Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Kruttschnitt Antal. A horvát-szlavonországi ev. egyház

375 Zsilinszky Mihály, egyházunk e jelese azt mondja : „A kényes kérdések kikerülése mindég megbosszúlja magát." Ha végre-valahára meglett a horvát-szlavonországi evang. vallásügyi törvény, akkor éljünk is vele s ne legyen holt betű. A fél úton való intézkedésnek mindig rosz következményei lesznek. Ezen álláspontra helyezkedve a f. évi június hó 15-én tartott esperességi közgyűléshez következő határozati javaslatot nyújtottam volt be : „Az esperességi közgyűlés a Horvát-Szlavonország területén levő evang. egyházak szabad vallásgyakorlatát biztosító törvényt örömmel üdvözli, a szerémmegyei egyházak szervezését, melyek már eddigelé is ide tartoztak, kimondja, másrészt az összes horvát-szlavonországi ág. h. evang. egyházaknak, az egyetemes egyházba való bekebelezését s azoknak egységes szervezését a kerület útján az egyetemes gyűlésnél megsürgetni határozza." Ha a bekebelezés igy kimondatott, a zsinati törvények meghirdetve ós az egyes egyházközségek szervezve vannak, fölmerül a másik fontos kérdés: az esperességek és kerületek melyikéhez volnának az egyes egyházközségek csatolandók ? Avagy szerveztessék-e külön horvát-szlavonországi esperesség? Készemről belenyugszom akármelyik eset a kettő közül fog beállani, de méltányosnak találom, hogy e kérdés megoldásánál vélemény nyilvánításra hivassanak fel ezen egyházközségek, és ne határozzanak de nobis sine nobis. Hosszadalmas volna, ha az ezidei egyetemes gyűlés e kérdés tanulmányozása ós a jövő évi gyűlésnek jelentéstétel czéljából kiküldene egy bizottságot, s igy ezen égetően sürgős ügyet ismét egy évvel elodázná ; hanem igenis : küldessék ki az egyetemes elnökség elnöklete alatt, de intézkedési joggal felruházott bizottság, mely a kérdés komoly tanulmányozása után még ezen év végéig intézkedik a jövő évi közgyűlésnek utólagos jóváhagyása mellett. A vallásügyi törvény értelmében a horvát-szlavonországi egyház rendezésére az egyetem van hivatva s szerény nézetem szerint az E. A. 150. §. ff. értelmében az itt ajánlottam eljárás betartására jogosítva van. Külömben félek, hogy igen hosszadalmas, két-három esztendőt is igénylő procedúrán kell majd áttengődnünk. A vallásügyi törvény 4. §-a igy szól: „A mindkét hitvallású evangelikus egyházak horvát és szlavonországi híveinek az egyenjogúság alapján az országos pénztárból vallásügyi czólokra aránylagos járulék biztosíttatik." A horvát-szlavonországi egyház ügyének rendezése már ezért is sürgősen eszközlendó, mivel mindaddig az államsegély folyósittatni nem fog. Specialis személyes érdekből itt nem szólok. Mert hála Istennek, az én egyházközségem ós még néhány más is, ezen államsegélyre jelenleg nincsen utalva, de a ki ismeri egyházának viszonyait, tudni fogja, hogy vannak e segélyre bizony rászorult községeink, 500—600 lelket számláló filiáink, melyek az államsegély élvezete mellett anyaegyházakká alakulnának; vannak szétszórtan élő híveink százan ós ezren, kiket meglátogatni, gyermekeiket hitoktatásban részesíteni már elodázhatatlan szent kötelesség, s a kik szemrehányólag panaszkodnak, hogy vélük ki sem törődik. Anyagi áldozatok mellett 10 éven át ellátogattam hozzájuk, istentiszteletet tartottam, confirmáltam, temettem, kereszteltem, eskettem, a gyermekeket tanítottam. Tiz éve, hogy biztatjuk őket: jövend idő, mikor könnyítve lószen út és mód, rendszeresen hozzájuk ellátogathatni. Ne essék az egyetemes gyűlésnek terhére, a horvát magas kormánynál közbejárni, hogy már a jövő évi költségvetésbe a nékünk nyújtandó segély fölvétessék és folyósittassók. Es még egy felette fontos ügyre bátorkodom az egyetemes gyűlés becses figyelmét ezennel felhívni. A horvát-szlavonországi kormány vailásés közoktatásügyi osztályában van a római kath. ós görög keleti egyház részére szervezett két osztálytanácsosi hivatal. Itt intéztetnek el a mi egyházunk és a reformátusok egyházi- és iskola ügyei is. s intézik azok és olyanok, kik az evangelikus egyház belső szervezetével, alkotmányával, életével és ügyeivel teljesen ismeretlenek ; és intézik olykép és úgy, hogy csodálkoznunk ós ámulnunk kell ezen urak határtalan járatlanságán, mellyel hivatottnak érzik magukat egyházügyeinkben dönteni. E helyütt az iskolaügyről is akarok röviden megemlékezni. Az 1888. október hó 31-iki iskolatörvény felekezetbeli tanitó alkalmaztatását, valamint az anyanyelvnek tannyelvül való használatát mondja ki. És mégis mennyi 'fájó sebet ütnek rajtunk! Elvórzünk, elpusztulunk !