Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Hörk József. Női ideálok

387-ben, jóval húsvét után volt, hogy egy végtelen boldogitó hirt hallott ; — fia megtért, — megkeresztelkedett ! ! A dicső Ambrózius püspök vette őt fel a keresztyénségbe 387 húsvétján. — Istenem ! Istenem ! zokogá hálatelt kebellel, könnyekkel szemeiben, mégis meghallgattad kérelmeimet! Mégis teljesitéd legforróbb óhajtásomat ! Igen ! Igen ! Monika reménye beteljesült. Monika vágya teljesedésbe ment. Jól mondotta később maga Augustinus, hogy Isten épen akkor hallgatta meg édes anyja kérelmét, mikor az már-már azt hitte, hogy teljesen elfordult tőle. Nem lett-e belőle igazi keresztyén, nem lett-e belőle még püspök is szülötte földjén, hazájában? Nem lett-e belőle egyike a legnagyobb egyházi atyáknak ? — A legnagyobb keresztyén tudós, iró, pap a maga korában? Ime, miképen teljesült egy nemes, egy igaz, egy ájtatos, egy szerető keresztyén nő és anya reménye ! Nem mutat-e nekünk nagyszerű példát a Monika esete arra, hogy sohasem szabad letennünk az Isten jóságában, irgalmában, kegyelmében vetett hitről, reményről ? — hogy reményünk, ha az erkölcsös, ha az isteni tartalmú, mindenkor teljesülhet!? Nem mondhatjuk-e méltán Mónikát, — Augustinus anyját, a remény angyalának. — a ki egy egész életen át remélt . . . remélt ... és végül is látta reményeinek beteljesülése napját ! ? Igen ! — Igen ! — Monika a remény angyala ! —• Anyák, — az ő példája tanitson titeket reá, hogy ha gyermekeitek körül megtettétek azt, -— a mit megtennetek kell, — az Isten meghallgatja kéréseiteket ! De, ha netalán nem úgy történnék, mint azt ti várjátok, ... ne zúgolódjatok, — mert Monika 33 éven át hasztalan remélt, — de sohasem zúgolódott ! ! VI. Bóra Katalin, Luther neje, a lemondás, a házi erények angyala. Szülei elszegényedtek. Mit használt, hogy nemesi családból származott, ha a nélkülözés mindennapos volt házukban ? ! — Sok minden kellett volna ós sok minden hiányzott ! — Minden nap egy-egy lemondást hozott! — Majd erről, majd arról kellett lemondania, — mig végül — azt kivánták tőle, hogy mondjon le egyszerre az egész világról. Kicsiny gyermek volt még, midőn ot — látván, hogy nem neveltethetik úgy, mint kivánnák, beadták a Grimma melletti, úgynevezett niniptscheni kolostorba. — Apáczává lett ! Szülei kivánták és ő engedelmeskedett ! Még meg sem ismerhette az életet, — még reá sem mosolyogtak annak örömei, még meg sem Ízlelte mézét, édességét, már is lemondott róla! — Lemondani, . . . lemondani! Könnyű azt csak elmondani ! ... De megtenni ! ... 0 megtette ! . . . A zárdában a sok lemon lás közben is, a sok fárasztó, testi-lelki foglalkozás közben is deli szűzzé fejlett! —- A sötét falak között is . . . fejlődött a virág! Majd csodálatos dolgok történtek ! — A sötét falak közé behatolt a nap világossága. — A dohos kolostori levegőt is felüdité a friss szellő, — mely a külvilágból hatolt belé . . . Új lélek kelt az egész országban ; megjelent ez nemsokára a zárdában is ! A zárdai szüzek a szabadság szellemét látták benne ! Es nem csalódtak ! Es a szabadság nemsokára csakugyan szemmel látható alakban jelent meg a kolostorban. A reformátió elvei a kolostorok ellen is fordultak és a torgaui városi tanácsos, Koppe Lénárd, megjelent a zárdában, hogy kiszabadítsa onnan a szabadságra született lelkeket. 9 nemes kisasszonyt vitt el és átszállította őket a kétnapi járóföldre fekvő Wittenbergbe — s ott előkelő polgári házakban helyezte el őket. — Bóra Katalin is köztük volt ! Lnther is gondoskodott róluk és a választó- . fejedelemtől segélyt is kért számukra. — Ez 1523-ban történt. A szüzek mind szépen kifejlett ifjú hajadonok voltak. — Bóra Katalin 24 éves ! Luther addig-addig ajánlgatta őket nemes, előkelő uraknak és polgároknak, tudósoknak és papoknak feleségül, — mig végül Bóra Katalin, kit kettőnek is ajánlott, kijelentette, hogy ő vagy Amsdorf, vagy Luther felesége lesz, — másé senkié ! — Erre Luther szivében is gyors elhatározás kelt és 1523. jún. 13-dikán eljegyezte magának Bóra Katalint s az nap még egybe is kelt vele a városi jegyző Reichenbach házában. — Jún. 27-dikén azután megtartotta fényesen, sok barátai jelenlétében a lakodalmat. Bóra Katalin, kit férjével a városi pap, Bugenhagen esketett s kinek esketésénél a reformátió annyi nagy embere volt jelen, — még a nagy jogtudós dr. Apel jogtanár is az egyetemről, — türelemmel várt, — míg az jött, — kit ó nagy szivéért, nemes lelkéért, — fenkölt gondolkozásáért — végtelenül tisztelt, — imádattal szeretett. És „a türelem rózsát terem!" „Várt leány, — várat nyert!" — Boldog, végtelenül boldog volt !