Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Kérdések, válaszok - Keresztnév kijavítása

tett eleget" : akkor tegye nekünk is lehetővé az ingyen esketést, vagyis más szóval téritse meg a stólajövedelmet. De hogyan? Igen egyszerűen. Minden esztendőben irassa össze velünk, vagy ha nekünk nem hisz többé, saját pol. papjaival a születési, esketési és halotti eseteket és azt, hogy ezekért egyenként mennyi volt a stóla. Ezt is pontosan megtudni szinte nem boszorkányság. Es aztán mindig az előző év szükségletét vegye fel a következő év előirányzatába és ezt egy-egy öszszegben minden egyház egyetemének a bevallomások alapján való szétosztás végett szolgáltassa ki. Mindkét egyházbeli papok fogjunk össze és — ne az esp., illetőleg kerületi gyűléseinken, mert a sok bába közt elvész a gyermek, hanem mindegyik prot. egyház papjai fogjanak kezet és két egybehangzó kérvényben forduljunk direkt egyetemes gyűléseinkhez, de a kérvény tömeges aláírása mellett. E kérvényben fejtsük ki. hogy a fentemiitett stólákat az egyes esetekben megszüntetendőknek tartjuk, miért és mikép tartjuk a kérdést megoldanclónak. Végül pedig kérnők az egyetemes gyűléseinket, hogy ez értelemben forduljanak a kormányhoz és eszközöljék ki kérésünk ekkénti teljesítését." Válasz. A 39-dik számban olvasható kérdés szerint egy apa Istvánnak iratta be újszülött gyermekét, holott van már István nevü fia életben ; büntethető-e az apa s van-e mód a hibát kiigazítani? Először is a polgári anyakönyvben kell kiigazittatni a nevet; (1814. XXXII. t. cz. 75. és 76. §.) ezt végezze az anyakönyvvezető ; annak alapján ki lehet majd a keresztelési könyvben is igazítani a jegyzet rovatában. A büntethetőségre a büntető tkv. (1878. V. t. cz. 400. V.) meg az 1894. XXXII. t. cz. 82. §. lesz irányadó. A 48-clik számban közölt kérdésre a válasz nem lehet más, mint az, hogy az egyházmegyei gyűlésnek csak az alkotmány szavai szerint választott tanitó lehet tagja, vagyis, ha az egyházmegyei tanítóegyesületek választják meg, nem pedig sor szerint, vagy egyesületbe nem szervezkedett tanítók küldik oda. Ha nincs szervezett tanító-egyesület: nem lehet választott küldöttje sem. Ideje, hogy saját törvényeinket komolyan vegyük, ne csűrjük-csavarjuk. TEMETŐ. Az 1897-ik év szomorúan végződött a veszprémi ág. hitv. ev. egyházközségre, mert az isteni gondviselés rövid 8 napi szenvedés után elhívta az élők közül Günther Adolfot, az egyháznak 1891. óta buzgó tevékenységű felügyelőjét. Günther Adolf 1842-ik óv május 28-án született Győrött. Szülei: Günther Pál vendéglős és Bauernheincz Mária voltak, kik korán bele oltották a szelíd lelkű és fogékonyszivü gyermek szivébe az isteni félelmet, a vallásosságot ós becsületességet. Alsó és közép iskoláit Győrött és Pozsonyban végezte, azután gazdasági akadémiát végzett Magyar-Ovárott. Néhai Gróf Eszter h ázy Pál uradalmainál kapott 1862-ben alkalmazást, s 1872ig mint ispán, 1886. évi deczember 31-éig Pápán mint központi kasznár működött, teljes megelégedésére az intéző köröknek. Veszprém vármegye szolgálatába 1887. ja-, nuár 1-én lépett mint számvevői ellenőr, főszámvevői kineveztetését 1890-ben nyerte. Azóta csaknem halála napjáig a legnagyobb lelkiismeretességgel töltötte be hivatalát. Alig néhány napig betegeskedett, meghűlés folytán orbánczot kapott, mely betegség deczember 29-én 10 órakor véget vetett áldásos életének. Günther Adolf egyike volt azon tiszta jellemeknek, kiknek sorai, fájdalom, már kezdenek ritkulni. Viiágjártassága, sokoldalú képzettsége és tevékenysége daczára, egyszerű, de íenkölt gondolkodású volt mint ember, szavaiban, tetteiben, s egész életében. Példás volt ő a vallásosságban, mint férfi, páratlan a szeretetben, mint testvér, ki kiapadhatatlan forrásával a szeretetnek, árasztotta el testvéreit, rokonait. Hivatalában pontosság, rendszeretet, s hűség voltak lelkének legszebb ékességei. Egyháza ügyéért lelkesedni tudó áldozatkész férfiú, a szegények jóltevője, a szomorodott szívűek vigasztalója volt ő. Méltán nevezhető igaznak, kinek emlékezete áldott. Nyugodjék békével. H. D. A szó legnemesebb értelmében igazi atyját, hű lelki pásztorát, egyházának ós híveinek élő lelkészét vesztette el a bártfa-külvárosi nagy missió körrel biró egyház Kellő György lelkészének f. évi január hó 3-án hosszas szenvedés után bekövetkezett elhalálozásával. Mondhatni lelkiismeretes hivatásának esett áldozatául az élte java korában elhunyt lelkész. Mult őszszel egy hideg, esős napon egyik tiliájában temetésre ment, átázott, átfázott, ágyba került s fel sem kelt abból többé, szenvedéseitől január 3-án megszabadította őt a halál. Temetése, mint a városban ós a környékén általában kiváló tiszteletben álló lelkésznek, a legnagyobb részvét mellett január 5-én volt. A temetésre megjelent városi és vidéki résztvevő közönség nem fért be a bártfai jó nagy