Evangélikus Egyház és Iskola 1897.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Pukánszky Béla. A monotheismus izraelieknél és görögöknél
akaratával azonossá lesz. A többi istenek, a kik Horaernál Zeus akaratának még oly sokszor ellene szegülnek, lassankint a költők felfogásában az ó világkormányzó tevékenységének engedelmes eszközeivó lesznek. Az ó figyelmét semmi sem kerüli ki 1) ; ó megfigyeli az embereknek, sót még az állatoknak gonosz tetteit is ; ó az, ki fölöttünk őrködik, s a kinek semmi sem leheteti (n.*) Ki váltképen magasztos eszmét alkotott magának azistenségról a legnagyobb ódaköltő. Az istenségtől függ minden, úgy mond Pindar ; — Zeus mér a halandókra mindent, a mi őket éri 3) ó ad sikert és balsorsot, ó ragyogtat fel sötét éjből tiszta fényt, s ó burkolja a nappalnak tiszta fényét homályos sötétségbe. Semmi sines az istenség előtt elrejtve, a mit az ember cselekszik; csak ott, a hol ő mutatja az ösvényt, csak ott remélhető áldás, az ő kezében van munkánk sikere, egyedül tőle származik minden erény és bölcsesség. Ugyanily szellemben szól Aesehyles, a ki minden tragédiájában az istenség fenségét és mindenhatóságát, az ó büntetéseinek elkerülhetetlen voltát s azok megsemmisítő hatalmát hirdeti. 4) A mit Zeus kimond, az megtörténik, akarata okvetlenül végbe megy, halandó semmire sem képes az ó ellenére, határozata alól senki sem menekül, az ó szolgálatában működnek mind a többi istenek ; az ó felsóségét végül a legdaczosabb hatalmak is elismerik, elismeri a titani lázadó Prometheus is. Aeschyes nagy drámáiban nem egyszer az ó-testamentomi próféták tiszta és emelkedett monotheismusának hangját véljük hallani, a kikkel abban is megegyezik, hogy az isten tulajdonságai között az igazságosságot emeli ki leginkább, s a bűnnek és büntetésnek elválhatlan összefüggését s az istenség Ítéleteinek igazságosságát kiváltképen hangsúlyozza. A miként az ember cselekszik, úgy kell szenvednie ; a kinek keze és szive tiszta, az békében zarándokol az életen át, ellenben a gonosztévőt bizonyosan utoléri, néha hirtelen csapással, másszor lassú szorongatással és fojtogatással a lakolás, az erinnysek állanak bosszút az emberen bűnéért, kiszívják a gonosztevőnek életerejét, szünet nélkül sarkában járnak, fejére vetik a téboly hálóját s kérlelhetetlenül üldözik a siron túlig is. ') Archilochus u. o. a 189. lapon a 88. sz. töredékben. *) Solon, Bergknél a 13. sz. 65—76 soraiban, a 17- L *) Pyth. 4, 102. 4) Schneller J. : Aesehyles valláserkölcsi világnézete Orestiája alapján. Athenaeum 188. De az isteni kegyelem legyőzi a törvény büntető szigorát, s végül Orestes is megszabadul az átoktól, a melyet fejére az anyagyilkosság vont. Szóval — igy tanit Aesehyles — az istenek vezetnek bennünket jó czélhoz, az ő rendelésüket viselje az ember megadással, bízzon minden szenvedést Zeusra, s az emberi természet mértékén ne akarjon túl menni. Ezen s hasonló gondolatokat olvasva el kell ismernünk, hogy az a pogányság, a melyben születtek-, s az a hit, a, melynek talaján fakadtak, nem volt csupa merő sötétség. A görög szellem ezen képviselőire valóban reájuk illenek Pál apostolnak ama szavai, a melyekkel azt bizonyitja, hogy Istennek fölismerhető, láthatatlan lényege minden emberekben nyilvánvaló volt. azokban is, a kiknek törvényük nem volt, mert Isten és művei jelentették azt ki nekik. 1) Az istenek többségének képzete ugyan még megvan náluk, de azoknak működéséből az önkény ki van zárva, s valamennyiük egy erkölcsi világrendnek szolgál. A túlvilági élet hitének terjedésével az isteni igazságosság hatálya kiterjedt a túlvilágra is, s miután igy az élők ós holtak egy erkölcsi világrend alá Mtek foglalva, az isten egységének tudata ez által még inkább erősödött. Azonban a monotheistikus fejlődése daczára is a görög nép vallásának polytheistikus alapja nem lón érintve a kaitok által. Egészen más, merészebb úton indult a bölcsészet. 2) A természet és a világ egészének magyarázatánál valamennyi bölcsész egy egységes, világot alkotó erőből indult ki, más, akár anyaghoz kötöttnek, akár attól függetlennek képzelte, akár természetnek, akár istennek nevezte azt. De a köznép vallását, akármilyen állást foglaltak el vele szemben, általában nern akarták czáfolni. Xenophanes, az úgynevezett eleai iskola alapitója az első, a kinél ez a szándék (a 6. században Kr. e.) igen erélyesen jelentkezik. Ebben a bölcsész-költőben gondolkozása a legmélyrehatóbb kételyeket támasztotta népe vallása iránt. Nemcsak a görög isteneknek gyöngéit, hanem már sokaságukat magában is megbotránkoztatónak találta. A halandók — úgymond — azt hiszik, hogy az istenek úgy keletkeztek, mintha nem volna egyformán istentelen őket keletkezetteknek ») Rom. 1, 19. 20. •) E. Zeller, Die Entwicklung des Monotheismus bei. den Griechen. (Vorträge und Abhandlungen. Erste Sammlung 2. Aufl.) 8. sz. 1.
