Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Garami. Az egyetemes nyugdíjintézet tervezete

kiszámításánál a stóla s más mellékes nem számit. Ez sem teljesen méltányos mindig, de tán legjobban megközelíti. Szükséges volna ehez a lelkészi fizetések teljes és lelkiismeretes összeírása, melyet már rég meg kellett volna tenni egyöntetűen, sajnos, hogy a központ ezen is minden tekintetben nagyon hátra maradt. Lásd E. A. 3l5. §., mely még mindig nem történt meg, s ez az alsóbb hatóságokat működésükben nagyon hátráltatja s elkedvetleníti. Ezen javadalmak összeírása mindenesetre időt igényel, s ne halasszuk addigra a nyugdíjintézet felállítását, hanem elvül kimondva fentieket, addig is fogadjuk el egyénenkint az évi 28 frt fizetését. 2. Sokkal nyomósabb az észrevételem az osztalékra nézve. Azt mondják : egyedül a mathesis az, a mely nem csal, a mely egyedül positiv. Csakhogy itt 679 külön esettel van dolga s csak átlagban számithat, mely sokszor csütörtököt mond. Nagyon szép az, kimondani: ennyi frt a nyugdíj, ennyi az özvegyi s ennyi a neveltetési jutalék. De könnyen végzetessé válhatik az intézetre, mint pl. a tiszai kerületben ; mig 'az évi jövedelem szétosztása az intézetet meg nem rendíti, hanem e mellett nagyszerűen virágzik, mint pl. a bányakerületi özv. árvaintézet. De itt egy nagy bökkenő van. Körülbelől 30 év múlva áll be a rendes állapot, s ha addig is a jövedelmet rendesen szétosztjuk, óriási osztalék áll elő, mert pl. a javaslat X. fejezetének számítása szerint 55,600 egynehány frt volna a jövedelem, s a javaslatban közölt adatok szerint évenkint 14 lelkész hal meg, de mondjuk 16, tehát az első évben volna 16 —20 család segélyezendő, igy ezerekre menő segély jutna egynek-egynek. E tekintetben miheztartás végett szükséges lett volna adatokat gyűjteni a, jelenlegi özvegyek és árvák számáról és pedig : hány özvegy van ? hány lelkész után maradtak segélyezendők? hány teljesen árva család van ? egyenkint hány taggal ? s igy a félárvák is. Ekkor tudnánk körülbelől, hogy mily osztalékot adhatunk, az alábbiak szemmel tartására. a) A jövedelem 5%-ja tőkésítendő ós pedig 3% az alaptőkéhez csatolandó, 2°/

0-ból tartalék tőke alkotandó, mely arra szolgálna, hogy az osztalék kerek számához egy bizonyos összeg, akár néhány száz frt hiányoznék, ebből pótoltatnék, s ezt még az azon évi tartalékul leendő tőkéből is felhasználnám, ha a jelen évi osztalék különben a múlt évi mögött maradna. b) Minden nyugdíjazandó egyén kapna 10 egységet, minden segélyezendő család együttesen, a mint van, 3 egységet, ezenkívül minden özvegy 2 egységet, minden árva 1 egységet, pl. a tervezetben javasolt 400 frt nyugdíj mellett kapna egy özvegy 4 árvával (3— |— 2— |— 4 egység) 360 frtot, épen annyit kapna 6 egész árva ; egy magános özvegy kapna 200 frtot, egy egész árva 160 frtot. Az igy összeadott egységekkel osztatván a jövedelem, adja minden egyes egység összegét, ezt szorozva az egyes családok egységeinek öszszegével. kapjuk a család osztalékát. Nem korlátoznám, hogy csak 4 árva után járjon neveltetési pótlék. Az igy kiszámított összeg nagyon kevésben különböznék a javaslatban levő összegeknél, kivévén 1—2 egész árva és a 4 árván felüli létszámoknál. A tagsági dijak fizetését nem halasztanám októberre, hanem az év első negyedére tenném. Nagyon örülnék, ha a fentebbieket tekintetbe vennék a végleges megalkotásnál, egyben-másban talán módositva. De föltétlenül nem ragaszkodom hozzájuk, mert azt mondom „Vis clat qvi cito dat," és ha a javaslat szerint azonnal életbe léphet, míg a fentebbiek szerint, új számitások tétele miatt, el kellene halasztani, maradjunk a javaslat mellett. A számitások helyességeért feleljenek azok, a kik számították, s a kik értenek hozzá. Tanácsosnak látszik, hogy az első tiz évre szállítsuk le az osztalékot, mert az nagy baj lenne, ha később kellene leszállítani, mint arról a javaslat 22. §-a intézkedik ; szállítsuk le V

8 vagy XU részszel ; a segélyzendőkön ez által sérelem nem történik, hogy egy pár évi befizetés után aránylag busás segélyt kapnak, mig lia később kell leszállítani, a több éven át befizetőkön igen is történik sérelem. 10 év múlva úgy is új kiszámításnak kell bekövetkezni, s ha az akkori kiszámítás lehetővé teszi, ám emeljük fel akár magasabbra is, kiterjesztvén ezt a régiekre is. A 10 évenkinti kiszámítást mindenkorra kötelezővé tenném. A többiekre, mint kevésbbé lényegesekre, nem kívánok kiterjeszkedni, ón is csak ismétlem : Adj Uram, de mindjárt ! GARAMI.