Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Endreffy János. Belmissió falun

Tizenötödik évfolyam. 44. szám. Orosháza, 1897. nov. 4. EVANG. EGYHÁZ Előfizetés dija : Egész évre . . Ô frt Fél évre ... 3 , Negyed évre 1 frt£»0 kr. Egy szám ára 13 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : YERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . . S frt Fél oldal. ... & „ Negyed oldal . . 3 , Eunél kisebb . . 1 ,, Bélyeg külön 30 kr. Forduló. Elérkezék a fordulóra már, Hol földi pályám új irányba tér, S hogy merre visz, azt én ma sem tudom. Csak azt látom : mi sok mi tenni vár ! Éget velőm, tüzel, lobog a vér — S meg-megszegül lábom a félúton. Nem volt, nincs is kapaszkodnom mihez; Nem is csoda, ha lábom ingadoz, S az útnak terhe ón rajtam kifog. Mi iesz velem, én Istenem, mi lesz; Ha az erő mi bennem lobbadoz, Lassan elégve, mint olaj, — kifogy! Pedig hosszú, beláthatlan az út, Melynek végén lábom, talán, megáll, — S ki tudja, még hány fordulót hagy ott? Pedig előre, — czélra, czélra fut, S akar megállni, kis teren habár: Alkotni ott szépet, dicsőt, nagyot! . . . Csak egy biztat! Tekintetem ha száll Végig az úton, mit lábom bejárt : Oly tiszta az, nincs fölverve pora. Derült, mosolygó lenn a szemhatár; Szellő fuvall, — s egy tiszta fénysugárt Látok feltűnni, szebbet még soha! Nap ébred ott, reményem napja kél, Körülfon, átjár édes melege, Megaranyozv' az út rögét, porát. Fölragyog a czél, — messze még a dél . . . Fölzendül ajkamon az Úr neve, — Feszül inam, s bizton megyes tovább ! PETROVICS PÁL. Belmissió falun. — Felolvastatott a pozsonyvidéki papi értekezlet f. évi május hó 25-ikén tartott ülésén Pozsonyban. — Legott fölteszem a kérdést: hogyan, mit lehetne a belmissióból minden faluhelyen érvényesíteni ? Nem annyira a belmissió ideálját festem, hogy mi mindenre kell törekedni, mert akkor az eszményi feladatok közt kevésbbé nyomatékosan mutathatnék rá arra, a mi szerintem minden falusi gyülekezetben feltétlenül érvényesítendő. Pedig éppen ezt tenni szándékom. Előre bocsátom, hogy a belmissiói munka falun könnyű is, nehéz is. Könnyű, mert itt szűkebb határok közé szorul, az eszközök egyszerűbbek, a feladatok kisebb arányúak, a munkára hivatott kéz mindenhová könnyebben elér s több időt és fáradságot szentelhet rá, mint városon. De másfelől nehéz is, mert a legtöbb falusi lelkész intelligens elemek segítségére nem igen számithat, néhol még a tanítóra sem, felügyelőre annál kevésbbé és igy, a mint a franczia király mondta egykor : l'état c'est moi, olyanformán a falusi pap is mondhatja, bár mondaná is, a hol magára áll : a belmissió ón vagyok! Városi, tekintélyesebb gyülekezetekben is a lelkész kezdeményez, vezet és irányit, de egyszerűbb talusi viszonyok közt azonfelül közvetlenül vesz részt mindenben, a legtöbb és legfőbb munka az övé ós minden gond az övé. ,A mig ő maga tesz, fárad, lelkesül és lelkesít, van eredmény, mihelyt meglankad, fennakad minden. Sokszor tapasztaltam a gyülekezeti tanácsban fölmerült némely kérdések tárgyalásánál, hogy a mi jó népünk akárhányszor nem az érvek által meggyőzetve követi lelkészét s fogadja el vala-