Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Barsi egyházmegye

401 tudós beszélt tótul, mint most, mikor a magyar irodalom amazt túlszárnyalta. Maga Balassa Bálint huzamosabb ideig tartózkodott Lengyelországban, ós istenes énekei közt van egy lengyel ének is a gyűjtemény 21. lapján (Pozsonyi forma szerinti kiadás Váczon 1776.) Különösen pedig Rimai Jánosról tudjuk, hogy édes anyja Madách Kristina volt, a sztregovai M a d á c h-családból, melyből Madách János buzgó lutheránus és tót költő (Madách Imre, az „Ember tragédiája" költőjének dédapja) több éneket írt a tót „Funebralis"-ba, ebbe a máig használt halotti Énekeskönyvbe.*) Hogy azon korban a Madáchok, K u b i n y i a k, R a d v á n s z k y a k, Podmanyiczkyak egyházi s talán részben családi nyelve is tót volt, most pedig magyar : örvendetes változás a hazai közmivelőclés szempontjából, s intelem arra, hogy a magyar asthetikus könyvek, különösen énekeskönyvek reformálására egyházilag nagyobb gondot kellene fordítanunk. A „Mi urunk s édes atyánk" invocatiós éneket tehát Rimay János a XVII. sz. elején magyar nyelvre fordította. Ezen fordítás bejutott az 1743-ban először megjelent „Új Zengedező Menynyei Kar"-ba. A dunántúli kerületi énekeskönyv szerkesztői az ének első versébe keresztrimeket hoztak be, a többi két versszakot meghagyták régi állapotában. A „Győri Énekeskönyv" toldalékában végre a többi versszakot is keresztrimbe szedték, s ennek kedvéért az első fordítástól, mely különben az eredetit hívebben tolmácsolta, eltértek a nélkül, hogy az ének rythmusában is tökéletesbedett volna. A bányakerületi énekgyűjteményben az ének újra az eredetiből lett lefordítva s e fordítást alkalomszerűnek találom összehasonlítás végett itt közölni : Mi Urunk s édes Atyánk Hallgasd meg te népedet: Buzgón kérünk, add reánk Krisztusért szent Lelkedet ! Hadd tanulják lelkeink Igéd igazságait, S vessék meg azon szerint Balhit balgaságait. * P a I á g y i Menyhért Madách Imre ifjúságáról Írván („Vasárnapi Újság" 1897. évi 50. ól- sz.) megjegyzi, hogy Madách Pétert Rimay János téritette evang. hitre, s csak Madách Imre nagyatyja, kora árvaságra jutván, s Migazzi püspök gondnoksága alatt nevekedvén, téríttetett vissza a rom. kath. egyházba. Krisztus ! te küldéd vala Híveidre Lelkedet; Apostolid által Oktatták a népeket. Most is úgy, mint hajdanán Küld reánk e szent erőt, Hogy igédből igazán Ismerjük meg mielőbb. Oh Szentlélek, jó Urunk! Tedd közénk lakásodat, S most, midőn leborulunk, Oszd ki adományidat ! Nyelvet, mely szól ékesen, Tant, igéddel egyezőt, Hallást, mely szerény legyen, Szivet, hitre gerjedőt 1 Kovács Sándor szerint az ominosus „Előszó" a 45. éneket is Kis Jánosnak tulajdonítja, pedig — úgymond — ez éneknek (Egy nap ismét eltűnt) nem Kis János, hanem gróf Ráday Gedeon a fordítója. Később már Rádaynak szerzőséget tulajdonit, mondván : „Rádayt kitudni a szerzőségből mindenesetre igazságtalanság. " Előbb azonban konstatálni kellett volna, hogy a hót évvel előbb megjelent dunántúli énekeskönyv szórólszóra ugyanazt a szöveget közli, mely a „Győri Énekeskönyv"-ben foglaltatik, igy Ráday fordítása már akkor változást szenvedett, mikor a dunántúliba felvétetett. Nem bizonyos tehát, hogy Ráday íorditását Kis rontotta volna el, annál kevésbbé kívánta megáénak tekinteni. Gellért másik éneke (Gott deine Güte reicht so weit) a dunántúliban — alig három szó változtatással —• Ráday fordítása szerint közöltetett (301. sz.) tlogy a Gy. E. 323-ik ének: „Jóvoltod, Isten, tovább ér" — egészen új fordítás, még pedig Ráday fordításának felhasználása nélkül, — kiki beláthatja. Ez a fordítás egészen Kis Jánosé, s azt is mondhatjuk, hogy: határozottan gyarlóbb Ráday fordításánál. K i snek nem volt érzéke az időinértókes verselésre. Csak a rímekre vigyázott aggodalmasan, de kevés szerencsével, mert az asszonanczot nem ismerte. Gellért énekeit igen jól jellemezte K. S. s bizonyos, hogy a csupa kérdésekből álló „Egy nap ismét eltűnt" nem költői alkotás, s véleményem szerint nem érdemli, hogy egy új gyűjte-