Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Kovács Sándor. A kuruczvilág kültő asszonya

•is elválasztja az életfelfogás különbözősége. Az államférfi megalkuszik a viszonyokkal, a harczmezőn nem a személyes bátorság vívja ki már a győzelmet, a családanyák a házi tűzhely mellől az udvari élet szemkápráztató ünnepségeire vágyódnak, ragyogni tudás a boldogságuk. Az idealisták kis csoportja követte fejedelmét Rodostóba megosztani vele a hontalanságot, a mint a diadalokat és hatalmat megosztották. A nagyobb rész honn marad, élvezni a békét, nyugalmat, sóvárogni a királyi kegy sugarai után. Annál dicsőbb azok neve, a kik hívek maradtak mind halálig. Petrőczy Kata Szidónia élete azt is bizonyítja, milyen jelentékeny tényező a nő, a honleány minden nemzeti mozgalomban. Ellenök nem lehet győzni, velők együtt harczolva biztos a diadal. Ezt az igazságot politikai pályája kezdetén a nagy lélek éles látásával ismeri föl Széchenyi a XIX. század forradalmának megindítója, a midőn első nagy művét, a Hitelt „honunk szebblelkü asszonyainak"' ajánlja. A legszentebb meggyőződés hangján szól hozzájok: ..Annyi nemes és szép, a mi az emberiséget fölemeli, a ti nemetek műve. Ti viszitek karjaitokon életbe a kisded növendéket s jó polgárrá nevelitek ; a ti nemes tekintetekből szí a férfi, lelki erőt s elszánt bátorságot. Ha léte alkonyodik a haza ügyében, ti fontok koszorút homloka körül. Ti vagytok a polgári erény s nemzetiség védangyalai, mely nélkületek, higyjétek, soha ki nem fejlik, vagy nemsokára elhervad, mert ti vontok minden körül bájt és életet. Ti emelitek egekbe a port, halhatatlanságra a halandót. Üdvözlet ós hála néktek!" KOVÁCS SÁNDOR. BELFÖLD. A pádári anyaegyházhoz tartozó meleghegyi leányegyházban Matheid esz Sámuel eperjesi képezdész választatott meg tanítóvá. A derencsényi anyaegyházban megüresedett tanitói állomásra öten jelöltettek: Burró Imre pápocsi. Laurencz y János gesztesi, K1 i n c z k ó István lukovistyei, Hrvol Dániel pongyeloki és Holkó Lajos tót-pokorágyi tanitók. VálaSZ a „Cirkevné Listy" f. é. 3. számában megjelent ily czimü czikkre : „Základina Tranovshého.

u Az idézett czikkben beszámol Kmeti János, a liptói egyházmegye esperese s a Tranovskyalap ideiglenes kezelője, a nevezett alap ez idő szerinti állásáról. Ez teszen, a mint kimutatja 655 frt s 27 krt. Azután tartozó kötelességének jelenti ki az adományozókkal szemben, hogy megismertesse velők s az idézett egyházi lap t. cz. olvasóival a dunáninneni egyházkerület, utolsó közgyűlésén hozott következő határozatát: 41. A Tranovszky György alapítványra vonatkozólag, jelenti püspök úr, hogy a m. é. jkv. 37. pontja s az arányosításról szóló egyházi törvény 10. §-a értelmében felhívta az alapot kezelő nagy-palugyai lelkész-esperest Kmeti Jánost az elszámolásra; de ez ügy érdemében mindeddig választ nem nyert ; ennek folytán javasolja, hogy az alapítványt, mely a mult évi leszámolás szerint 569 frt s 32 krra rúgott, kezelő esperes, a ft. tiszakerületi püspök szives közvetítése mellett felhívandó az elszámolásra s az alapítványi tőkének átadására ; — az általadott tőkének kezelésére volna felkérendő a kerületi pénztáros Grünt h er M. Y. ; — az egyetemes egyház híveinek megnyugtatására jegyzőkönyvileg kiemelendő, hogy az alapítvány a dunáninneni egyházkerület kezelésében is, az eredeti rendelkezés szerint egyetemes jellegű marad (segélyezhetők t. i. az alapítvány kamataiból a szláv egyházakban működni készülő theologusok s tanítóképzősök, legyenek bármely intézet növendékei, ha csak a magyarországi ev. ág. hitv. egyházhoz tartoznak — s hogy az alapítványra vonatkozó szabályzat tervezetének elkészítésére kéressék fel, mint beavatott, a barsmegyei esperes Raab Károly. — A kerületi közgyűlés elfogadja az előterjesztett javaslatokat; felkéri a püspök urat az ezen ügyben való erélyes eljárásra s nt. Raab Károlyt az alapítványra vonatkozó szabályzat tervezetének mielőbbi elkészítésére. — A kerület ezen határozatát Kmeti János esperes úr jónak találja csakis kivonatilag ismertetni az „egyházi lapok

1' olvasóival s következőleg apostrofálja : — A midőn a tiszakerületi püspök úr ez ügyben nyilatkozatra felhívott, — átnéztem azon urak névjegyzékét, a kik a hires határozatot hozták s nem csekély meglepetésemre azt találtam, hogy — Bal tik püspök urat sem véve ki, egyetlenegy sem járult egy árva fillérrel sem a Tranovszky-féle alapítványhoz. Azután igy folytatja : Elismerem, hogy az Úr elbocsát annak aratására is, a miben nem munkálkodtunk (Ján. 4, 38), hanem, hogy a dunáninneni kerületnek legyen joga a Tranovszky alapítvány kizárólagos élvezetéhez, mely a liptói egyházmegye kezdeményezése folytán keletkezett, általa volt mindeddig hűségesen gondozva s a szláv áldozatkész nép filléreivel gyarapítva, — még pedig isteni küldetés nélkül, arról ugyan meg nem győz semmiféle doctor theologiae. Előnyös igaz, ott is venni, a hová nem tettünk semmit; hanem az ilyen eljárás se nem keresztyéni, sem nem igazságos. Előnyös igaz az is, hogy idegen szép rétet lelegeltetünk, — jószágunk a mellett gyarapodhatik ugyan, hanem az ilyen eljárás se nem keresztyén, — de még nem is gavalléros. — Javaslatát a méltóságos püspök úr azzal okolja meg, hogy hivatalos felhívására nem feleltem s 1895.