Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Poszvék Sándor. Jelentés a pályázatról

a hitnek emlékoszlopot s fogadd meg, hogy szent lesz előtted hited, vallásod, szent Istened ós annak parancsa, mely az erkölcs őre, minden jó támasza. Állíts emlékoszlopot hazád iránti szeretetnek s mit a szeretet követel, teljesítsd s boldogul hazád, boldogulsz te, mint gyermeke ! El-e még hazánk, nemzetünk ezer évet, vagy talán kevesebbet jegyzett fel számára az élet könyvében Istenünk? Bármint lesz a jövő, — adja Isten, hogy a dicső ősök legyenek póldánykópeink ! Szállj ki sírodból hatalmas vezér, honalkotó Árpád, ki mégvetéd ezer évünk szilárd alapját. Szállj ki most, keljen ki sírodból szellemed, járja át Kárpátoktól Ádriáig a haza téréit s öntsön lelkesedést, szeretetet e haza gyermekeibe, — a törpe jellemek helyett, teremtsen ujakat, nagy, dicső férfiak minta jellemét! Szellemed vezessen egyetértésre, összetartásra, törvény iránti tiszteletre, hogy legyen nagy. hatalmas e hon, mint a múltban volt. Nyilj meg szent István sirja, s mond meg a magyar népnek, legyen hű Istenéhez, mint te voltál ! Nyíljatok meg sírjai, minden nagy magyarnak, — szálljatok ki ti szabadsághősök, lelkesítsetek hazát szeretni, királyt, alkotmányt, törvényt tisztelni, hazáért, ha kell vért, életet áldozni tanítsatok meg s ne távozzék el szellemetek, hogy — lia Isten úgy akarná — lenne még oly nagy, hatalmas a haza, mint nagy férfiak tevék azzá egykoron; lenne oly dicső, oly fennkölt a magyar név, mint volt akkor, midőn e hon határát 3 tenger mosta ! Te peclig óh Istenünk, — ki maradsz, leszesz akkor is, midőn még egy ezer év múlva ünnepel magyar vagy más nép itt, — ne hagyd el e hazát, ne hagyd e nemzetet ! Légy iránta irgalmas, hozz reá szebb jövendőt, megbűnhődte már a multat — jövendőt ; adj neki még ezer évet ! Te vezesd oly úton, hogy legyen neked dicsőséged, a magyar hazának, a magyar nemzetnek pedig üdve, boldogsága ! Ámen. Jelentés a millenniumi ünnepi pályamunkákról. (Folytatás és vége.) A 11. sz. jó, népies, átlátszó munka, szónoki lendület nélkül. Előnye még a szép, velős szövegnek értékesítése s a meleg vallásos hang. A 2-ik s 3-ik rész formulázása kissé erőltetett. A 2-ik részben az imádságra vonatkozó általános rész az ünnepi alkalom keretén túl esik. A 3-ik részben a „rendületlenség" fogalma alá helyesen foglalja a munkásság és vallásosság kötelességét, de csak általános vonásokat emel ki, — azért színtelen. E munka a jobbak közé tartozik. A 12. sz. munkában kevés a vallásos, a buzdító elem, hiányzik a meleg hang, a hit kenete. Gondolat töredékekből áll, kaleidoszkopikus keretben. írója szerfelett dicséri a jelent az 1. részben, még a néperkölcsöt is páratlannak mondja, — mig a 2-ik részben meg rideg moralizáló hangon emlékszik meg ugyan azon (jelen) nemzedék laza erkölcsiségéről. Homályos mondatok, nehézkes nyelvezet, szakadozott gondolatmenet érthetetlenné teszik e beszéd egyes részleteit. A 15. sz. beszédet a bírálók egy része világos, építő, lendületesnek mondja Ezen előnyeit azonban ellensúlyozza, hogy irója az alapigót szoros kapcsolatba nem hozza eszméivel. Minden közvetítés nélkül azonosítja a textusban foglalt „hajlók" szót az „erősség"-gel s veszi a vallásos szellem symbolikus kifejezésének. Az „esztendeink megőrzése" (?) alatt érti az egészséget, erőt, egyetértést, szeretetet, — s az ezekre vonatkozó buzdítások lazán sorakoznak egymáshoz. A nyelv, hosszú, nehezen mozgó mondatok, egyes homályos kifejezések miatt, nem kifogásolhatlan. A 16. sz. Ez inkább értekezés, mint beszM, világos, szabatos nyelven irott, felolvasásra való értekezés. Szónoki emelkedettségről, hévről, buzdításról nincs szó. Még az Isten iránt való háladatosságról sem emlékszik meg az iró. A szöveget ügyesen aknázza ki. E beszédet nem lengi át a vallásos ihlet, — inkább érvényre jut benne a történelem philosophiája, mint a vallásos világnézet, és inkább a bölcsészeti etliika, mint a positiv hit alapján. A 17. sz. beszéd a történeti tényeknek s verses idézeteknek ízléstelen összehalmozása miatt hatástalan. Árpádtól napjainkig névszerint sorolja fel a jeles fejedelmeket, hősöket, tudósokat, államférfïakit. A német „sulmájszter"-t dicsőíti, az „egységes iskolá"-tól s nem az egyházpolitikai törvényektől várja a haza üdvét. Ez utóbbiak „homok szemek" mig az „állami iskolák a cyclops kövek" (verba ipsissima) a jövő Magyarország hatalmas épületén. Helyet szőrit szerző az ő beszédében a szász, a dákoromán, a memorandumper, a pánszláv kérdésnek, — nem nagy homilótai tapin-