Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Temető - Bukva Endre

395 lenfonásokban méltatta a boldognltban a buzgó lelkipásztort, a hű és szerető családapát s a nagy hazafit. Mint lelkész, 60 évnél tovább működött, s mint ilyennek jellemvonásai voltak : a keresztyén alázatosság, a vallásos sziv, a feddhetlen erkölcs és a tudományos képzettség. Mint családapa, bár sok baj érte, a szeielet és a hűség volt az ő egyéniségének jellemző sajátsága, ki benső családiassága és tisztasága példájával oly jótékonyan hatott az ó gyülekezetére, hogy abban a válópört vagy a vad házasságot csak liiréből ismerték az ő hivei. S végül, mint hazafi, hazáját és nemzetét szolgálta minden cselekedeteivel s teljesen magyarrá tette az előbb tót nyelvű fancsali gyülekezetet. Puritán jellem volt minden izében, a melyet csak diszitett az ő szerénysége. Kedves, előkelő modorával késő vénségéig mindenkit megnyert a maga számára, s „Rőczey bácsit" mindenki megszerette, a ki vele csak rövid ideig is érintkezhetett. A sirnál Poputh Viktor lelkész búcsűzott el méltóképen a hű lelkipásztortól, kinek magvas, költői fordulatokban is gazdag imája csak fokozta a legigazabb részvétet az agg Simeon iránt. A Nemes Géza kántortanító vezetése melletti alkalmi kar gyászéneke volt a részvét utolsó méltó megnyilatkozása, mely a megboldogult iránt oly impozáns módon nyilvánult. A gömöri esperességet H e 11 n e r veszverési és Roncsek rédovai lelkészek, a rozsnyói főgymnásiumot Törköly János vallástanár, a rőczei ev. egyházközséget Balczó Lajos s. lelkész képviselték. A gyászközönség körében a vidékről ott láttuk dr. Szlávik Mátyást is, az eperjesi collégium igazgatóját. Annál föltűnőbb volt s kínosabban érintette azonban a gyászoló családot s a gyászközönséget, hogy sem a fancsali egyház, sem pedig a most már históriai múltú hegyaljai esperesség, melynek körében pedig a boldogult lelki pásztor 40 évig működött, nem volt képviselve érdemes hű szolgája temetésén. Életrajzát a család által rendelkezésünkre bocsátott adatok s Weisz Antal jeles gyászbeszédjének felhasználásával a következőkben közöljük : Szül. 1814. május 4 ikén Tállyán, Zemplénmegyében R. János és Messner Zsnzsánna iparos szülőktől. Tanult szülőhelyén. Lőcsén és Eperjesen. Pappá avatták 1837-ben Tiszolczon, 2 évig a biharmegyei sváb Olasziban nevelősködött. 1844. ápr. havától 1845. ápr. haváig Sajó-Kazán, 1845. ápr. 6-ikától 1856. márcz. 4-ig GömörPanyiton, és azóta 1896-ig az abaúj tornai Fancsalon lelkészkedett, tehát ez utolsó helyen teljes 40 évig, s összesen 61 évig szolgálta az ev. egyház ügyét. Az utolsó 2 évet fiánál, a városunkban tisztelt Rőczey István volt rőczei, jelenleg dobsinai niagy. kir. polgáriskolai igazgató házánál töltötte nejével együtt nyugalomban ; 54 Ll^ÉIÉhÍMÍMMBllÉÍMt«IIIIIII TI ÍÍÉÍI NI évet élt hűséges házastársával a legboldogabb házasságban, kinek szélesebb i "rök ált?' meg is jubilált mintaszerű családi élete és vei ^gszeretete messze vidékeken volt ismeretes. A 48-as mozgalmak alatt ő is kardot vett kezébe. Mint nemzetőr százados a murányi csatában ő vezette a gömör-panyitiakat a lázadó hurbanisták ellen s a branyiszkói csatát is végig küzdötte. Utolsó 2 évében teljesen elaggott, úgy hogy — mint jeles fiától hallom — gyermekeit is alig ismerte s inkább physikai, mint lelki életet élt, 9 gyermeke közül csak 2 maradt életben, 14 unokájából 10-en gyászolják a hűséges nagyapát. A család következő gyászjelentést adott ki: „Özvegy Rőczey Jánosnó, szül. Zima Borbála, Selmeczy Sándor és gyermekei: Árpád, Miklós és Borbála férj, Liptai Lajosné, Rőczey István és neje szül. Gaszner Emilia, valamint gyermekeik : Emma, Mariska, Jancsika és Barna; Rőczey Dániel és neje szül. Herrin a nn Ilona és gyermekük: Jenő; végül Rőczey Zoltán és Margit a legmélyebb fájdalommal jelentik a forrón szeretett férjnek, illetőleg az áldott jó após- atya- és nagyatyának Rőczey Jánosnak, nyug. ág. hitv. ev. lelkésznek példás élete 84, buzgó lelkészi működésének 61, boldog házasságának 53-ik évében f. óv július hó 31-én végelgyengülés következteben történt csendes elhunytát. Az istenben boldogult hűlt tetemei aug. hó 2-ikán (kedden) délután 2 órakor fognak a helybeli ev, templomban megáldatni és onnan az örök nyugalom helyére kisértetni. Béke lengjen hamvai felett! Dobsinán, 1898. július hó 31-ikén." Mi is áldjuk ez igaz ember és hű lelkipásztor bolclogitó emlékezetétI Gömöri. A bánsági ág. liitv. ev. egyházmegyét gyász érte Bukva Endre nándorhegyi (KrassóSzörénym.) lelkész í. évi július hó 31-én, hoszszas szenvedés után következett elhunytával. A boldogult Modorban 1838. évi november hó 22-én született Bukva András és Dubovszky Mária szülőktől. Tanulmányait Modorban, Pozsonyban, Bécsben, Erlangenben és Lipcsében végezte. A lelkészi pályán előbb segédlelkószül Szakolczán s Jaszenován majd lelkészadministrátorul Petrováczon találjuk, mignem 1870. évben Nándorhegyre jött rendes lelkészül s itt működött állandóan haláláig. Elhúnyta a legnagyobb bánatot hozta családjára, jelesül: nejére szül. Kolenyi Julia Vilmára, a kivel 27 évig élt boldog házasságban s hat élő gyermekére. Gyermekei közül egy leányán Vilmán. Járossy János tót-aradáczi községi irnok nején, továbbá Andor fián kivül, a ki Antalfalván községi tanitó s a kikről az özvegy anyának már nem kell gondoskodnia, a többi négy gyermeknek — lévén köztük a legidősebb