Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Só. Szilveszter

Tizenötödik évfolyam. 52. szám. Orosháza, 1897. decz. 30. EVAHE. mm ES ISKOLA. Előfizetés dija : Egész évre . . 6 frt Fél évrn ... 3 Negyedévre! frt£»0 kr. Egy szám ára 13 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . . S frt Fél oldal. . . . „ Negyed oldal . . 3 , Ennél kisebb . . I Bélyeg külön 30 kr. Uj év kezdetén. Te vagy reményem sziklaszála, Erősségem, én Istenem ! Deríts fényt rám, boríts homályba : Bízom Te benned szüntelen ! Kiterjeszted szárnyad fölöttem, Ha szívem tépi fájdalom, Te vagy velem minden örömben, Te vagy fénylő tűzoszlopom ! Oh légy velem küzdelmeim közt, Erőnek leljke, légy velem ! Sikernek harmatával öntözd, Munkámat édes Istenem 1 Hozzád sóhajt, a ki erőtlen, Segélyül hívja szent neved, Hív gyámolóm nehéz időkben, Ne hagyj el, örök szeretet ! Te voltál eddig is vezérem, Te biztatál, ha csüggeclék. Boidog, a kit búban, veszélyben A te lelked szerelnie véd ! Neved fénylett, mikép a csillag, Ha éj homálya szállt reám, A dúlt szívnek Te adsz nyugalmat, Áldás fakad kezed nyomán. Tekints reám szánó szemekkel, Áraszd reám irgalmadat! Sok vétkemet, uram, feledd el, Mely lelkemhez hozzá tapadt. Magasba tör vágyam merészen S a test alá a porba von, Arasznyi létem terhét érzem, Vériték gyöngyöz arczomon. Te vagy, ki az ember szívébe A hit virágát ültetéd. Oh halld meg, csüggedők reménye, Midőn lelkem sóhajt feléd. Miként az illat, száll föl hozzád, Az égbe esdő sóhajom, Oszlasd el homlokom borúját, Kísérj áldással utamon ! KOVÁCS SÁNDOR. Sylvester. A végtelen idő homokóráján lepergett ismét egy fövényszem: az 1897-ik esztendő is immár csak -- volt. Igaz, e „volt" annak szempontjából, a ki örökkön örökké „van," csak puszta szó, miként a lepergett fövényszem sem hull ki a homokórából : de jelentőségteljes fogalom az nekünk, arasznyi létii véges embereknek ; határjelző, a melynél jó megállnunk, jó magunkba szállnunk, hogy az esztendő 8760 órájából legalább ezt a legutolsót a komoly számadás órájává tegyük a multak cselekedetei felett a jövő számára. Jó lélekkel elmondhatjuk, az 1897-ik esztendőt nem töltöttük el munkátlanul. Alkottunk, teremtettünk. Egyházkormányzati, egyháztársadalmi mezőn munkásak, szorgosak voltunk, a lelkipásztorkodásnak is mintha új, intensivebb korszakába léptünk volna: ámde mind e szorgalmatosságunk s sokra való igyekezetünk mellett nem feledkeztünk-e meg Márthaként arról a jobb részről, a melyet Mária választott ? Avagy legalább nem szorult-e eme „jobb rész" ama szorgalmatoskodásunk mögött a háttérbe? Egyetemes egyházunknak a zsinati törvényekben megépített alkotmányát ez évben is szilárdabbá