Evangélikus Egyház és Iskola 1898.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Pukánszky Béla. Az anyag, a bűn és a halál eredete az ó-testamentom szerint
semmi szükség. Az előbbi semitizált kiejtése a Tigris nevének, a második az Euphrates. A leirás két első folyójának, a Pisonnak és Gichonnak neve egészen héber. A Gichont mintegy Jerusalem mellett elfutó patak nevét megemlítik más izraeli írók is 9) ; de világos, hogy a Juda és Benjámin területén folyó patak nem azonos ama folyammal, a mely az Eden kertjéből kiindulva Kus földjét, Aethiopiát körül futja. A leirás sorrendje szerint úgy látszik, hogy az első helyen emiitett két folyót a Tigris és Euphrates mögött meszszebb keletre kell keresnünk ; de viszont az is kitetszik belőle, hogy a szerzőnek a négy folyó közül, a melyekről szólott, kettőről magának sem volt világos képzete. A négy folyó közül kettő gyanánt a hébereknek is jól ismert Tigrist és Euphratest emiitette ; a másik kettőnek leirása a mi földrajzi ismereteink szerint az Indusra és Nilusra illik leginkább. A földrajzi tájékozottságnak ez a kezdetleges foka épen nem szól a mellett, hogy ezen topographiai kisérlet egy későbbi iró vagy olvasó által lett az első Jahvista művébe bele illesztve. Az a szerző, a kitől e kisérlet származik, nagyon jól tudta, hogy a vidék, a melyről szól, olvasói előtt is ismeretlen, különben bizonyosan nem közölt volna arról egy olyan leirást, a melyet bárki is, a ki a Tigris és Euphrates vidékét bejárta, azonnal meghazudtolhat vala. felvilágosítván korát, hogy a Tigrissel és Euphratessel közös forrásból fakadó, Havila és Kus földjét körül futó két folyó a földön nincsen, hanem csak a regék országába tartozik. Ellenben természetes, és lélektanilag igen jól érthető, hogy az első Jahvista, a Krisztus előtti kilenczedik század irója az Eden kertjének fekvését közelebb is meg akarta határozni, s a belőle kijövő folyók felsorolásával fogalmat adni az első emberek lakóhelyének termékenységéről is. A két érv, a melyet ezen helyrajz eredeti volta ellen felhozni szokás, igaz ugyan, de a vitás kérdés lényegét épen nem érinti. Az egyik, hogy a leirás az elbeszélés fonalát megszakítja ; a másik, hogy az egész kihagyható a néhail, hogy az elbeszélésben akár alaki, akár tartalmi tekintetben észrevehető rés támadna. De ugyan mi czélja is lehetett volna az ínterpolatornak egy oly leírással, a melyből senki sem okulhatott? A Genesíshez irott magyarázati művének utolsó (hatodik) kiadásában D i 11mann is azon nézet felé hajlik, hogy ezen sorok *) 1. Kir. I, 3a 38. 2. Chron. 32, 3a 33. későbbi betoldásnak köszönik eredetüket 1 0) ; de be kell vallanunk, hogy ezen következtetést semmi nyomatékos érv nem támogatja. Akkor, a midőn Izrael szent irataiba interpolatiók csúsztak be. már nagyon jól tudták, hogy a Tigris és Euphrates közös forrásából nem erednek oly folyamok, a melyek Havila és Kus földjét körülfolynák. Más tények viszont arra mutatnak, hogy ez a Jahvés teremtési történet nem maradt reánk egész terjedelmében. Az ember alakítása 1 1) előtt vagy után bizonyára előadta volt a növények létrehozását. Az Őstörténet könyvének részletesebb s több tekintetben eltérő előadása után ez szükségtelen ismétlésnek látszott, azért a redactor elhagyta azt. Egyébként ez is visszamegy azon időbe, a melyben még nem voltak emberek, növények, állatok. A teremtés tárgyai közül első sorban az emberről szól, a ki nemcsak méltósága szerint az első teremtmény, hanem időrend szerint is előbbre áll a teremtmények sorozatában, mint az Őstörténet könyvében ; a többi lények teremtését csak annyiban vázolja, a mennyiben az emberrel vonatkozásban állanak. Szerinte az állatok csak az ember számára teremtetnek ; az ember előtt növények nem léteztek, a föld felülete száraz volt, s az ember nem lett egyszerre férfivá és asszonnyá teremtve. A teremtő működését egészen emberies vonásokkal rajzolja. Jahve az embert a földnek porából alakítja; orrába életnek lehelletét fújja, kertet ültet s az embert oda helyezi ; csak a későbbi tapasztalás útján jön rá, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, csak azután formálja az állatokat s oda viszi őket az emberhez ; kivesz egyet az ember bordái közül s húst ráz ocla helyére ; a bordát asszonynyá épiti. Mindenütt igyekszik kimutatni a dolgok és jelenségek okozati összefüggését, a növények keletkezésénél, a nyelv eredeténél, a férfi és nő titokteljes vonzódásánál. Szerinte a férfi lett ugyan először teremtve, de az ember eszméjét csak hiányosan fejezi ki ; az egész embert a férfi és a nő együtt képezik. Mig Jahve az asszonyt alakítja, az alatt alszik a férfi, mert a teremtés lefolyása az ember eldtt egyáltalán el van rejtve, A házasság alapításánál „a férfi hagyja el apját ós anyját," mert a kezdeményezés a családi élet alapításához tőle indul ki. De bármily szemléletes és plasticus is a le">) D i 11 m a a a, Die Genesis, 6—te Aufl. 42. 57 kk 1") Gen. 2, 7.
