Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Költemények - Sántha Károly. Ezredéves ének

"ben az idegen zsoldosok Esterházy zászlói alatt orvul támadnak a polgárságra, két templo­mot felgyújtanak s ezernél jóval több lelket fel­konczolnak. az iró ezt egész hidegen az eretnek, pártütők és hazaárulók méltó büntetésének veszi. Azon nyilvánvaló igazságból, hogy Csepreg mig az evangéliumnak hódolt nagy, népes ós virágzó volt, erőszakos áttéritése után pedig szemlátomást hanyatlott, az elfogult iró épen ellenkező követ­keztetést von le. Jól esik azután ilyen elfogult irók után olyan igazságszerető történettudóst is hallanunk, mint Paul er Gyula, ki a Wesselényi ós társai összeesküvéséről irott jeles monográfiájában a félelmes és gyűlölt nevü Yitnyédy Istvánt, ezt az igazán páratlan buzgalmu lutheránust, úgy jellemzi, mint az összeesküvőknek talán legvak­merőbb, de mégis legjellemesebb társát, a ki nem árulkodott titokban, mint a többiek, hanem önzet­lenül és forrón óhajtotta nemzetének szabadságát és épen ezen hazaszeretete ragadta őt meggon­dolatlan lépésekre. Kisérjük azután figyelemmel, hogy a millen­nium alkalmából hány plebánus és kanonok vál­lalkozott megyei és városi monográfiák Írására. Ha ezek katholikus felfogásukat ilyen közérdekű, a nemzeti és közművelődési viszonyokat szintén tárgyaló munkákba is bele viszik, melyek már tárgyuknál fogva nagyobb olvasó közönségre szá­mithatnak, úgy ez reánk nézve annál rosszabb. Sopronvármegye monográfiáját például a tör­ténelmi társulat egyenes ajánlatára dr. Balics Lajos czenki plebánus, ismert r. kath. egyháztör­ténetiró fogja megirni. Pedig mily szerepe volt itt hajdan és van még ma is az evang. egyház­nak! Megkerülheti-e ő e kérdést? Es lia nem, miként fogja tárgyalni? Pedig csak nem oly régen vágta arczunkba P ó d a apát is a soproni r. kath. parochia történetében (Sopron. 1892.) hogy a prot. prédikátorok a németséget, a plebánusok a ma­gyar szellemet terjesztették. Az persze, hogy Sop­ronnak eleitől fogva voltak külön magyar papjai ós tanitói, itt ismét nem jön számításba. Komáromniegye monográfiáját régebb idő óta Gyulai Rudolf benczós pap irja. Győr ós Esz­tergom régiségeivel Villányi Szaniszló, szinte benczés foglalkozik. Pozsony város történetét dr. Ortvay Tivadar kath. pap és jogakadémiai tanár irja, Fejérvármegye monográfiáját pedig Káro­lyi János kanonok. Újvidék történetét Erduj­helyi Menyhért plebánus irta meg. Mások másutt több esetet is ismerhetnek. A történelmi társulat közlönyeiben dolgozó és e tudományos egyesületünk választmányában szereplő kath. papi egyének is nagy és tekintélyes számot képviselnek és a prot. lelkészek felett bizony-bizony túlsúlyban vannak. Szorosan vett egyházi dolgokat, egyházak, templomok, búcsújáró helyek történetét stb. szin­tén sűrűen irnak. És folyóirataik, pl. a Magyar Sión hasábjain szintén sok egyháztörténeti közle­mény jelenik meg. Vannak ugyan nekünk is, és csak a lelkészi karból is, élénk munkásságu és hivatott történet­íróink, mint Szilády, Balogh, Varga, Sze­remley, Révész, Hőrk, Wéber, Rácz, T h u r y, Z o v á n y i, P o k o 1 y, F ö 1 d v á r y, Stromp, Szabó, Krupecz stb. S a közel­múltból is örömmel emlékezünk egy Révész Imre, Fabó András és Haan Lajos érdemeiről, kik az egyházon kivül is arattak elismerést. De papjainknak nagyobb tért kellene itt foglalniok ma is. Protestáns világi jeleseink a hazai történet­írás terén sokkal gazdagabban aratják a babért. Elég csak Szilágyi Sándort említenünk, ki a protestáns Rákóczyak életrajzával egyházunk­nak is nagy szolgálatot tett. Protestáns szabad szellem lengi át Thaly Kálmán iratait is, a ki­nek hálás köszönettel tartozunk csak azon egy ér­deméért is, hogy Thököly Imre emlékét meg­tisztította a hitehagyás foltjától, melyet jezsuita ke­zek olyan szívesen tapasztottak volna reá (Száza­dok 1890.). Zsilinszky kutatásai több vaskos kötetben vannak lerakva. A két Ballaginak munkáit minden protestáns ember csak gyönyö­rűséggel olvashatja. Szorgalmas munkások a hegy­megi Kisek is. Radvánszky Béla, Véghe­lyi Dezső, Széli Farkas szinte a mieink. És a mienk volt a korán elhunyt győri Ráth Károly, a ki előtt a káptalanok is szívesen megnyitották levéltáraikat s innen hozott elő sok elrejtett adatot. Ennyi jeles protestáns iróval szemben is, azon­ban a különösen egyházi tekintélyes férfiak által képviselt r. kath. történetírás fontos szerepet ví­vott ki magának ; termékenység és termékeik ér­tékesítése dolgában pedig túlszárnyalnak bennün­ket. Mig a mi papjaink történeti dolgozatait csak prot. egyházi körökben: addig katholikus kollegáik

Next

/
Oldalképek
Tartalom