Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Hörk József. Templom és hazafias ünnepély

238 iának) a földnek, az iparnak, a kereskedésnek, vederének, polgárságnak és királynak stbi, főleg azonban a családnak, az emberi életnek a maga legfőbb korszakaiban : a születésnek, a nagykorúságnak, házasságnak, halálnak stb., melyek mind egyes alkalmaivá lesznek a benedictiónak, az áldásnak." A III. Fejezet. D. A prédikáczióról szóló részében, nevezetesen „A prédikáczió tartalma" czimű §-ban pedig (röviden szólva) a prédikáczió feladatát igy körvonalazom, illetve igy határozom meg: „a prédikácziónak feladata a keresztyén hit összes főigazságait és a keresztyén élet összes fő vezérelveit megbeszélni : megismertetni, követésre ajánlani (s igy építeni.) Vagyis mint Rosenkranz mondja: az egyházi beszéd tárgya in abstracto az egész hit, in concreto az egész élet. — ... Mindez azonban a szentírás prismáján keresztül . . s . . ennélfogva lényeges kelléke az egyházi beszédnek, hogy egy bizonyos szentÍrási, (az egyházi idő, az üdvtóny emléknapja által jelölt, az ünnep lényegét kifejező,) textust vegyen fel alapjáúl." A IV-ik Fejezetben „az istentiszteleti cselekvényekről," különösen az 55-dik §-ban mondottakban kifejtem, hogy mivel „az istentisztelet a vallásos élet tükre, mert hiszen az istentisztelet nem más, mint a vallásos érzelmeknek közös kinyilatkoztatása" — és mivel a hol ezen tükör legvilágosabb képet mutat, .... ott az istentisztelet leginkább felel meg annak, a mi lényegében t. i. a gyülekezetnek az Úrral való közössége . . . tehát a látható istenországának közössége a maga urával, istenével és az egyház hiveinek egymás közötti közössége," — „communio;" — annálfogva ott és azon cselekvényekben, melyek ezen communio cselekvényei, milyen főleg és első sorban az úrvacsorája, azután a sátoros ünnepnapi és a vasárnapi főistentisztelet, másról, mint Krisztusban vetett hitünk alapján, a szent lélek által, i kegyelmes atyával való communiónkról, az istennek Krisztus által, az ő szent lelkében való imádásáról — nem lehet szó. De nem lehet szó másról a mellékistentiszteleteken sem, mert azok részben ezen communio előkészitői és kiegészitői, (reggeli és délutáni istentiszteletek) részben pedig annak következményei, átárasztásai a gyülekezet egyes tagjaira, — milyenek az ú. n. f u n c t i ó k. (Keresztség, confirinátió, «sketés, temetés, avatások stb. stb.) Mi következik most már mindebből? Legelőszöi is az, hogy semmi néven nevezendő ünnepély s igy a hazafias ünnepélyek sem léphetnek a rendes istentiszteletek helyébe, idejébe; — de következik az is, hogy azok mégis beléphetnek a templomba. „Ünnep és ünnepély" között. különbség van. Az ünnepély világias örömöknek is szolgálhat, az ünnep nem. Az ünnepély birhat ugyan az ünnep jellegével, de nem lényegével." (Liturgika §. 14. jegyzet. 53. 1.) — De "bár nem birhat lényegével, — a mennyiben mégis úgy lép fel az ünnepély, mint isten gyermekeinek, az embereknek, istenhez, az atyához való viszonyukból kifolyó szív ömlengései, tehát különösen a hazafias hálaünnepólyek, milyen p. o. a márczius 15-ike, midőn nagy kort, nagy eszméket, nagy férfiakat támasztott az isten egy új élet megkezdésére, annyi millió gyermekének a szolgaságból való felszabadítására; vagy ápr. 11-dike, midőn összeforrasztotta felkentjének, a királynak szívót népe szívével, — sa midőn nem válik blasphemiává, ha a templomban énekeljük is: eisten áldd meg a magyart" vagy: „Népek hatalmas Istene . . . . Nekünk is e hazát, — Lakhelyül te adád ; őseinket te vezetted, —Segítetted, — S szent hitedre téritetted." (Dunántúli ág. hitv. ev. „Keresztyén Énekeskönyv."" Pest. 1863. 609-dik ének. 547. 1.) — akkor igenis megjelenhetik a templomban. S ha ilyen természetű az imádság, megjelenhetik az ünnepélyben, a templomban, mert helyesen mondja a lutheri orthodoxia nagy mestere D. Chr. Ernst Luthardt : (Vorträge über die Moral des Christenthums" II. Aufl. Leipzig. 1873. Vierter Vortrag. (Das Gebet.) 67. sk. lap.) „Das Gebet ist das Athemholen der Seele Die Liebe kann nicht sein, ohne ihr Herz zu erscliessenen und auszuschütten gegen den Geliebten So drängt es auch die Liebe des Kindes Gottes ihr Herz auszuschütten gegen den Vater im Himmel — im Gebet. — Es wäre ihr widernatürlich es nicht zu thun Es schüttet die Liebe des Kindes auch die Kleinen Sorgen des Herzens in den — Schooss der Mutter aus. — Bei Gott aber ist mehr als Mutterliebe" .... Nos, tehát, ha fentebb azt mondottuk, ós pedig joggal mondottuk, hogy mindennek részesülnie kell az isteni áldásban ós védelemben, a mit elébe vihetünk; nem kell-e abban részesülnie a hazaszeretetnek, a nemzetsze-