Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Poszvék Sándor. Jelentés a pályázatról

és a szerencsében alázatosak, a balsorsban béketűrök, a szenvedésben állhatatosak: azok járnak az Úrnak ntaiban, azokat ismerheti el Krisztus az övéinek. És az ilyen öntudatos jó keresztyének a legjobb polgárai egyszersmind a hazának is, mert ezekben legerősebb a törvénytisztelet, hűség, megbízhatóság, áldozatkészség, és a mi egyéb a hazaszeretet nagy erényében benne foglaltatik ! Mert lia igaz Jézus azon tanítása, hogy a ki szereti a mennyei Atyát, annak szeretnie kell embertársát is képmutatás nélküli erős szeretettel ; ha igaz. hogy a hazaszeretet, tulajdonképen szintén emberszeretet: akkor nem kell ennél több bizonyiték annak igazolására, hogy a jó keresztyének mindig jó hazafiak is egyszersmind. Tévedés volna azt gondolni, hogy a vallásosság és erkölcsös élet mindenkinek kizárólag a maga dolga, mert csak magának merit abból erőt vagy gyengeséget, boldogságot vagy kárhozatot! Oh nemcsak magának ! Másnak is, hazájának is ! Polgárainak vallásos volta és erényessége minden ország fennállásának és virágzásának legfőbb feltétele ! A hol nincs meg ez a feltétel, a mely nép hitetlenségbe és romlottságba merül, el kell annak pusztulnia, ha a csillagokig ér is Ilire és hatalma. Nekünk k. h. az az óhajtásunk, reménységünk, imádságunk, hogy nemzetünk éljen, viruljon új ezredévekig'. Kérjük hát buzgón Istenünket, hogy segéljen utaiban járnunk! Adjon bölcs tanítókat, a kik templomokban, iskolákban ápolják a vallásosságot, nemesitsék az erkölcsöket! Árassza ki hazánk minden nyelvű és vallású lakosára az igazságnak és békességnek lelkét ! Áldja meg alkotmányos, jó királyunkat, hogy hű népének boldogságában találhassa örömét ! Az áldások örök Istenének adjunk hálát a múltért és jelenért; ő tőle kérjünk, várjunk a jövendőre minden jót ; ő hozzá repüljön szabad szárnyakon közös imádságunk : „Isten ! áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel ; Balsors a kit régen tép, Hozz rá vig esztendőt, Megbűnhődte már e nép A multat s jövendőt!" Ámen. Jelentés a millenniumi ünnepi pályamunkákról. ; (Folytatás) S most a többi beszédekről is néhány szót. Az 1. sz. beszédnek dispositiója száraz, a logikai kategóriák disztelen keretében mozog. Áz első rész hosszadalmas történeti elbeszélésekből áll, a magyarok bejövetelére vonatkozólag, — egyoldalú is, mert az ezer éves fennállás ünnepe a többi fontos eseményekre is veti fényét. A pártoskodás erős szinekkel van rajzolva. A befejezés epigrammatikus, inkább profán, mint egyházi beszédbe való. Mesterkélt kifejezések, hosszú mondatok, itt-ott az eszmének tankönyvszerű jelzése. A 2-ik részben jó lett volna a reformáczió államfenntartó erejét is kiemelni. Egyébként tervszerüleg készült s bizonyára nem hatástalanul elhangzó beszéd — csak őrizkedjék szerzője a részletes történeti adatok krónikaszerü felsorolásától. A 2. sz. beszéd főtétele szép, az alrészek is elfogadhatók, csakhogy fogalmi körük nagyon tág s a szöveggel szoros kapcsolatban nincsenek. A munka szorgalommal van kidolgozva. Legjobb a 3-ik rész, de a vallásos eszme ép itt jut legkevésbé érvényre. A számos verses idézet túlhosszuvá nyújtja s tarkitja a beszédet. A nyelvezet sok helyütt idegenszerű, a helytelen mondatszerkezet, mesterkélt szóllamok, — a névelő mellőzése s egyébb nyelvi botlások arra vallanak, hogy a szorgalmas szerző még nem győzte le teljesen az e tekintetben felmerülő nehézségeket. A 4. sz. száraz, értekezésszerü, doktrinär jellegű, gyenge munka. Alkalmi vonás csak a bevezetésben s 4-ik részben található. A szövegből csak a szabadság fogalmát veszi. Színtelen, hatástalan. Nyelve lapos, nyelv- s mondattani-, még helyesirási hibákban is bővelkedik ! A 6. sz.is közönséges, alantjáró, értekezésszerü, gyenge beszéd. Logikája laza, gondolatmenete zavart, nem világos. Az alapige csak az első részben van némileg értékesitve s csakis ennek a résznek az eszméjét foglalja magában. Alaki tekintetben is a megelőző sz. a. emiitett beszéd hibáiban osztozik. Oly benyomást tesz, mintha rosz forditás volna. A 7. számúnak szerzője az apokalypsis eszmekörében mozog. Az 1-ső részben a hét pecsétet feltöri egymás után (ez nem is alapigéje) s egy-