Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Szili Lénárd. Egyetemes lelkészi egylet

Tizenötödik évfolyam. 48. szám

. Orosháza, 1897. decz. 2. EVANG. Előfizetés dija : Egész évre . . © frt Fél évre ... 3 B Negyedévre 1 írt£>0 kr. Egy szám ára 13 1er. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal Fél oldal. . Negyed oldal Ennél kisebb S frt 4 * » 3 , 1 , Bélyeg külön 30 kr. Szenvedésben. A szenvedések nehéz ostorával Meglátogattál engem, óh Atyám! Reményem fáját villámod letörte, Könnyektől ázik folyton nyoszolyám. A fájdalomnak vérszomjas, vad ölyve Szaggatja, tépi egyre keblemet, Hervadtan állok, mint a száradó fa, Enyésztó szél zúg lombjaim felett! Vigaszt, erőt e rettentő tusában Honnan meritsen zaklatott szivem? « Hol a sugár, mely búmnak éjén által Sebhedt lelkemnek enyhülést vigyen? Az emberek nem szánják szenvedésem, A részvétlenség fagya számkivet, Elhagyva bolygok úttalan magányban, Nem lelve egy könyörülő szivet ! Te vagy, irgalmas Isten, menedékem, Biztos révpart. ha vihar ostromol. Kegyes vagy hozzám, ha örömmel áldasz, Kegyes, ha rögös úton hordozol. Hogy a kinok közt meg í*^ tántorodjam, Békével tűrő szivet adj nekem, Ki velem voltál, mig ajkam mosolygott, Kisérj lelkeddel búmban Istenem ! KOVÁCS SÁNDOE. Egyetemes lelkészi egylet. A csak nemrég lefolyt egyetemes gyűlést megelőzőleg tartott egyetemes lelkészi értekezlet alkalmával a kevés, tehát annál drágább időnek legnagyobb részét annak a kérdésnek a vitatása foglalta el: kellenek-e egyetemes lelkészi egyletre vonatkozó alapszabályok, — igen, vagy nem? Pedig véleményem szerint nem ez lett volna az első kérdés, hanem az: kell-e egyetemes lelkészi egylet, — vagy akárminek nevezzük, — általában szükséges-e, hogy a magyarhoni ág. hitv. ev. négy egyházkerület papsága egy szervezett testületté tömörülve alakuljon, — igen, vagy nem? Ha nem, akkor teljesen igazuk van azoknak, a kik irtózni látszanak az „egylet'* névtől és a paragrafustól, mert egy nem létező egyesületnek csakugyan nem kellenek alapszabályok ; ós akkor igazuk van abban is, hogy elégségesek az 1894iki jegyzőkönyvben kifejezett irányelvek, — anynyira igazuk van, hogy még ezek az irányelvek is feleslegesek, miután a semmi számára a semmi is elégséges. Ámde nem méltóztatnak-e gondolni, hogy az egyetemes lelkészi értekezleteknek ez az oldott kéve mintájára alakult szervezete a legfőbb oka annak a panaszlott meddő munkásságnak, a mit éppen azon oldalról hallottunk szemrehányó vádként hangoztatni, a mely oldal részint azzal az indokolással tiltakozott a szorosabb szervezkedés, az alapszabályok ellen, hogy „ha egylet lesz, soha feléje sem jövök," — pedig ezek egy nagyon tekintélyes értekezleti tagnak a szavai; részint pedig azzal, hogy „nem akarunk a paragralusok labyrinthusában elveszni." — Mintha bizony valaki ezt akarná, és az alapszabályok intézkedései arra valók volnának, hogy azokban elvesszünk, nem pedig megfordítva ! Azt hiszem, hogy különösen a mai idők eseményei mindenkit meggyőzhetnek arról az igazságról, hogy csak az erők egyesülésével folytatott vállvetett munkásság számára van biztosítva a diadal : a lelkészi- kar számára is ütött tehát a 12-ik óra, hogy összes erőit tömörítve egy