Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Ünnepélyek - Arad

Elönti szivünket jóleső meleg e kis „Otthon" láttára, hol elűzzék szegény ifjaink mellől azt a szürke gondot, mely reményben nem, de testben elgyengiti őket. „Ne küzdj még a létért, ime, itt az otthonod:" . . . ifjú, ifjú mellett, közös mun­kában, közös örömökben. Mert erről is gondos­kodtak a kis „Otthon"-ban. Meggyőződtem róla, midőn végig nézek a könyvtárszoba hosszú könyv­sorain, az olvasószoba folyóiratain, a zeneszoba nyitott zongoráján, kottáin. Itt-ott rápillantok egy fiatal tanuló arczára : egészséges szin, megelégedett, önérzetes tekintet, mosoly az ajkakon . . . hála istennek, ellensége ez a modern blazírtságnak. Mig meleg szivvel el-eltünődöm most azon, mit láttam, hogy, hogy nem, de visszaszállok em­lékemben, az alig elmúlt ezredéves kiállítás szép büszke emlékeihez . . . mesés egyházi kincseket látok felhalmozva — ékszerben, pompás ruhákban, ékkövekben. Akkor azon töprengtem : váljon isten közelebb áll hozzánk e szemkápráztató környezet­ben? Feleletet nem találva e kérdésre, szemem bámult, de elmém, szivem nem melegedett fel. Es most, bolond fejemben olyan furcsa gondola­tok támadnak : ha abból a tömérdek kincsből, mind Otthonokat lehetne építeni szegény árvák és a szürke gondtól űzött ifjú lelkek számára . . . Istenem, mennyi testi, lelki nyomorral lenne ke­vesebb ezen a mi kis földünkön s tán az isten is közelebb volna hozzánk. Gaal Mózesné. Ötven éves örömünnep, A tiszta evangeiíum alapján álló protestantismus ereje és hatása leg­inkább abban nyilvánul, hogy igazságait mások is kénytelenek elismerni s gyakran át is venni. — Hazánkban azonban a szabad prot. kutatás leg­szebb eredménye nemcsak az, hogy a legtöbb irni olvasó tagja ép egyházunknak van, de külö­nösen az, — a mi különben az előbbeninek csak természetes folyománya, — hogy hazai intelligen­tiánk aránylag legnagyobb részben egyházunkat vallja szülő s nevelő anyjának. Ebből érthető az az örvendetes tény, hogy legutóbbi időkben s in­telligensebb városokban ev. egyházak keletkeznek és virágoznak. - Ilyen módon keletkezett 50 évvel ez előtt az Alföld központjában a róm. kath. és gör. kel. egyházak közepette az aradi ág. hitv. ev. egyház is, mely is 50 éves fennállásának örömünnepét nov. hó 8-án ülte meg. — 50 év az Isten országának történetében ugyan nem sok s számos egyházközség felett úgy elrepül, hogy semmi maradandót sem létesít. Az aradi ág. hitv. ev. egyház azonban ezen aránylag oly rövid idő alatt nemcsak hogy önerejéből megalakult és lel­készt tart fenn ; de — s ez szolgál legnagyobb dicséretére — városi egyház létére felekezeti iskolájában a tanítót is tisztességesen dotálja — pedig hány egyház igyekezik ezen állítólagos tehertől megszabadulni - s eddigelé 25.000 frtnyi templömépitósi alapja van, holott számos tagja csak rövid ideig tartózkodik ott. — Az ünnepély a csinos imateremben reggel 10 óra kör kezdődött „Isten felséges adománya" czimü ének­kel, melynek végeztével 0 se p regi György uj f. varsándi lelkész — kinek egyházához 50 évvel ez­előtt Arad mint filia tartozott — imát mondott s felolvasta a 100-ik zsoltárt. Kzután a hivők éne­kelték a Csepregi által szerkeztett alkalmi énekei, mely után Frint Lajos helyi lelkész lépett a szószékre s 77 Zsoltár 12—14 verse és János jelenésének könyve III. r. 11 verse alapján a gyülekezet elé tárta a mult tanúságait. Sok szemből láttunk örömkönyet peregni, midőn az ihletett szónok a kezdet nehézségeit, különösen az 50-es évek küzdelmeit festette, de talán egyik szemnek a könnye sem volt édesebb, mint nagy­tiszteletü Nikodém János az egyház 25 évig volt hű s munkás, jelenleg pedig jól megérdemlett nyugalomba vonult lelkészé (nyugdíjazott lelkésze­ket hazai ev. egyházunk, fájdalom, nem igen ismer) hisz az ő vasszorgalmának s hithű buzgó­ságának nyomai az egyház történetében mindenütt kitűnnek, s most is, bár 20 év óta csak egy­szerű tagja az egyháznak, de a hol tenni és ál­dozni kell : mindenütt ott van. De ha ez első rész könyeket csikart ki a szemekből, úgy a második rész, mely a jelen feladatait — a szeretet mun­káját, egyház fejlesztés, templom épités — vala­mint a harmadik rész, mely a jövő áldásait — a szeretet munkájának kifolyása a hála s örök élet — művészi ecsetelése nem kevésbé lelkesí­tette az egyház tagjait. — A szent beszéd után a gyülekezet énekelte. „Ha Krisztus maga oltalma" cziniű éneket, melynek elhangzása után Gálik apa­teleki lelkész imádkozott s a gyülekezetre ráadta az Ároni áldást.—Az istentiszteleten az egyház tagjain kivül megjelentek Aradvármegye részéről Szath­máry Gyula kir. tanácsos alispán, a város részé­ről a küldöttséget Institoris Kálmán főjegyző vezette, továbbá, az ev. ref. egyház, a róm. kath. a gör. kel. szerb, az izraelita egyház küldöttsége, az iparkamara, polgári iskola kiküldöttjei, — a gör. kel. román egyház hiányzott. — Délben a testnek kielégítésére bankett rendeztetett, a hol a lelkészeken kivül annyi kitűnő szónok lóvén, mint Haasz Sándor kir tanácsos, ügyvédi kamarai elnök az egyház felügyelője, Ábrái Lajos keresk. iskola igazgatója, Institoris Kálmán ós még sokan, képzelhető tehát, hogy szebbnél-szebb po­hárköszöntők hangzottak el, legnagyobb részben kivánván e derék egyház felvirágzását. A nagybányai ág. h. ev. magyar egyház templom épitési sorsjegyeket bocsátott ki, melyeket még a nyár folyamán szétküldött. Az egyház elöljárósága ar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom