Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értesítők - Kassa

nek a k a t Ii. érdekek alá rendelése. Ha ezt nem tudjuk keresztülvinni, lia nem tudjuk akár a politikai, akár egyéb érdeket most az utolsó órában alárendelni a kath. közügynek s nem tudjuk tömöríteni az összes igazi kath. erőket és tényezőket, akkor nem érdemeljük meg, hogy sorsunkat magunk intézhessük el." — Bezzeg felzúdulna a r. kath. sajtó, ha protestánsok ily nyiltan mernék követelni, hogy a politikai és egyéb érdeket alá kell rendelni a prot. érdeknek ! Magyar zsidó szemle. „A rabbi seniinarium, melynek néhány éven át száznál több növendéke volt, az utolsó években tanulóságából sokat vesztett. Öt év óta állandó apadás állott be, úgy, hogy jelenleg a növendékek száma nem haladja meg a hatvanat." Okok: a korszellem, mely a theologiai pályának nem kedvez ; a rabbi pályába vetett bizalom megingott; a kellő előkószités hiánya. „Bármikép alakuljanak azonban a viszonyok, bizonyos az, hogy a magyar zsidóság legsúlyosabb károsodásával járna, lia a rabbik jelenlegi szinvonala hiányos kiképzés következtében még alább szállana, ha a rabbiság az életben hajótörést szenvedettek mentő deszkájává degradálódnék." Hajnal, A lelkészképzésről irva, azt fejti ki, hogy „lelkészképzésünknek egy sereg hiánya van, s ez nagyon természetes : mert nem vesszük tekintetbe sem az ifjak egyéniségét, a kik a lelkészi pályára lépnek, sem az Isten evangeliomának, sem a tudománynak követelményeit. Lelkészképzésünk ennélfogva sem nem magyaros, sem nem gyakorlatias." A kassai ág, h. ev. egyház évkönyve az iskola és egyház kül- és beléletének minden fontosabb mozzanatairól megemlékezik. Az iskola mult évi vagyona volt 76970 frt 48 kr. A tanulók száma volt 195. A tantestület a inilleniumi ünnepélyt lelkesen ünnepelte meg s ez alkalomra egy gyönyörű zászlót készíttetett, melynek előállításához a növendékek 74 frt 67 krral járultak. Közli az évkönyv az ünnepély sorrendjét és Augusztiny Elek igazgató ünnepi beszédét. A tanitói szakkönyvtár köteteinek száma 951-ről. 974-re emelkedett; az ifjúsági könyvtár jelenlegi állománya 408 kötet. Az iskola szorgalom és haladás tekintetében egy jól szervezett intézet minden feltételeinek megfelelt. Az egyházi hagyományok és alapítványok főösszege 1870—1896-ig kiteszen 71890 frt 88 krt. A mult évben Dr. Weitzenbreier Frigyes az iskolának 500 frtot. Maiéter Vilmos az egyháznak a tornyok kiépítésére 1000 frtot hagyományozott. Az egyház bevétele : mult évi maradvány 4980 frt, gyűjtésekből 169 frt, persely 176 frt, kamatokból és segélyekből öszszesen 11621 frt 58 kr., ebből fedeztetvén a kiadás, maradvány volt 7144 frt 1 kr. Ez évi költségelőirányzatában szükséglet 4948 frt 91 kr., fedezetnél 100 frt hiány mutatkozik. Az egyház vagyoni állása 16838 frt 93 kr., 962 frt 40 krral több, mint a mult évben. Az egyház mult évi történetét külön czim alatt tárgyalja az évkönyv. Befejezésül áll a templomban a haza ezredéves fennállásának évfordulója alkalmával lelkész által elmondott egyházi beszéd. Evang, Glocken. Nein tetszik neki, hogy a miniszter Kolozsvárra tervezi a prot. theol. facultást, mely úgyszólván kivül esik rajtunk, holott Budapest az egyházi érdekeknek jól megfelelne ; úgy látszik : a budapesti egyetemet kath. jellegben akarná tartani. Nem tetszik neki továbbá az, hogy a miniszter jóakarata nem azon érzelemből származik, hogy az evang. egyház iránt igazságos legyen, hanem abból, hogy a lelkészek képzésére az államnak befolyást szerezzen. A kormány valószinüleg azt akarja, hogy mint a falusi jegyzők, anyakönyvvezetők, megyei hivatalnokok stb, a kormány intésére mindig készek, úgy a lelkészeket is a maga mindig készséges eszközévé tehesse. Ez nem válnék az egyháznak javára, de nem az államnak sem. Vigyázni kell, timeo Danaos ! Az egyenjogúság követelményeit minden téren sürgetni kell ugyan, hanem az önkormányzatra káros befolyásnak szilárdan ellene kell állani. Sárospataki Lapok, „Legelső sorban is azt várjuk egyetemes konventünktől, hogy reíorniátus egyházunknak úgynevezett államsegélyezési ügyét a lehető leghatározottabban sürgesse az államkormánynál. Ha már bele mentünk a viszonyok tűrhetetlen nyomása alatt abba, hogy palliativ szerekkel segítsünk nyomorúságunkon, — lia már a közvélemény teljes határozottsággal a mellett nyilatkozik, hogy csakis igy tudunk megélni, — ha már nem vagyunk hajlandók várni s még kevésbbé van meg az a szándékunk, hogy az 1848. X'X. törvényczikk teljes keresztülvitelét követeljük, pedig csak az lenne az egyedül jogos, mig a mostani nem más, mint alamizsna kérés: akkor elengedhetlen kötelessége konventünknek az, hogy ezt a bizonyos tekintetben lealázó, jogainkat csorbitó segélyt, minél előbb eszközölje ki a kormánynál. Nagy bajunk az nekünk, hogy a legégetőbb szükségeinket is csak olyan közönyösen, olyan hidegen veszik azok, a kiken megfordul a dolog. Konventünket sokan illetik s talán nem is ok nélkül, azzal a szemrehányással, hogy nem elég határozott. Közel három teljes esztendeje lesz annak, hogy a jelentő-ívek alapján Kenessey Béla kimutatta s a konvent határozata folytán a kultuszminisztériumhoz felterjesztette szükségleteinket. S hol vagyunk? Ott, a hol voltunk. Az igaz, hogy Ígéreteket kaptunk ; a képviselőválasztási mozgalmak között nyilatkozatokat hallottunk, de a segély, az nincs sehol s a retormátus lelkészség körében az újabb időben a legmegdöbbentőbb esetek fordulnak elő, a melyek-