Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Prot. árvaházi képes naptár

küzd a vallás és általában véve minden felekezet ellen. Sem a tő'.íe, sem az állami hatalom nem lenne képes a szociá demokraták romboló munkáját meggátolni, Ii i egyszer az iskolák ajtait bezárnák a papok előtt s ilyen módon meggyengithetnék a valláserkölcsi közérzületet. A szocziáldemokraták vesze lelmes iránya tehát egyaránt fenj

Teget minden felekezetet s következőleg, ha vannak a felekezetek között olyan közös érdekek, melyeknek megvédésénél egyesült erővel kell eljárni minden felekezetnek, úgy a szociáldemokraták elleni állásfoglalás a legfontosabb feladata minden felekezet elöljáróságának. De ez állásfoglalás alatt nem azt értjük, hogy a hivatalos egyházak a kezökben levő nyers erővel, tehát hatalommal lépjenek fel a szociáldemokraták s közelebbről a szociáldemokrata elveket Irjmgoztató tanitók ellen, mert ennek semmi czélravezető eredménye nem lenne. Hanem igen is azt értjük, hogy minden felekezet a szocziális erejét, tanainak mngfelelőleg fejtse ki s hasson oda a szeretet kétélű fegyverével, hogy egyfelől a jogos panaszok meghallgattassanak, másfelől a jogos igények kielégíttessenek s ezáltal a szociáldemokraták ereje megtörjék ott, hol annak káros hatása feltétlenül a legnagyobb mértékben mutatkozni fog. Természetes dolog, hogy a szociáldemokraták terjeszkedésének ilyen módon lehetne leghamarább útját vágni, de ha ez a mód a legtermészetesebb, egyszersmind a legbajosabb is, mert különösen mi protestánsok oly kevés anyagi erővel rendelkezünk, hogy tanítóinkat még a jelenlegi nyomorúságos fizetésekkel is alig bírjuk ellátni. Mig tehát a protestáns egyházak akár az állam segítségével, akár a maguk erejére támaszkodva, tanítóikat is elláthatják a nékik megfelelő méltányos fizetéssel, addig az igazság meggyőző erejével kell hatni tanítóikra, hogy azok fel ne üljenek a szociáldemokraták bolond rögeszméinek. A legelső kötelességünk tehát, hogy saját hatáskörünkben megismertessük tanítóinkkal a szocziáldemokraták tarthatatlan, minden józan észszel s emberi természettel ellenkező tanaikat, hogy a tanitók ezt az emberiségre nézve legkárosabb s legveszedelmesebb irányt más, a tudomány ós józan ész által felmutatott oldaláról is megismerhessék. Másfelől pedig meg kell ismertetni a tanítókkal az igazi szociális reform észszerüségót, tehát azt a reformot, mit egyedül és feltétlenül csak valláserkölcsi alapokon lehet megvalósitani. Németországon is hasonló fegyverekkel küzdenek a szociáldemokraták ellen és ott is, ez a fegyver bizonyosúlt a legjobbnak, a legczélravezetőbbnek. Ezt a fegyvert sokáig a magyar protestáns egyházak sem mellőzhetik, ha azt akarják, hogy a szociáldemokraták, tanítóikat, híveiket, sőt többet mondunk, papjaikat is hálóikba ne kerítsék." Magyar néplap. „Nagy dicsőség érte a néppártot. Ö szentsége a római pápa kitüntette azzal, hogy pártelnökét: Molnár János apátot, házi főpapjává, egyházi nyelven praelátusává nevezte ki; miért is kapta Molnár János e magas kitüntetést? Őszentsége brévéje szerint ..ama b u z g ó 1 k o d á s é r t, melylyel a katholikus egyháznak jogait Magyarországon védelmezi." Dicsőségesen uralkodó bölcs pápánk tehát helyesli a néppárt működését, tetszését leli a néppártban s örül, hogy Magyarországon van néppárt, mert e párt nemcsak a haza javára működik, de védi az egyház ősi jogait is. A néppárt tehát igazolva van. Ime velünk a pápa. velünk az egyház, velünk a Szentlélek. Amit a néppárt tett, az a pápának is örömére szolgál. Soha nem volt még párt Magyarországon, mely pápai elismerésben és kitüntetésben részesült volna. Nem joggal nevezzük e tehát magunkat a magyarországi katholikus egyház védőinek? Nem joggal mondjuk-e, hogy jó katholikus és jó keresztény nem lehet más, csak néppárti? Már most mi kérdjük : tarthatja-e magát még most is, a pápa szava után becsületes katholikusnak az, ki nem néppárti? Most már láthatják, hogy vagy meg kell térniök, bűnbánatot kell tartaniok, vagy pedig távoz ni ok kell az egyházból. Hisz önök az aklon kivül vannak. Hisz önök nem tartoznak a pápához. S igy az egyházhoz se." — (No lám : pártpolitikához köti az egyedül üdvözítő egyház a maga kegyeit ?) Pesti Hírlap. „A. Bajdu-Dorogról elindult hazafias mozgalom eddig hiába kopogtatott (a g. kath. egyház magyar liturgiájáért a magyarok részére.) Sehol sem hallgatták meg, hiszen csak magyarokról van szó. Ha követel az oláh, a szerb, a tót, a német, teljesíteni kell kívánságát, mert különben bosszút áll rajtunk, nem marad hű tia a nemzetnek. De mit tehet a magyar? Neki magyarnak kell maradnia! ... A pápa most döntött ós elhatározása kinos megdöbbenést kelt egész Magyarországon . . . Róma tud nemzeti lenni, ha czéljai úgy követelik ; tud szláv liturgiát engedélyezni a horvát katholikusoknak. Elhatározását ellenszenv sugalmazza; Magyarországot akarja találni, midőn csapást mér a magyar g. katholikusokra. A hadüzenetre tehát Magyarországnak kell felelnie ; itt a magyar nemzet viaskodik az ultramontanismussal. Róma hadüzenetére nem lehet más a válasz, mint a magyar g. kath. püspökség haladéktalan megalkotása (a magyar király által az apostoli kegyűri jog alapján.) Azt a pápai rendeletet pedig . . . kihirdetni nem szabad." A Magyar Nép Muitja és Jelene. Ez a czime annak a nagy két kötetes munkának, melyet Benedek Elek a magyar népszabadság, a jobbágyság felszabadulásának közeledő ötven éves fordulójára irt s melynek első füzete e héten hagyta