Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Gaal Mózesné. Az én meséskönyvem

- Menjenek egyenesen. Ne forduljanak anynyit vissza, az nem illedelmes. A két gyermek hallgat és tovább megy. Két kicsiny szivben egy bűvös virág hervadásnak indul. * * Majd a kertben játsznak; szép űri kertben kőkerítéssel, aranyrácsos ajtóval. Künn is játszik kettő. Annyi szeretettel néznek a kertbe, a más kettő olyan sóvárogva tekint kifelé. Négy piczi kacsó benyúl a rácson és más négy piczi kacsó odabenn mohón szorongatja őket. — Jöjjenek el az ajtótól; hangzik belülről a rideg parancs. És vissza-visszapillantva engedelmeskedik két ártatlan galamb szárnyaszegetten. Mit tudják ők, hogy miért kell nekik távozniok? Később majd észreveszik a ruha, a lakás, a környezet külömbségét és egykor — sok idő multán — már ezt sem látják többé ; hisz az a külömbség oly űrt vont közéjük, hogy számukra azok nem léteznek többé. És a virág elhervadt örökre; az a virág, melynek neve : emberszeretet. Kegyelet, részvét, szeretet ! Melegágya az anyai szív. Csak ettől a szívtől kaphatja a gyermek a szeretetet — a mindent átkaroló, mindent megaranyozó szeretetet. Szeretetet, mely nem ismer külömbségét ember és ember között. Szivet, mely szeret mindent és mindenkit, míg kicsiny; mely később szeret mindenkit, ki jó és becsületes Szeret mindent és mindenkit! Az ám. Hisz az a kis elme megszemélyesít mindent maga körül : a kő szeretni tud, a fű örülni; neki mesét mond a gyíkocska ós a fa sir, lia a fejsze rácsap. Saját lelkéből lehel lelket a holt tárgyba. Lám, odalép a karácsonyfához, gyöngéden megcsókolja egyik ágát, aztán feléje tárja kis karjait: — Szeretlek karácsonyfa, — szép, szép karácsonyfa ! Vagy épít kis asztalánál. Ölébe kapja báránykáját : — Nézd, báránykám, hogy építek én ! Máskor kezébe akad egy csomó hervadt rózsalevél. Játszik vele. Később a cseléd összesöpri. — Nem szabad — tiltakozik a két éves gyermek. — Hiszen szemét. — Ez nem szemét — szól méltatlan hangon — ez rózsa — szép piros rózsa — és megvédi kincsét. A gyermek játszik a dobbal, megúnja aztán — elhajítja. A mama mindent lát, de nem szól. Majd lefekszik. — Játszunk, kis mamám — kér a gyermek. — Most nem, fiam, de holnap igen : katonásdit, trombitával, karddal, puskával .... — Dobbal is ... . teszi hozzá a gyermek sietősen. — A dobbal nem, mert a dob elment. — Télem a dobot .... mondja ő. — Nem lehet, elhajigáltad szegényt, — most olyan szomorú. Egy pillanatig mély csend. Egyszerre megreszket az ajkak széle, két forró csepp hull a mama kezére, aztán egy édes fej betemetkezik a vánkosok közé. Mély csend .... — Nézd fiacskáin, itt a dob. Megjött, mert hogy te — sajnálod. Két kövér kacsó mohón megragadja a dobot, a vonagló ajk azt suttogja : — Bocsáss meg édes dob, nádon szeletlet. A dob a párnára kerül, mellé egy kis fejecske. Már semmi nesz. A kis fej még egyszer fölemelkedik : — Mái nem halatszit a dob. Behunyta szemét — mái alszit szedény dob. Lezáródik két szempilla, melyen két fényes csöpp csillog. És a mama nézi, nézi, .... az a két fényes csöpp szivét egy menyországgal tölti el. (Folyt, köv.) Pálvázat. A contirmatiói oktatás, mint a vallástanítás betetőzése, már ezen tekintetből is igen fontos ; fontosságát csak fokozza napjainkban a vallásos szellem romlása, és az egyházpolitikai törvények által előidézett helyzet veszélyes volta. Egészen alkalmas tankönyv hiányát az is bizonyítja, hogy sokféle tankönyvet használunk, de azok nagy része régebbi időből maradván reánk : az új helyzet kívánalmaira nem lehettek kellő tekintettel. Nagyon kívánatos volna tehát olyan confirmatiói tankönyvet használnunk, mely a tantervnek, a konfirmatiói tanításra fordítható időnek, a mostani helyzet szükségeinek követelményeit figyelembe venné. Ezen segíteni óhajtván, pályázat által kísérlem meg ilyen alkalmas mű előállítását. Száz forint pályadijat tűzök tehát ki confirmatiói tankönyv megírására (ág. hitv. evang. növendékek számára, magyar nyelven). — A díjat csak kiadásra érdemes mű kapja meg. A tulajdonjog fele részben a szerzőé marad, fele részben az enyim ; az esetleges tiszta jövedelemnek engem illető részéből ismét pályadijat szándékozom kitűzni. A pályaművek idegen kézzel irva, jeligés levélkével hozzám 1897 okt. l-ig küldendők be. Orosházán, 1897 apr. 28. VERES JÓZSEF.