Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Gyűlések - XIV. Sz. kir. városi egyházmegye közgyűlése

ellenfele, tisztelem azt s lám dr. Yanovicsot is, mint régi családból való nemest említhetném ; de hogy valakinek csak azért, mert nemes, eo ipso az egyházi felügyelőségre kizárólagos joga volna, azt meg nem engedem, mert a vallásosság, a hitbuzgalom a nem-nemes származásuaknál is pótolhatja azt az egyház terén. Hiszen a háji felügyelő úr sem túróczmegyei régi nemes család ivadéka s mégis dicséretre és tiszteletreméltó. De más itt a bökkenő! Önök Beniczky urat — kit én különben nagyon tisztelek — akarták volna esp. felügyelővé választani, a ki nyilvánosan a közgyűlésen érdemének tulajdonította, hogy a négy kerület több százados kötelékét pár napi tanácskozással tudták megbontani ; özvegyeinket, árváinkat a Reischel-féle alapítvány jótéteményétől fosztván meg az által. A „romboló" természetű nemzetiségi irány, melyet Ön nekünk tulajdonit, íme az úgynevezett magyar párt korifeusai által érvényesittetett. Vanovicsnak (a ki nem csak „ügyvéd," de egyházam felügyelője is,) iskolai és egyházi téren tanúsitott buzgóságát én, mint ikerelnöktársa, legjobban Ítélhetem meg, ez pedig nekem elegendő, s nem kérdezem tőle : mely politikai párthoz tartozik. De ha már azzal a néppárttal annyit gyanúsítják, vegyék tudomásul, hogy épen ő, a neki kinált néppárti programmal való felléptetését el nem fogadta. Uram, a Juszt h ék, Révayak korszaka egyházunk nagy kárára már elmúlt. De Ön a korteskedésról is beszél. Az utolsó esperességi gyűlésen mind a két felügyelő jelölt kinyilvánította, hogy korteskedni nem fog. S valóban az első vasárnapon végbement egyházközségi gyűlések minden korteskedés nélkül folytak, kivéve a n.-jeszeni egyházat, a hol az önök pártja erősen múködött. mert a bezárt ajtóról és az orgonálásról szóló legenda badar koholmány. (A poharazásról én nem szóltam.) Hisz Ön maga is beismeri, hogy közgyűlésén is csak egy Zsiak nevű ujságtudósitó jelent meg. De viszont kérdem : mi közük volt a jegyzőknek, a szolgabiráknak az egyházi választásokhoz? Hát bizony nem jó tünemények ezek s igaza van, hogy a törvényszéknek k lesz velük dolga. Igenis, mi magunk is azt kivánjuk, mert ki kell majd deríteni azon módot is, miként gyűjtettek azok az aláírások a magyar nyelven szerkesztett panasz és óvásiratokra? S ez teszi az egész hajszának a koronáját. Minek azután választani, ha a közgyűlésen nyilvánult többség akarata mit sem ér s ha azt különféle módon összetoborzott tudatlan, a közgyűlésen nem is volt jelen emberektől kicsikart aláírások által meg lehet semmisíteni? Akkor már inkább egyszerűen nevezzék ki magasabb helyről tisztviselőinket, legalább szabadulunk a választások ilyen szép utóhangjaítól. S végtére még egyet. Szerencsétlen az oly ház, melynek netaláni czivódásairól a szomszédok jobban vannak értesülve s többet tudnak, mint maga a ház népe ; szerencsétlen az oly ház, melynek veszekedő lakosai maguk ütik nagy dobra bajukat s még nagyítják is a dolgot. — Szerencsétlen a mi esperességünk is, melyről a nagyvilág újságok útján többet tud, mint magunk, a kik itt vagyunk s állítólag veszekedünk. Ön azt állítja, hogy a mártoniak egész Turóczban „tűz van" szóra talpra állottak. No lám: önök most egész Magyarországnak jelentik az állítólagos nagy veszélyt, mely az itteni magyarságot fenyegeti. De ettől ne féljenek: a mit akarunk, hogy mások nekünk tegyenek, azt mink is megtesszük másoknak; de viceversa is azt kivánjuk. És most szabadjon Brózik Titusz úrtól, ama régi, általam nagyon tisztelt barátom- s kartársamtól, a kivel nem egy kellemes órát töltöttem s nem egy őszinte szót váltottam, (vagy mindez csak hyprokrizis vala?) szabadjon azokkal a szavakkal bűcsűznom, a melyek Pál apostol Tituszhoz irt levelének 3 rész 9. és 15. versében olvashatók: „A bolond kérdéseket pedig és nemzetségekről való tudakozódásokat és törvényben való versengéseket és viaskodásokat megtiltsad, mert haszontalanok és hiábavalók. Köszöntenek téged mindazok, a kik velem vannak. Köszöntsed azokat, a kik minket szeretnek a hitben. Isten kegyelme legyen mindnyájunkkal.*) Hodzsa J. > > Rszab, kir. városi esperesség f. h

ó 23 és 24-én Késmárkon tartotta az evi rendes*"közgyűlését. Sztehló lemondása folytán Linberger István h. .főesperes s Bánó József leköszönése folytán K^cer Pál késmárki felügyelő elnökölt. A gyámintézeti istenitiszteleten a diszes új templomban Altmann Gusztáv kisszebeni ev. lelkész szónokolt, ki (Ap. csel. 4. 34—35. alapján) német nyelven meggyőzően fejtegette azt a gondolatot, hogy az első pünkösdi gyülekezet szeretetmunkásságában akkor osztozunk méltóképpen, ha hitsorsosainkban növeljük a szent buzgalmat, fölkeltjük az áldozatkészséget s Istenbe vetjük bizodalmunkat. Az esperességi gyámintézetre egybegyűlt oft'ertórium 26 frt 97 krt tett. Úgy az előértekezleten, mint a közgyűlésen élénk érdeklődéssel tárgyaltatott az esperesség feloszlásának már több izben fölmerült kérdése. 7 szóval 5 ellenében a nagymultu s igen intelligens esperesség fennmaradása ment határozatba, mely ellen Osiskó János kassai lelkész óvást jelentett ki. E kérdésnek megvitatásánál úgy pro, mint contra, igen sok érdekes és tanulságos szempont merült föl az egyházi ós világi íelszóllalók részéről. — A inegfelebbezett eperjesi papválasztás ügye az egyházi törvényszék elé utaltatott, mely rövid időn végez vele. Alig *) Azt hisszük, hogy a közönségnek egyelőre elég enynyit tudni a turóczi dolgokról. — A szerkesztő.