Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Bartholomaeides János. Képek a multból

Ezen gyűlés alatt történt, hogy este, a mis­kolczi ifjúság rnegmacskazenézte a szintén ott jelen volt nyiregyházi patentális papot Jeszensz­ky Lászlót. Ugyancsak akkor a nagy, országra szóló közebédnél, a világi urak — főleg egy róm. kath. mágnás, — hogy az ő saját szavaikkal éljek „kiugrasztották a bokorból a nyulat" — az akkor még kontiskaltan lévő magyar alkotmányt — mely nyúl, néhány év múlva a bokorból csakugyan szerencsésen ki is ugrott. Midőn 6 felsége az ismeretes pátenst, a mint akkor mondottuk „visszavonta" — az egyházak siettek autonom jogaikkal élve, újra szervezkedni. Még a gömörmegyei gyülekezetek is egymásután tértek vissza az önkormányzathoz. — Itt azonban mégis az az anomalia esett, hogy az egyházme­gyének több éven át mégis mintegy két esperes volt: egyik az autonom, a tényleges, másik a pátensféle, a névleges — amennyiben ez (T. S.) a pátens életbe léptekor, a kormány által számára folyósított esperesi dijat (300 frt) még éveken át kiutalványozva élvezte. A fentemiitett egyházkerületi gyűlés idejében, az egész tiszai egyházkerületben, már csak Nyír­egyháza egv maga volt az, a hol két pappal még két, vagy inkább egy ketté szakadt egyház állott fenn. Erről tehát tenni és oda kellett hatni, hogy a gyűlésen már Nyíregyháza is, mint tisztán autonom egyház jelenjen meg, mert feltűnő dolog lett volna, lia ezen gyűlésben, hol az új autonom elnökség (Zsedényi és Mád ay) hivatalába volt iktatandó, épen a kerület legnagyobb egyháza kivételt alkotott volna. Az egyházkerületnek akkor.még működő fel­ügyelője Zabari Szontágh Lajos tehát értekez­letet liivott egybe, melyből ő és én, mint gömöri esperes kiküldettünk Nyíregyházára, ott a dolgok állását megvizsgálni és lehetőleg rendezni is. Ezen hivatalos utamat egy ritka eset teszi örökké felejthetetlenné, melyet az utókor számára e lapokon megírni, megörökíteni, kedves és elen­gedhetlen feladatomnak ismerem. — Hadd lássák a mi mostani világi uraink, hogy kik és mik voltak apáik hit és abból kifolyó egyházszeretet dolgában még ezelőtt 30—40 évvel is. Csekély­ségnek látszó dolog, de mégis nagyon jellemző. • Fentemiitett küldött-társammal Nyíregyházára mentünkben Miskolczon háltunk meg a „Koroná­ban", reggel utunkat folytatandók. Ugyanazon szo­bában háltunk. Reggel, felkelés után, útitársam egy kicsi könyvet vett elő, azzal oda állott az ablakhoz, és abból öt-hat perczig olvasni látszott, aztán a könyvecskét az ablakpárkányára téve, kiment. Engem bántott a kíváncsiság, hogy mi lehetett az a kora reggeli olvasmány és oda lépve az ablakhoz, benéztem a könyvecskébe, hát a könyvecske mi volt? íme zsebkönyvecske volt az, nyájas olvasó, a 60 éves egyházkerületi felügyelő úti ímakönyve Hajoljunk meg e név előtt ma is, — sokat köszön e névnek a mi egj házunk ma is, főleg Gömörben, Nógrádban, Szepesben. de az egyetemen is. Sok-sok Szontághot. az egy­háznak, hasonlót néhai Szontágh Lajoshoz ós öcscséhez Imréhez, a kiknek neve és emléke le­gyen áldott mindenkoron. Ily szivvel és lélekkel ós istenbe vetett biza­lommal utaztunk aztán Nyíregyházára. Egyházaink között aligha nem Nyíregyháza volt az, a hol a pátens könnyen végzetessé vál­hatott volna, ha felette őrt nem áll az isteni gond­viselés. Nyíregyházán oda kellett hatnunk, hogy az egyház szakítva a pátenssel, a ker. gyűlésen, már mint ismét tisztán autonom alapon álló legyen képviselve. A feladat nem volt könnyű, mert Nyíregyhá­zán a két párt még mindig erős hadilábon állott. A nagy többség az egyik lelkészszel (J, L.) a pátens mellett, a kisebbség a másikkal (E. M.) a pátens ellen, a s. lelkész pedig majd erre, majd arra, a mint a szél fújt. Délben érkeztünk oda és az egyházkerületi tanitóképezdében, mint nem érdekelt helyen, szál­tunk meg. A délutáni órákban a felekkel külön­külön értekeztünk, a pártokkali együttes tanács­kozást a következő nap reggeli óráira tűztük ki. Reggel arról értesültünk, hogy a s. lelkész, a ki este még a patent pártoló lelkésznél lakott, — éjjel onnan a másik lelkészhez menekült, mit mi kedvező előjelnek tekintettünk, a sülyedő hajót elhagyó patkányra gondolva. Ezen időben az egyházi hatalom még telje­sen a nagy többség kezében volt, mély csaknem az egész népből és néhány iparosból állott, élén az egyik lelkészszel és a még később is az egy­házban nagy szerepet vitt M—o József — száz­holdas,. gyermektelen, nagyszájú gazda felügyelő­vel ; — a még akkor csekély számú értelmiség az iparos osztálylyal képezte a kisebbséget, oda

Next

/
Oldalképek
Tartalom