részesíthetők." (64516/88 sz. bel­ügym. hat.) TEMETŐ. ! Jeszenszky Károly. 1815—1898. Szeptember 7-dikén kísértük örök nyugalma helyére az arad-békési ág. h. ev. egyházmegye Simeonját, a mezőberényi H. kerületi egyházköz­ség nyugalomba vonult lelkészét, kisjeszenei Je­szenszky Károly agg lelkésztársunkat. Egyháza a gyászjelentésen Péld. 10. 7. ver­sének ezen szavait idézi : az igaznak emlékezete áldott ! S az ő emlékezete valóban az, mert élete, akár mint lelkészé, akár mint családapáé, akár általában véve mint emberé, példaképül szolgál­hatott. Mint lelkész, világos és meggyőző erejű szó­noklataival, erélyes, de igazságos és becsületes bánásmódjával, munkásságával és megveszteget­hetlen lelkiismeretességével hiveinek bizalmát és szeretetét nemcsak megnyerni tudta, de azt fél­századnál hosszabb időre nyúlt pályáján mindvé­gig meg is tartá. E mellett hivei számára megirta egyházának s Mezöberóny községének történetét. Az 1863-iki Ínséges esztendő alkalmából kölcsönző és segélyző takarékmagtárt létesített. Az iskolák számát a hivek áldozatkészségével kettőről hatra emelte. Hivei a rendben tartott, hiven gondozott, jól igazgatott egyházközség mintaképét alkották. Mint családfő eréllyel, de a mellett a leg­gyöngédebb szeietettel gyakorolta az apai hatal­mat. Külső és belső csend és béke honolt család­jának tagjai között. A ki azok körébe lépett, úgy érezte magát, mintha egy szentélyben lenne. Ilyen lehetett egykor a szent pátriárkák családi köre. Mint a legtisztább jellemű és jóságos szim embert tisztelték és szerették mindazok, a kik vele valaha érintkezésbe jöttek. Benne soha senki sem csalatkozott. A rút nyereségvágyat nem is­merte. Egyforma jóakarattal s őszinteséggel visel­tetett mindenki iránt. Községe ügyeiben is élénk részt vett. Po­litikai tekintetben mindenkor a józan hazafiság, megfontoltság és bölcs mérséklet liive volt. Érdemeit Ő Felsége a koronás arany érdem­kereszttel tüntette ki, melyet egyik legjobb ba­rátja néhai Szeberényi Gusztáv püspökünk tűzött vala a mellére ünnepélyesen, nagyszámú tisztelőinek jelenlétében. De a szerény ember azt nem dicsőségének, hanem olyan tőkének tekintette, melyet a közjó javára értékesíteni iparkodott. Mint dekánus, törvényszéki biró és esperes­ségi pénztáros, egyházán kivül szélesebb körben is üdvös tevékenységet fejtett ki. Gyászszertartáskor a zsúfolásig megtelt temp­lomban az arad-békési egyházmegye lelkészein kivül Veres József, a békési egyházmegye es­perese, Csermák Kálmán, tót-komlósi lelkész, a mezőberényi ós gyomai ev. ref. lelkészek, a szarvasi és b.-csabai gymnásiumok igazgatói, ta­nárok, tanitók és világi tisztviselők nagy számban róvták le kegyeletük adóját. Az oltár előtti szol­gálatot textus és collecta szép eléneklésével Sze­berényi Lajos Zs. b.-csabai lelkész végezte; a szószékről pedig Achim Ádám kiérdemült békési esperes tartá remek biblicus tótságú s gazdag tartalmú szent beszédét II. Kor. 1, 12. alapján. Ennek végeztével egy versnek az énekkar által való szép eléneklése után 0 s e p r e g i György új-f.-varsándi lelkésznek Luk. 2, 29. 30. alapján tartott magyar beszéde következett. A temetőben Dax György mezőberényi I. kerületi lelkésznek magyar nyelven mondott megható imája után a megboldogultnak liült tetemei 4 év előtt elhúnyt hitvesének porai mellé helyeztettek. Az istenben boldogult született 1815. októ­ber 10 én Lalityon, Bácsmegyében, kisjeszenei Jeszenszky Sámuel és nagyjeszenei Jeszen­szky Katalin szülőktől. Édes atyja a lalityi egy­háznak volt a lelkésze. Elemi iskoláit otthon elvé­gezvén, 7 éves korában az új-verbászi latin isko­lába került, hol 3 évet töltött. Majd a mezóberó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom