Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Jelentés a soproni gyülekezetben gyakorlatba veendő belmissiókról

több csoportra, vagy os tályra kellene osztanunk s azoknak oktatását részb -n gyülekezetünkbeli tanítókra bíznunk, ily fánd-iágos munkát pedig az illetőktől ingyen nem ki mhatunk. Kívánatos volna te iát, ha ez ügyben Főtisztelendő Püspök Úr a h 4vbeli gyülekezet elnökségéhez sürgető megkere t intézne, hogy a konvent úgy a megfelelj h yiség, mint a hitoktatói tiszteletdíj előteremt-se t it a szükséges intézkedéseket tegye meg. A mvent pedig átirna a városhoz, hogy az mind!* ányban, úgy a tanterem, mint a hitoktatói ti-eé re nézve mielőbb határozzon. Tudomásunk V;MÍ orsolya-szüzek vezeié kólába és tanitónókép leánynövendék ját-, akik evang. hitokta á nitónő-képezde növend lályzatot nyerhessene nek ugyan egyik evang I is, hogy a helybeli álló polgári leánvis-i/.intén számos evang. nlakók is lehetnek, — • n részesülnek. A taiiogy a hittanból oszmán vizsgára jelentkez• észnél, de hitoktatást az év folyamán nem ny r: -W A polgári leányiskola tanulóinak evangyéliomi >/,<>nt vallásunkban való neveltetéséről s hittani osztályzatáról pedig egyáltalában szó sincs. Itt is mielőbbi intézk 'désre volna nagy szükség, hogy az illető, többn. ire jobb házakbeli, vagy vegyes házasságból származó serdülő leányok anyaszentegyházunktól teljesen el ne hidegüljenek s a zárdai nevelés hatása ellcnsúlyoztassék. Különben ez ügyben a szükséges lépések megtételére nagytiszteletü esperes urunkat kértük fel. Ezzel kapcsolatban Főtisztelendő Püspök Urunk fölkérendő volna az iránti kegyes intézkedésre, hogy a jövő kerületi gyűlésből a helybeli állami tanintézetek igazgatóságaihoz átirat intéztessék oly értelemben, hogy okt. 31-én itjúságunk a reformatio emlékünnepét ünnepelvén, e napon az evang. vallású növendékek a rendes tanórák látogatásának kötelezettsége alól egyszersmindenkorra fölmentessenek. Kellemetlen dolog ugyanis reánk nézve s a reformatio ünnep nagy jelentőségét az ifjúság öntudatában meggyökerezni nem engedi, midőn mi hitoktatók ez iránti kérelmünkkel az illető igazgatóságoknál évről-évre kopogtatván, vagy egyáltalában czélt nem érünk, vagy csupán csak a templomi ifjúsági isteni tiszteletnek megfelelő egy -szabad órát tudunk kieszközölni. Hátra volna még a kis-martoni evang. szórvány lelki gondozásáról s a kis-martoni katonai reáliskolában a bécsi cs. és kir. katonai superintendens által az anyaegyház lelkészeinek tudta és beleegyezése nélkül végezni szokott contirmatioi cselekvényről megemlékeznünk. Ez azonban már egyszersmind esperességi ügy is lévén, vele itt bővebben foglalkozni nem akarunk. Reméljük, hogy az esperesség és egyházkerület bölcsesége itt is megleli a kellő orvoslás módját. Mindezen röviden vázolt magasztos és áldást Ígérő, de nagy és nehéz lelkipásztori feladatnak pedig kellőképen csak úgy felelhetnénk meg ; a gyülekezezetünkbeli vallásoktatás fontos kérdését eredménynyel csak úgy oldhatnánk meg, valamint a kismartoni szórvány lelki gondozása s az ottani községi népiskolai, polgári és katonai reáliskolai vallásoktatás teljesítése csak akkor volna lehetséges, ha az egyházkerület, a soproni evang. convent és a kismártoni fiókegyház hozzájárulása mellett hitoktatási és missziói czélokra legalább is 800 frt évi segélyt bocsátana rendelkezésünkre. Ez esetben mi a helybeli és kis-martoni tanintézetek evang. vallású növendékeinek kellő hitoktatására ós a kis-martoni szórvány lelki gondozására vonatkozólag kötelezettséget vállalhatnánk. Igy azonban akaratunk vagyon a jóra, de hogy azt véghez is vigyük, nem tehetjük. Ezen a körünkben gyakorlandó bel missziónak nevezetesebb ágait érintő jelentésünket pedig azon alázatos kérelemmel vagyunk bátrak Főt. és Méltóságos Püspök Urunk elé terjeszteni, hogy azt — ha netán főpásztori bölcs helyeslésével találkoznék —tárgyalás és elfogadás czéljából ajánlólag a soproni evang. gyülekezet praesbiteriumához s az egyházkerületi gyűléshez juttatni kegyeskedjék. Mi Isten nevében a nekünk adott erő és talentum mértéke szerint szent lelkesedéssel fogunk a megszaporodott munkához, füleinkben csengvén Üdvözitőnknek ama buzdítása : „Légy hű mind halálig s neked adom az élet koronáját." Lépj elö ! Nyitva áll a munkatér, Ha szivedben ég szeretet, Mutasd meg, hited mit ér, S általad Urad mit tehet ! ? Áldást hints, nézd, itt a nagy mező: Lépj elö ! A kegyelemnek Istene vezérelje s támogassa gyenge lépteinket és áldja meg jóakaratú szent