Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Mayer Endre. Megjegyzések a vallástanítás tervéhez

A15 lése. Zsolt. 104. Jézus feltámadása s a feltámadás. (I. Kor. 15. s az ev.-ok megfelelő helyei.) A szeretetről I. Kor. 13. fej. sat. sat. Jézus életét rendszeresen átvenni valamely evangelium alapján nem lehet, mert nem jut rá idő s mert a hit- és erkölcstan keretébe az egész bele sem vág. Ennek különben is ismeretesnek kell már lennie s gyakori hivatkozással csak meg kell újítani a fiúk emlékezetében. A bibliának részletes ismertetése az V. osztályban történik széleskörű olvasmányok alapján. A tanárnak gondosan kell kiválogatnia azon bibliai szakaszokat, a melyek úgy valláserkölcsi felfogás, mint a kor és iró kitűnő jellemzésére szolgálnak. A mit a tervezet követel, az nagyon csekély része lehet a tárgyalandó anyagnak s ép azért szükségesnek tartom, hogy a bibliaismertetés még a VI. osztálynak is legyen tárgya, mert különben az egész bibliaismertetés nem lesz egyéb, mint felesleges megterhelése a tanulók emlékező tehetségének, mi által a bibliától csak elriaszthatjuk őket. Az egyháztörténet tanításában nem tartom szükségesnek, hogy a magyar prot. egyház történetével egy egész éven át foglalkozzunk s oly részletekbe merüljünk, a melyeknek erkölcsképző s hitben megerősítő erejök nincsen. A magyar irodalomnak és Magyarországnak története elég terjedelmesen foglalkozik a reformáczió hatásával s hazánkban társadalmi jelentőségével, itt tehát a kettőnek kiegészítésére törekedve, a magyar protestantismusnak belső életét kell feltüntetni s azokat a jellemvonásokat kidomborítani, a melyek az irodalomban és hazai történelmünkben kevésbé fordulhatnak elő. Nagy dialektikai nehézséggel kell küzdenie tanárnak s tanulónak a tárgyak azon felosztása miatt, hogy a magyar történet ós magyar irodalom, melyre az egyháztörténetben támaszkodni kellene, csak a VIII. osztálynak tárgyát képezi, holott vallástan tanítási tervünk szerint a magyar prot. egyháztörténet ezeket megelőzőleg már a VlI-ben előfordul. Ha már a magyar prot. egyháztörténetnek külön egy egész évet akar szentelni a terv, sokkal észszerűbb volna a VIII. osztályba áttenni s a hittant és erkölcstant a VII. osztályban tanítani. Áldásos volna a tanítás, ha az egyháztörténetet a történet tanára tanítaná, a ki előadásában mindig tekintettel lehetne arra, mit tanított az egyikben s mit kell tanítania a másik tárgyban. A VIII oszt. hit- és erkölcstan tanításában kü1 —- - • lönösen arra kell tekintettel lenni, hogy az iíjak vallásos nevelése s tanítása a theologusoknak készülők kivételével teljesen befejeződik ós hogy itt már gondolkozni próbálkozó, sőt kritikus természetű ifjakkal van dolga a vallástanárnak. Arra kell tehát törekedni, hogy egyházunk tanait más egyházak tanaival s különböző a társadalomban is ismert s irodalmunkba átment vallásellenes felfogásokkal s áramlatokkal szemben igazoljuk s ekkép az egyházias vallásos öntudatot erősítsük s szilárd, megdönthetetlen hitet fejleszszünk, hogy az egyetemi évek alatt s a kenyérkeresés közben, a világvásár zajában s tömkelegében el ne veszítse hitét, egyházához való szeretetét s ne szűnjék meg érdeklődni felekezetének sorsa iránt. Nehéz, de szép s áldásthozó feladat! Az ágostai hivallás ismertetése s a róm. levél magyarázó olvasása kétségkívül nagyon jó eszköz erre nézve, de hogy az ág. hitvallás alapján történjék a hit- ós erkölcstan tanítása, azt teljesen indokolatlannak találom. A vallásos nevelés kiegészítő része azon kivül, a mit már czikkem elején hangoztattam, hogy az egész iskolai nevelés vallásos legyen, az énektanítás, melyre eddig egyházunk középiskoláiban kevés gondot fordítottak. A tervezet szerint a középiskola alsó négy osztályaiban évenként 4 éneket kell tanítani. Ez édes kevés s ónekügyünkön semmit sem lendít; uraink a templomokban ezentúl is ép oly keveset fognak tudni s akarni énekelni, mint eddig, ha csak máskép nem látunk hozzá az énekek megkedveltetéséhez. Mindenekelőtt sokkal nagyobb súlyt kell helyeznünk az egyházi ének tanítására s kötelességévé kell tenni minden középiskolának, hogy heti 1 órában egyházi énekre tanítsák s énekben gyakorolják az ifjúságot. Törekedni kell arra, hogy ifjúsági dalkaraink legyenek s ezek iskolai és templomi ünnepélyek alkalmával egy-egy karénekkel emeljék az ünnepély fényét. A vallástani órákban különösen az alsóbb osztályokban az óra elején vagy végén s ha lehet, kezdetkor és befejezéskor énekeljen a tanár tanítványaival ; kiválóbb énekeket tanultasson könyv nélkül, vagy ismertesse meg s taglalgassa tartalmukat, szóljon szerzőjükről, keletkezósökről, mert ez által jobban belevésődik szívökbe az ének s nagyobb jelentőségűvé lesz. Végül az istentiszteletről sem szabad megfeledkeznünk; szoktatni kell á gyermekeket s az ifjakat arra, hogy a templomba eljárjanak s vi-