Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Bányakerület

43T sában tartandó nagygyűlésére. Felliivásában a 48-as mozgalmakra visszatekintve következő nagyhangú kijelentéseket olvashatunk: Mi nemet katholikusok sohasem voltunk a társadalmi rend felforgatásának barátai, s mindenkor a trónok leghívebb alattvalóinak és támaszainak bizonyultunk." Lgy Játszik, ez ultramontán felhivás nem ismeri a párisi, bécsi, madridi, bádeni, irieri stb. forradalmat, s már megfelejtkezett Meglia bíloros ama mondásáról: „rajtunk csak a revolútió segíthet!" Emlékezetébe juttatjuk leír át a májusi milánói vérengzést, mely a „Magyar Hirlap" július 10-ik számának „A milánói vérengzés és a Vatikán" cz. ezikke szerint is a vatikán műve, mivel „az olasz kormány hatóságokkal szemben egy követ fújtak a klerikálisok a republikánus és anarchista soczialistákkal" és ,.18 papot Ítéltek fegyházra." Mi több, Ferrari érsek egyik papja a „

Perseveranza" cz. milánói újság szerint a vérengzést megelőzőleg következőleg prédikált: „Közel van a forradalom órája. A parasztok Krisztus katonái, kiknek egyetlen feje (talán generálisa?!) a római pápa. Készen legyetek, rövid időn fölfegyverkezve Rómába mentek és visszaadjátok a pápának azt, a mi az övé ..." „Az 1848. év visszatér. Pusztulniok kell királyoknak és fejedelmeknek. Különben mi az olasz király trónusa? Egy nyomorult bodé, a melyet csak a bajonettek tartanak fenn . . . ." „Ha a pápa azt rendelné, hogy gyújtsátok fel a gazdagok tárait, meg kell tennetek, mivel a pápa iránti engedelmesség felold benneteket minden további felelősség alól." S aztán mégis elhárítja magáról a felelősséget a vatikán, ós hűséges szolgája Ferrari, a milánói érsek, mi azonban a pápa és Kampó 11 a bíboros siralmas fölsülésével végződött. Bezzeg jajgat most aug. 5. encyklikájában ! Sőt azt is olvassuk, hogy a „Nazione" szerint egy pápás pap luccai parasztjainak a pápa világi hatalmát csalhatatlan hitezikknek jelentette ki. S mégis azt mondják Rómában, hogy a proteetantismus forrása és szülő oka a forradalomnak. „Te képmutató!" mondaná rá az Úr! Azt olvassuk, hogy az osztrák pápás holtkéz vagyona 609.769,890 frtot tesz. Iszonyú summa, melynél csak a magyar lesz több. S aztán mégis irigylik mi tőlünk a túlsó oldalon azokat a filléreket, a melyek százados közművelődésünk szolgálatában részünkre is a militarismus asztaláról lehullanak. Persze, jut a nagy summákból a szegény vatikáni fogolynak is. A svéd parlamentben ugyancsak megrendszabályozták a minap a pápás propagandát, mely a prot. éjszakra is kivetette egyedül üdvözítő hálóját. A kormánynak következő törvényjavaslatát fogadta el a ház csaknem egyhangúlag: Az a zsinati kath. pap, a ki házasságkötések alkalmával az egyik félt arra kényszeríti vagy rábeszéli. hogy a másik féllel egyezzék meg a születendő gyeimekeknek más vallásban való neveltetésére nézve, valamint az a róm. kath. pap, a ki olyan ei m eket kei esztel meg, a ki nem tartozik a kath. valláshoz, de megkeresztelésével ehez tartozónak nlarja nyilvánítani: 6 hónapig terjedhető iogházzal vagy 100 koronáig terjedhető pénzbirsággal fog sújtatni. Bizonyára követésre méltó példa a magyar kormány tagjai részére — jegyzi meg helyesen a „Sárospataki Lapok." A Lutherjubileumi évben keletkezett általános ev. prot. missziói egyesület 14-ik évi közgyűlését szept. 20—22. napjain majnai Frankfurtban tartja meg. mely alkalommal Köstlin giesseni tanár prédikál, Ehlers, Buss, Bassermann, Arndt, Pfleiderer, Spinner. Mu nzing

er a misszió köréből tart beszédet, és Holtzmann tanár „theologia és misszió" czime alatt tart nagyobb előadást. — Haas lelkészt bocsátja ki ezúttal a külmisszió (Japán) szolgálatára. — A német prot. belmiszszió pedig szept. 21. Wittenbergben üli 50 éves fennállása jubileumát, mely alkalommal a vártemplomban Uhlhorn hannoverai apát prédikál, H e s e k i e 1 poseni generálsuperintendens tart ünnnepi beszédet, és Wiehern hamburgi direktor. Fliedner kaiserswerthi lelkész és Weber licenciátus tart belmissziói előadást. Ezekről annak idején a rendelkezésünkre álló német prot. sajtó közlései alapján részletesebben referálunk. De már igy is örvendünk a német prot. egyesületek áldásos munkásságán, és igaz fájdalommal kesergünk a mi magyar prot. egyházi és irodalmi életünk elmaradottságán. Igazán „szolgai alakja" az Ur egyházának! Bismarck halála élénken foglalkoztatta a német prot. sajtót. Az „Alig. Ev. Luth. K.-Ztg" róla, mint keresztyénről is külön czikkezik. A német birodalmi egység megteremtője és századunk leggeniálisabb politikusa mély vallásos keresztyén volt, de nem volt nagy érzéke a keresztyénség egyháztársadalmi oldala iránt, egyházpolitikájával pedig Canossába indult az egész vonalon. Csudálatos, hogy a magyar sajtó egyházpolitikáját alig érintette. A nagy államférfi szerénysége mellett vall, hogy sirfeliratáúl csak annyit kívánt : „Bismarck Ottó, I Vilmos császár hűséges szolgája." Politikai szempontból neki mi magyarok is sokat köszönhetünk. Az ev. prot. érdekek megvédésére alakult „Evang. Bund" e. i. 14-te nagygyűlését okt. 3 — 6. napjain Magdeburg városában fogja tartani. Az ünnepi beszédet Döblin danzigi generálsuperintendens tartja. Herdiekerhoff müncheni lelkész „az ultramontán sajtó viszonyáról császár és birodalomhoz," Müller groppendorfi