Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Pulszky Ágost beszéde a képviselőházban

igenis azt tartom helyesnek, a mit Apponyi képviselő úr ajánl, hogy küldjük vissza e javas­latot a bizottsághoz és csak ha attól visszajön, foglalkozzunK vele újra. Ez nem tarthat sokáig, mert komoly munka mellett igen rövid idő alatt meglehet. Csak egyetlen változtatást óhajtok tenni gróf Apponyi javaslatán. Ott, a hol az van mondva, hogy bizonyos esetben a kormány köz­vetlen kezelésébe veheti vissza az alapot. Szerin­tem ki kellene mondani, hogy legyen valami jog­orvoslás is, mielőtt ez végleg megtörténnék. Ezt czélozza a következő pótlásom: „ha a felekezet panasza esetében a kormánynak a visszavételt kimondó határozatát a közigazgatási biróság is helyben hagyja." E módositássa! hozzájárulok gróf Apponyi határozati javaslatához. (Élénk he­lyeslés a szélső baloldalon.) » Pulszky Ágost beszéde april. 21-én. T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn szavazatomat röviden indokolni kívánom, mindenek­előtt inkább csak ezen vita tanulságaira akarok hivatkozni, mint új argumentumokra. Ily hosszú, kimerítő, magas színvonalú vita után valóban teljesen egyetértek az előttem szó­lott képviselő úrral abban, hogy ezen vita meddő nem maradt és azt hiszem, hogy igénybe vehetem néhány perezre a t. Ház figyelmét arra, hogy az eddig hallottak tanulságait levonhassam. Az első tanulság egészen általános természetű és úgy az ellenzéki, mint a javaslatot támogató szavazatokra vonatkozik. E tanulság pedig a kö­vetkező: az ezen vita folyamán mondottakból meggyőződhettünk arról, hogy nem mindig alkal­mas az idő ajra, hogy nagy egyházpolitikát csi­náljunk, hanem hogy csakugyan helyes eljárás az, a melyet a kormány e javaslattal követett, hogy t. i. egyházpolitika terén a közvetlen szükség kielé­gítéséről gondoskodott azon elvek alapján, a me­lyek pártpolitikájára vonatkozólag a törvényben, a törvényhozás hagyományaiban harminez év óta le vannak rakva és lépésről-lépésre megy itt, a nélkül, hogy a nagy elvi viták és harezok terére lépne át és újra felidézné azon szenvedélyeket, a melyek — arról is meggyőződhetünk e vita folyamán — nagyban és egészben csakugyan elmultak és meg­békültek, a melyeket azonban egy nem óvatos po­litikai kezdeményezés igen könnyen felkelthetné, a miről szintén meggyőződtünk. P o I ó n y i Géza : Részletfizetésre való poli­tizálás. Pulszky Ágost: Igenis, akkor, a mikor az elvek már megállapittattak, a mikor ezelőtt há­rom esztendővel a magyar törvényhozás azon kétségkívül nagy vonalakat kijelölte, melyeken beláthatatlan hosszú időkig szilárdan megállhat és tovább haladhat: akkor a részletes reform, a közvetlen szükségek kielégítésének czélszerűsége forog fenn és mindazok a reminiszczencziák és hivatkozások a szekularizáczióra, az 1848. törvény 3. §-ának szószerint és részletes végrehajtására csak szenvedélyeket alkalmasak felkelteni, de igé­nyeket kielégíteni egyáltalában nem, meggyőződé­sem szerint annál kevésbé, mert Magyarországon az egyenjogúság alapján az összes bevett vallás­felekezetek — mert hiszen elismert vallásfelekeze­tekről alig lehet szó, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) ha jól tudom, nincs is ma tényleg ilyen — az összes bevett vallásfelekezetek el tudtak helyez­kedni ezen törvények alapján, s ennek alapján helyezkedett el minden felekezet kebelében azon üdvös reformmunkálkodás, a mely szükséges, hogy az illető felekezetek saját czéljaiknak megfelelő szervezetüket kiépitsék és kiegészítsék. Ez az első és általános tanulság. A második tanulság már sokkal nagyobb je­lentőségű és specziális természetű, de mégis két­ségkívül bizonyos érdekkel bír és ez az, hogy az igen t. néppárt, a mely főleg az egyházpolitikai törvényekre és azoknak revíziójára hivatkozik, mint létjogosultságára és törekvéseit első sorban erre irányozza, ez az igen t. néppárt ezen törvényeket nem ismeri és nem vette magának azt a fáradsá­got, hogy e törvényeknek akár szellemével, akár betűjével teljesen megismerkedjék. (Mozgás bal­felől.) Engedelmet kérek a magyar országgyűlés nagyon jól tudta, hogy mit tesz akkor, a mikor felekezetenkivüliség lehetőségét megállapította. Nem a vallástalanság, hanem a vallásosság ér­dekében cselekedett. (Ugy van ! jobbfelől. Derült­ség a baloldal hátsó padjain.) A vallásosság érdekében, mert tudta, hogy az igaz meggyőződés, őszintén vallva, minden­esetre tiszteletre méltó és a vallásosság szellemé­vel jobban megegyezik, mint az a hipokrizis, a melyet a t. képviselő úr felidézni és fentartani kíván. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Mert a valódi rákfene, a mely egy felekezet, egy vallásos tár­sulat gyökerét elrágja, az tagjainak hitetlensége, az a külső konformitás, mikor annak lelki és er­kölcsi feltótelei teljesen hiányoznak. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Igen jól tudta a törvényhozás, mit cselekszik akkor, a mikor a nép ezreinek, a kik csakugyan mély, vallásos meggyőződéstől vannak áthatva, mert azt nekünk okvetlenül tisztelnünk kell, akárhogy gondolkoz­zunk is azon tanok lényegéről, s a kik, mint a nazarénusok és baptisták, bizonyos tekintetben szervezkedtek és tényleg nem voltak egyháznak tagjai, mikor azoknak a lehetőségét megadta, hogy üldözés és oly cselekvések nélkül élhesse­nek, melyek rájuk nézve csak a vallásos kény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom