Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Hetvényi Lajos. Bíráló bizottsági jelentés a confirmatói pályaművekről

32 porhintés a szembe, a mennyiben a konfirm, tárgyát nem adja elő. hanem csak történetet, — és daczára ennek, munkája telve van a legelemibb történeti tévedésekkel. P. o. ezt mondja: „A próféták nem akadályozhatták meg, hogy a zsidó nemzet Juda és Izrael országára szakadjon s ezzel előkészitette önromlását, mert az assirok egyenkint megtámadták, templomukat lerombolták s az egész népet Babylon ba vitték fogságba." Azt mondja, hogy az első biró Sámuel volt. Mindjárt utána, „A bírák után követkpztek a királyok, a kik közül az első kettő Dávid, majd pedig Salamon." Ezen időbe teszi az ó testamentumi prófétai — szeritve hibásan jós — könyvek keletkezését. — Az üldözésekről szólva azt mondja, hogy „János apostol forró olajba főzetett." —Szerinte Vikiét' János 1300-ban kelt ki n szentek képei stb. ellen, holott 1324 ben született. — Valósággal nevetséges a következő: „IV. Fülöp franczia király VIII. Bonifatius pápát elfogatta s Avignon várába zárta. Ez a pápák 70 éves babyloni fogsága. — Luther Már ton születéséről azt mondja, hogy „Eisleben nevű városban született, a hova anyja Mórából, a család tartózkodási helyéről vásárra menvén, ott szülte meg a jelentéktelen kisdedben a jövendő nagy férfiút, kit minthogy épen Márton napja volt. Mártonnak kereszteltetett meg." Egyáltalában ízléstelen s különösen gyermekeknek nem való. Annak feltüntetésére, hogy eme egyháztörténelmi keretben irt munka szerzőjének történeti képzettsége milyen alapos, a sok közül csak még egy példa álljon itt: „1870-ik évben IX. Pius pápa a trident i zsinat által csalhatatlannak jelentette ki magát. " De az ilyen fajta történeti hibákon kívül sok helyütt még felfogása is rossz; p. o. a zsidóság Istenét kegyetlen zsarnoknak tünteti fel, holott az ó-szövetség is ismeri a kegyelem Istenét. — Az úrvacsorai tannál okoskodni kezd a helyett, hogy az ágostai hitvallás meghatározását egyszerűen közölné. Különben a hibák felsorolásából legyen elég ; mind elősorolni lehetetlenség volna, mert csak úgy hemzseg a hibáktól. A legmegbotránkoztatóbb az egész dologban az, hogy — mint az előszóban bevallja, — ezen munkát a konfirmációi oktatásnál használta s elképzelhető, hogy az a nemzedék, melyet ezen az alapon tanított, milyen vallási ós egyháztörténelmi ismerettel bír. Maga ez az egy munka elég ok arra, hogy minden egyházkerület s maga az egyetemes közgyűlés, mint egyházunkban a legfőbb tanügyi hacóság, minél előbb kimondja, hogy a konfirmációi oktatásnál saját kéziratát használni senkinek sem szabad s minden lelkésznek tétessék kötelességévé, hogy az esperesi hivatalnál jelentse be, minő kézikönyvet használ, az esperes pedig tegyen erről jelentést a püspöknek. Az utasításul adott előszóban szerző bevallja azt is, hogy a konfirmálás alkalmával a lithurgiábari egészen önkényesen jár el, a mennyiben a szokott agendai kérdésekhez még a következő kérdést csatolta: „Fogadjátok-e, hogy ősapáink által észszel, vérrel, küzdelemmel kivívott s a hazai törvényekbe foglalt vallásszabadságunkat, egyházunk többi jogait magatok részéről mindenkor híven őrizni és megtartani fogjátok?" Ki hatalmazta fel szerzőt arra, hogy a litliurgiában önkényesen járjon el. ? Kötelességünknek tartjuk, hogy egyetemes egyházunkat e körülményre is figyelmeztessük s kifejezzük ama véleményünket, hogy szükségünk van az egyház sanctiójával ellátott agendára, melyet kivétel nélkül minden lelkésznek minden változtatás nélkül használni kell, hogy az önkényes eljárások ne zúdítsák egyházunkra ama veszedelmet, melynek megrendítő borzalmassága az oldott kéve képében állhat előttünk, A 4-ík munkára egyhangú véleményünk az, hogy megbotránkoztató. Szerzőjét keresni nincs jogunk, de teljes jó akarattal, saját gyülekezetének s egyházunknak érdekében figyelmeztetjük, hogy munkáját a konfirmandusok oktatásánál ne használja s a Jithurgia terén is járjon el úgy, a mint az usus által szentesitett agenda azt előírja. 5. Jelige: „Mert szegény embernek drága kincs a hit." A vallás téves meghatározása után, a mennyiben ezt, mint tanítást fogja fel, áttér a bibliaismertetésre s a ker. vallás igazságainak előadására. Ezután az egyháztörténetet adja elő és végül az ev. és róm. kath. egyház közötti különbségeket tárgyalja. A hittan! rész nem kimerítő, hézagos s erkölcstan, mely nevelné a gyermek erkölcsi felfogását, egyáltalában nincs benne; a mi e munkát már magában véve is hasznavehetetlenné teszi. — A symbolikus tannal e mű szerzője sem törődik s symbolikus tanunkat sem fejti ki positive, hanem a választanok czime alatt. Jézus helyettes halálának képzete o műben is dominál. Erre vonatkozó nézetünket fentebb a 3-ik munkánál fejtettük ki. — Kérdései sokszor naivok, p. o. „Fából, vagy kőből van az Isten, mint a pogányok bálványai?" A felelet rá: „Isten nincs fából, avagy kőből, mint a pogányok bálványai, hanem az Isten lélek." — Vannak egészen semmitmondó kérdései, p. o. „Mi ta

nit meg benünket a vallásos életre?" — „A vallásos életre megtanít bennünket a vallás." Van több téves állítása is, p. o. „Krisztus Isten akaratát a Mózestől eltérőleg tanította." — Az evang. és róm. kath. egyház közötti különbségeket nagyon eredetien tárgyalja. Minden különbség feltüntetése után felteszi a kérdést: „Kinek van igaza?" — reá jő a sablonszerű felelet: „Nekünk van igazunk" stb. Mindenesetre az a feladatunk, hogy egyházunk tanítását a leendő gyülekezeti hivek egyéni