Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Külső-somogyi egyházmegyei közgyűlés

mindenek szépen és ékesen folytak, másrészről azonban, hogy a társelnöki szék Andorka Gyula halálával megüresedett, szomorúan konstatálja. Andorka Gyula jobblétre szenderült esp. felügyelő bokros érdemeit kellőképpen méltatván, indítványozza, hogy annak, érdemei jegyzőkönyvileg is megörökíttessenek. Végül üdvözölvén a szepetneki gyülekezetet és az esperességi gyűlés összesereglett tagjait, — a gyűlést megnyitja. Most az egyházmegyei felügyelőre beérkezett szavazatok felbontására bizottság küldetik ki. mely megbízatásában eljárván, B a 11 u s Zsigmond bizottsági elnök által jelenti, miként a beérkezett szavazatokkal a külső-somogyi egyházmegye felügyelőjévé Berzsenyi Sándor niklai földbirtokos választatott meg. E kijelentésre a gyűlés lelkes éljenzésbe tör ki, melynek elhangzása után az újonnan megválasztott felügyelőért diszküldöitsé

g indul, melynek élén azután csakhamar megjelenik az új felügyelő a templomban, hol lelkes f'ljenzéssel fogadtatván, Németh Pál esperes felhívására, dr. A nd o r k a Klek jegyző előmondása mellett, leteszi a hivatalos esküt. Erre Né m et h Pál esperes üdvözli az új vezért, az Úrnak nevében, a Krisztus ügyéért küzdők táborában. Hangoztatja, miként a protestáns egyház az egyetemes papság elvét vallja. Azért egyházunkban a lelkészek és világiak közreműködése egyaránt szükséges, hogy egyházunk magasztos czélja felé haladhasson. Egyháztörténetünk könyvei mutatják is, hogy egyházunk jobbjai mindig ott voltak az egyház hajójának kormányrúdjánál és a veszélynek idején nagy erőfeszítéssel, nagy áldozatokkal munkálkodtak, hogy egyházunk hajója el ne sűlyedjen. A Berzsenyiek neve is fényes betűkkel van egyházkerületünk történetének lapjain feljegyezve. Hiszi, hogy az ősök példája buzgó követőre talál az utódban. Hiszi, hogy a nagy költőnek : Berzsenyi Dánielnek, aki „Fohászkodás"ában egy egész nemzetet tanított imádkozni, unokája nem tagadja meg a nagyatyát, hanem midőn az egyház hivja őt tenni az egyházért, az Isten országáért, készséggel forgolódik az Úrnak szolgálatában, mint egyházmegyénk felügyelője. Üdvözli őt, mint elnöktársát és Isten áldását kéri szent munkájára. Most felemelkedik helyéről Szalóky Elek egyházmegyei egyházi jegyző és a lelkészi kar nevében intéz üdvözlő beszédet az új felügyelőhöz. Nagy hivatásának betöltéséhez igéri a lelkészek támogatását, de kéri is a felügyelőnek segedelmét a lelkészek nehéz feladatának teljesítéséhez, annyival inkább, mert az új viszonyok közepette felette nehéz az evang. lelkésznek apostoli munkája. Nagy örömére szolgál különben, hogy mig világi uraink közül sokan közönnyel viseltetnek anyaszentegyházunk ügyei iránt, addig a nagy Berzsenyinek unokáját üdvözölheti egyházmegyénk élén. Az egyházközségek felügyelőinek nevében Bal lu s Zsigmond nagy-atádi járásbiró, a gyékényesi és a szt.-királyi gyülekezetek felügyelője üdvözli esperességünk új felügyelőjét. Beszédének elején megemlékszik Berzsenyi Dánielnek költői működéséről és meghatóan ecseteli azt a nagy hatást, melyet Berzsenyi a magyar nemzethez intézett ébresztő szavával ós örökké becses vallásos költeményével a „Fohászkodás"-sal elért. Bizik, hogy a nagy költőnek unokája is, kit egyházmegyénk felügyelőjéül tisztelhet, hazafias és vallásos szempont által vezérelteti magát. ígéri, hogy ők a gyülekezeti felügyelők készséggel sorakoznak a vezér után a haza és az egyház szolgálatában. Felhívja most már a vezért lobogtatására a mi lobogónknak, mely vihar-tépett ugyan, de - annál szebb, mert századok harczaiból dicsőséggel maradt reánk, Isten áldását kivánja az új felügyelő működésére. végül a tanitói kar nevében Sass István sardi tanitó üdvözli az űj felügyelőt szép magvas beszédben, hangoztatván a népnevelésnek fontosságát, melyet mai nap minden téren elismernek és melyről hiszi, hogy a felügyelő úrnál is meleg támogatásra talál. Erre Berzsenyi Sándor tartja meg szép székfoglaló beszédét. A kitüntető bizalmat, mellyel őt az egyházmegye eddigi magányából a közélet munkaterére elhivá, köszönettel veszi és igyekszik kiérdemelni. — „Hir, dicsőség utáni vágy — úgymond — mindenkor távol állottak tőlem, most az egyházmegye paiancsol, tehát rendelkezésére állok. Tudom, hogy az egyházmegye az által, hogy egyházmegyei felügyelővé választott, nagy kötelességeket rótt reám és ezeknek horderejét annál inkább érzem, mert ismerem csekély tehetségem fogyatkozásait és ha mégis elfogadtam a tisztséget, tettem azon reményben, hogy tiszttársaim és hitrokonaim pártfogásukat nem fogják tőlem megtagadni. Magyarhoni ev. egyházunk története folytonos küzdelem volt. Száz meg száz akadálynak legyőzése után emelkedhetett mai állapotára ; de fenntartotta a hitbuzgóság és az áldozatkészség. Hála Isten, a sötét századok eltűntek. A dúló vihart szelídebb fuvalom váltotta fel, vallásos türelmesség, a lelkiismereti szabadság. Es ma már teljes joggal táplálhatjuk azt a reményt, hogy prot. anyaszentegyházunk a jövőben is fennállhat és a jövőben is magasabb rendeltetésének, kultúralis rendeltetésének megfelelni képes leend. De hogy ezt a czélját elérhesse, szüksége van minden fiának, nemcsak az egyháziaknak, de a világiaknak is támogatására. Ez a jogból folyó kötelesség." Hangsúlyozza továbbá, hogy ő, mint felügyelő, kötelességének fogja tartani hiveink vallásos buzgóságát fenntartani és istápolni. Ott pedig, hol az új kor egyik veszélyes kinövése : a vallástalanság mutatkoznék, az ellen kérlelhetleniil fog