Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Handbuch der ev. Dogmatik. Dr. Sz. M.

volna is ki az 1S48-Í dicső törvényeket: akkor is egy protestánsnak, Kossuth Lajosnak vezetése alatt tették azt! Ha kevesen lettek vértanúk az aradi bitófán, sokan lettek vértanúk az ország más helyein ! Jó lenne azonban összeszámitani azt is, ha már benne vagyunk, vájjon hány r. kath. és hány protestáns volt azon főurak között, kik az oroszt behívták a magyar nemzet leverésére? „Hát mijök hiányzik a katholikusoknak? A hit, az erős hit és ami ebből ered, az erős katholikus jellem, a mely nem alkuszik és meg nem alkuszik senkivel semmi körülmények között." Híz ez elég baj, ha egy egyház tagjaiban nincs hit, nincs erős jellem, hanem tagjai alkusznak. Talán nem nevezheti joggal „katholikus jellemnek" az olyant, mely meg nem alkuszik senkivel semmi körülmények közt-', mihelyt meggondolja, hogy a r. kath.-nak meggyőződésére, cselekvésére, irányozására, engedelmességére a római pápa tart igényt. A csalatkozliatlanság dogmájának története nagyon sok híres r. katholikust mutat fel, a ki bezzeg megalkudott a körülményekkel, mihelyt saját — előbb nyíltan hirdetett — meggyőződése és a püspöksüveg között kellett választani, mint p. o. éppen a magyar püspökök. Elég baj, lia hiányzik a hit náluk — de fájdalom —- igaz. A történelem erre a tanú. Meg tanú most már maga a tüzeskedő czikkező is. Tanúságát Írásban adta ; elhiszszük neki ! Handbuch der evangelischen Dogmatik für Studirende der Theologie. Gütersloh 1895. (Bertelsmann) XII. 246 1. ára 3 mark. A theol-ifjúság szükségleteit eddigelé az összefoglaló dogmatikai stúdium terén teljesen kielégítette Hase. „Hutterus redivivus"-a (12-ik kiadás 1883.) és Luthardt „dogmatikai kompendiuma" (9. kiadás 1893.), méltán csatlakozik hozzájuk harmadik kalauznak a dogmatikai stúdium terén az idézett mű, mely egy kompendiumnak összes előnyeivel, nevezetesen az áttekinthetőséggel és a rövidséggel egyaránt méltán dicsekedhetik. Tartalma rövid kivonatban Vilmár isméit dogmatikai kézikönyvéből van merítve, — osztja tehát annak előnyeit és hibáit egyaránt. A mű kiadója e kompendium közzétételét azzal indokolja, hogy a hivő theológia újabban szerzett szomorú tapasztalatok árán nagy kimeritő vitákon újból Vilmarhoz térjen vissza. Bizonyára Vilmar nagy irodalom-történetíró és egyházi férfiú volt, a kinek, mint minden műve, úgy dogmatikája iránt is sajátszerű eredetiségénél fogva igen nagy a tudósok részéről az érdeklődés. Dogmatikai kézikönyvének igen sokat köszönhet a tanuló ifjúság, s igy nem fogja megvonni érdeklődését e kivonatnak kompendiumával szemben sem. Egyik legszebb fejezete a bűnről van, a melynek reális valóságát és óriási hatalmát markáns vonásokkal rajzolja a szerző. Ugyancsak szépen tárgyalja a reális és a formális szabadságról szólló tant is, mely alapproblémának lehető megoldásához sok becses adalékkal járult a szerző. Általában véve átmeneti hid e kompendium Vilmar nagy dogmatikai művének alapos tanúlmányozásához, a melynek azonban igen sok fogyatkozása van az egyes részletkérdések tárgyalásánál. Halljuk csak, mit mond a lelkészi hivatalról. Azt mondja, hogy az apostolok tana szerint, a melynek hordozója az egyházi hivatal. e hivatal feltétele a szentlélek működésének s igy magának az üdvösségnek. Az egyházi hivatalról szólló e felfogás határozottan pápás hierarchiai izű, a mint hogy egyik követője Löhe az utolsó kenetet is kiszolgáltatta a betegeknek. Az is római felfogásra emlékeztet, ha Vilmar a dogmatika forrását az írás mellett egyúttal az őskeresztvén egyházi symbolumokban és az Augustanában látja. Ez „analógia fidei" erősen a pápás hagyományra, mint ismert forrásra emlékeztet. S e fejtegetéseit még ezzel tetőzi be, hogy azt mondja : „a symboluinok époly kevéssé, mint az írás bírái a hitnek. A hit királya az egyházi tanítói hivatal, mely az írás tartalmának s az egyház tapasztalatainak állandó birtokában van s a szentlélek jelenlétét képviseli". A miért is elveti „azt a bibliai dogmatikát, mely az egyház tapasztalataitól eltekintve a dogmatikus szubjektív vallási tapasztalatainak előadását czélozza csupán. Hof mann nagyhírű. „Schriftbeweis"-ja és Beck „Lehrwissenchaft"-ja tehát szerzőnk szerint elvetendő a dogmatika terén. Ezenfelül az inspirátió tanát orthodox mechanikus módon értelmezi, s annak erkölcsi határait teljesen szem elől téveszti. Pápás izű az egyházfogalomról szólló tana is. A papszentelésnek sákrámentomi jelleget tulajdonit s a hivatalt a hivő gyülekezet főié helyezi. A hivatal a fő, a hivő gyülekezet csak ..befogadó része az egyháznak". Hogy az Istennel való hitközösség alapja, az Isten örök szeretetakaratában keresendő, teljesen hiányzik, miből úgy látszik minékünk, hogy a mű a modern con- fession alizmusnak pártirata akar lenni, már pedig a symbolumok s a merev felekezetiség bilincseibe aligha lehet ma már befoglalni a ker. vallásosságot s a dogmatikai köztudatot. Eperjes. Dr. Sz. M. Debreczeni prof. lap. Az elmúlt évre visszatekintve ezt mondja: „kétségtelen dolog, hogy anyagi téren összes múlt évi vívmányaink nem érnek fel azzal a jó reménységgel, a melyet prot. egyházaink eddig legalább táplálhattak. Igenis ! mert eddig mégis várhattuk, követelhettük az 1848. XX. t.-cz. végrehajtását. Most megkaptuk e helyett a 800, illetőleg 600 frt lelkészi fizetési minimumnak 10 esztendő folyamán való létesítése iránt — az ígéretet. . . . Inkább semmi, mint ilyen fele segítség, ilyen félrendszabály, mely aztán igen-igen hosszú időre bevágja az útját az igazi segítségnek !.. A mi sorsunk tehát most inkább, mint valaha, a hosszútűrő várakozás ; de