Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Magyar Protestans Irodalmi Társaság

evangelium szellemében nevelni megszokja. — Vé­gül hathatós eszköznek tartja a vallásos íra­tó k terjesztését, amely téren maga e társaság is a legáldottabb munkát végzi. — Megpendítette még ennek kapcsán az evang. szövetség alapítá­sát is. — Gyurátz Ferencz püspök ezen érde­kes és értékes előadásért elismerését fejezi ki Szabó Aladárnak s ezen belmissiói munka fel­adatát. czélját e szavakban foglalja össze : Az evangéliumot a templomból az életbe kell kivinni. Az evangelium fa, melyről annál több gyümölcs hull, mennél többet rázzák. E rázás a papság kö­telessége és szent hivatása. Érdekes adomát mond el Zrínyiről, kinek seregében voltak káromkodó és éneklő katonák. Mikor kérdezték tőle, miért tűri seregében ezeket, azt felelte : a káromkodó katona ha az ellenséget látja, mielőtt neki menne, meg­kérdi hányan vannak, az éneklő katona nem kér­dez semmit, csak megy feladatát teljesiteni. Ezért az evangelium áldó munkájának megkönnyítésére szolgálnak a gyülekezeti énekkarok is, melyek szer­vezését ajánlja. Majd elmondja a vallásos esték tartásának módját. Rámutat arra, Hogy annak a szegény falusi embernek alig van egyéb szórako­zása. mint a korcsma, de szívesen követné pap­ját. ha az jobb utat mutatna neki, személyesen vezetve őt. Ez által a papnak tekintélye, befolyása is emelkednék, a nép pedig közelebb simulna papjához s az által a templomhoz is. Nálunk pe­dig solisem szabad felejteni, hogy a papi állás nem szentség, hanem annak fényt csak az egyén kölcsönöz. — Csiky Lajos debreczeni theol. ta­nár kijelenti, hogy ezentűl Bebreczenben is szor­galmazni fogja a prot. estéket. — Az elnök fel­hívja a jelenlevőket, hogy miután Szabó Aladár és Gyurátz Ferencz püspök kijelentéseit min­den igaz protestáns nyugodt szivvel, sőt örömmel aláírhatja, most már ezen eljárás megvalósításá­nak a mikéntjéről kellene tanácskozni. — Kecs­keméti István N. kolozsvári theol. tanár kije­lenti, hogy e tekintetben sablonokat megállapítani nem lehet és nem is szabad, mert a fő csak az, hogy egyházainkban pezsgő evangeliumi élet le­gyen. — Z o v á n y i Jenő. tiszaföldvári ref. lel­kész positiv javaslatot nyújt be, mely szerint mondja ki az értekezlet, hogy az evangéliumnak a gyakorlati életbe való kivitelét, tehát az evan­gelisátiót szükségesnek tartja s az e téren eddig­elé történt működést mindeddig evangelium-elle­nesnek nem tartja. — Lévai Lajos ref. lelkész saját munkáját vázolja s tapasztalatból ajánlja a vallásos esték tartását, kívánatosnak tartja, hogy a konfirmandusok oktatását csakis a papok és pe­dig azok is lelkiismeretesen végezzék s végül kü­lönösen a könnyebben elszakadó szórványbeli hi­vek megmentése érdekében vallásos iratok terjesz­tését látja szükségesnek. — Amint ebből látszik, a konfirmandusok oktatása ügyében még a ref. testvérek nincsenek azon fokon, melyen az evang. egyház tagjai állanak s ez olyan hiba, melyen csakugyan mielőbb és alaposan segíteni kell. — Dr. Masznyik Endre az evang. szövetség esz­méjét nem tartja sem helyesnek, sem szükséges­nek, sőt ezzel maga az egész üdvös ügy odiosussá is válhatik. Rámutat arra, hogy az evang. egyház­ban a lelkészi értekezletek már minden fokon életbe léptek, azok feladata az e kérdések feletti tanács­kozás, az ez ügyben való tömörülés. Aztán itt van maga az Irodalmi Társaság, mely irataival már a belmissió egyik ágát sikeresen műveli s most ván­dorgyűléseivel egy másikat kezdett meg művelni. Alakítson e Társaság a vidéken is mintegy fiók­egyesületeket s legyen útja olyan czéltudatosan evangelisáló, mint volt Pál apostolé. Különben az egész belmissió megoldása az erre fogékony lelkű theologusok képzésétől, tehát egy evangéliumi egészséges szellemű papi nemzedék nevelésétől el nem választható. A szekták oka is legnagyobb részben a papság gondatlansága, nembánonisága, s az orvosság egy szóval: a munka. — Dr. An­tal Géza gynm. vallástanár, Lévay lelkész ós Szőts theol. igazgató rövid helyeslő felszólalásai után az értekezlet határozatul kimondja, hogy első és legfőbb szükségnek tartja az evangeliumszerü épitő munkának minden téren való lelkiismeretes­művelését, miért is ezen szent ügy érdekében a magyarhoni mindkét e-vang. egyház lelkészi ka­rát, de egész közönségét is munkálkodásra szólítja fel. — Ezzel az értekezlet s vele az Irodalmi Társaság pápai hivatalos szereplése véget ért. Az egésznek lefolyása minden tekintetben igen szép, emelő, épitő volt. — Csak azt a szerény óha­junkat ajánljuk itt a Társaság vezetőinek szíves figyelmébe, hogy a közgyűlés maradjon közgyűlés ós a felolvasásokat tpgye a közönségre nézve esteli élvezetté, protestáns estévé, mert igy a közönséget a tárgyak halmaza kifárasztja. Másodikul azt ajánl­juk: mindén ügyet jól előkészítve vigyen az érte­kezlet elé, s ne adjon alkalmat ellentétes, felvilá­gosításokat kérő felszólalásokra, mert ez a Társa­ság érdekeit aligha támogatja. - Másnap, 20-án, a vendégek egy része a vendéglátó pápaiak tár­saságában a Somlyó hegyére tett kirándulást, yr. A mosonyi egyházmegye egyhangúlag Ring­bauer Gusztáv rajkai lelkészt választotta espe­resévé, ki húsz év óta jegyzője már az egyház­megyének ; jegyzővé Wenk Károly néinetjárfalusi lelkészt tették. Az eperjesi ág. h. ev. 1. egyház n agy jól te­vője, B e r fü r fii 'Üozsel Göll.' TMlffF'in'iSiképének ünnepélyes leleplezése alkalmából f. hó 23-ikán igen sikerült emlékünnepet tartott a főiskola dísz­termében. A terem a karzattal együtt zsúfolásig telt meg a hívekkel. Ifj. Draskóczy Lajos re­mek emlékbeszédében magasztalta az ünnepelt­ben a kitűnő tudóst, a lánglelkű hazafit s az ön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom