Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Weber Samu. Kiváló uraink, mint egyházunk oszlopemberei

abecedarijs inodulata. Oui adjecta Triga Orationum de excellentia : I. Monarchia Hungaricae ; II. vitae aulicae; III. virtutis bellicae. Deproperante Joanne Horváth de Palocy Ungaro . . . Anno MDCXX1X." Ezen- 13'A, ivnyi mű szintén egy prot. család ivadékának Bethlen István Huny ad- és Mármaros vármegyei főispánnak ajánltatott. Százakra menő azon szepességi nagy uralkodó családok ivadékai, kik, mint világi nagy urak, protestáns szellemben neveltettek, egyházukhoz ragaszkodtak, mint a vándor édes hazájához, tettel is készen állván annak segítségére. — Azóta az idők nagyon változtak, — a mi kárunkra. Tisztelet a kivételeknek; de manapság az egyetemekről hazakerülő úrfiak már nem igen egyházfenntartó szellemben működnek, oszlopemberei minden más, néha egyházellenes iránynak is, szent vallásukról megfeledkezvén, melynek éltető emlőin felnevekedtek. A protestantismus első éveiben semmiben sem szenvedtek egyházaink nagyobb szükséget, mint jól szervezett ev. iskolákban, melyekből tanítók és papok kikerülhettek volna a mindenütt sűrűen támadó és terjeszkedő reformátió szolgálatában. Főuraink e hiányon is segítettek. Maguk költségére alapitói lettek az u. n. nemesi, vagy mágnási iskoláknak, melyekben tanítói és papi képesítést is lehetett kapni. Csak a kis Szepességen négy ily iskolával találkozunk, mely a hitjavítás erős oszlopául bizonyult. A Görgeycsalád a hitújítás buzgó hive volt. Görgey Kristóf lö9Ü-ben és Görgey Jordán Szepesmegyének 1599-ben alispánja Görgőn, Lőcse mellett létesítettek ily iskolát, mely 1670-ben az országszerte kezdődő protestánsok elnyomatása folytán nagyobb biztosság kedveért a család ősi fészkébe Topporczra helyeztetett át, hol még 1704-ben virágzott és teljesítette kötelességét a prot. egyház irányában. A görgői és topporczi iskolákkal egy időben keletkezett egy harmadik nemesi iskola Markusfalván. Igló mellett Mariássy Pál kezdeményezése folytán már 1569-ben. 1577-ben S tenez el Jakab, mint az iskola rektora, szerepel. Az ellen-reformátió elseperte ezen intézetet. Sokkal tovább, egészen a szatmári békéig 1711 -ig fennállottá negyedik nemesi iskola Néhrén-Nagy-Eőrön, melyet Gradeczi S tán si t h Horváth Gergely 1584-ben alapított. Az alapító maga az akkori idő legtudósabb férfiaihoz tartozott, 7 évig tanult a külföldi egyetemeken és maga is tartott előadásokat intézetében a dialektikából, rhetorikából és ethikából. — Ha még a jelenben is ily főurakkal dicsekedhetnénk, egészen másképen fejlődhetett volna iskolaügyünk. Alig szorultunk volna állami segélyre, alig esett volna nem egy felekezeti iskolánk a községi, vagy éppen az idegenszerű állami intézeteknek, alig volna oly nagy a gondunk a létesítendő árvaházak és a felsőbb leányiskolák körül, mely téren a gazdag kath. egyházzal a versenyt nem tudjuk kiállani. A protestantismus, mint eszme, anyagi eszközökre is szorul, hogy testet és alakot nyerhessen a községben és intézményeiben. Különösen az alakulás idejében sok pénzre volt szüksége az egyháznak, hogy szükségleteit kielégíthesse és a haladásnak hódolhasson. De voltak is Mecenásai, kik nyílt erszényökkel enyhítették az egyház gondját és élve-halva nagy összegekkel támogatták és segélyezték a szűkölködőket. Álljon itt egy példa a sok közül. Gróf Thurzó Elek kúriai bíró 1543-ban végrendeletileg a lőcsei egyháznak 10,000 forintot hagyott, mely a mai pénzérték szerint legalább 100,000 frtot tett ki. A kamatok a többiek között fordíttattak a lelkészek segélyezésére, hogy az isteni igét híven hirdessék és a tanulók támogatására, hogy tanulmányaikat folytathassák. — Ma hiába keresünk ily áldozatkész Mecenásokat, kik a hivataloskodó lelkészek,, vagy csak pályára készülő ifjak hathatós segélyezésére gondolnának. Pedig sajnos, hogy éppen e téren a szükség nagyobb, mint valaha. Papjaink legnagyobb része véginséggel küzd és a legjobb ifjak hátat fordítanak a theologiának és más, jutalmazóbb pályára lépnek. Es az mind oly időben történik, hol fennen hirdetik a vallásegyenlőség phrásisát, csakhogy nekünk a koldusbot, a más egyháznak a milliomok jutottak osztályrészül. A Válság annál fenyegetőbb, mert a község alapja is sok helyütt inog: tagjai kezdik a papi functiókat mellőzni, a téritvények kárunkra gyakoriak, a kitérések egyházunkból sűrűen ismétlődnek és az egyháztagok közömbössége napról-napra nővén, századokon át kipróbált szentesitett törvényeinkre már nem támaszkodhatunk. Jó lesz olyan tapasztalásokat is tekintetbe venni azoknak, kik az egyházpolitikai törvények-